Német László SVD püspök húsvéti köszöntőjét az alábbiakban olvashatják.
Krisztusban kedves testvéreim!
Az ember akarva-akaratlanul szembesül azzal a lesújtó igazsággal, hogy minden jóakarat mellett sem sikerül minden az életében úgy, ahogy szeretnénk, mi több, vannak esetek, amikor nemcsak a véletlen miatt, hanem a mi baklövésünk ront el valamit. Nemcsak dolgokkal és eseményekkel vagyunk így, hanem kapcsolatainkkal is. Ilyen nagy baklövések után, amikor az ember kicsit magára marad, sokszor arra vágyik, hogy ezek a szerencsétlenségek, elbaltázott történések tűnjenek el, és a dolgok javuljanak meg, a kapcsolatok legyenek újból jók és egészségesek.
Sokkal marcangolóbb az a helyzet, amikor szánt szándékkal elkövetett bűnökről beszélünk, amelyekkel sebet ejtünk nemcsak másokon, hanem istenkapcsolatunkon vagy a teremtett világhoz fűződő kapcsolatunkon is. A másokon ejtett sebek bennünket sem kímélnek, bennünket is marcangolnak.
A rossz tetteink következményeit mi, emberek néha jóvá tudjuk tenni, meg tudjuk javítani. A bűn fullánkját, annak hatalmát azonban nem vagyunk képesek egyedül eltüntetni. Isten az Ő Fiában megmutatta, hogy Ő a sebeket meg tudja gyógyítani. A kiszolgáltatottságból, a fájdalomból, a sebekből fakadhat az élet gyümölcse, a feltámadás. Mégpedig akkor, ha nem menekülünk el, hanem vállaljuk a fájdalmat, a kiüresedést. Ezt teszi maga Jézus Krisztus is, akit az írástudók kiszolgáltattak a római hatalomnak, és akit Poncius Pilátus helytartó parancsára keresztre feszítettek és nagypénteken meghalt a kereszten azért, hogy húsvét hajnalán a kereszt gyümölcsét, a feltámadást mutassa meg a világnak.
Ezt ünnepeljük minden évben a nagyböjti és a húsvéti időben. De nem azért, mert Jézus halálának és feltámadásának csak egyéves érvényessége van, utána lejár és újra kell aktualizálni.
A keresztség által mindannyian részesei lettünk Jézus halálának és feltámadásának. Ennek a tudata vezeti életünket, de amikor ez már csak üres szlogen, vagy egy élet nélküli tanítás, akkor annak hatása elhomályosul az életünkben, és nem sugározzuk a feltámadás örömét. A keresztség kegyelme által állandóan bennünk van a lehetőség, hogy a jót akarjuk, a szépet keressük és a harmónia helyreállításán dolgozzunk. Mindennap, minden pillanatban jelentkezik, ott él bennünk az a vágy, hogy jobbá váljunk, hogy jobban szeressünk, hogy több békét vigyünk az életünkbe és a világba is. Engedjük, hogy ez a vágy úrrá legyen rajtunk és vezesse életünket a feltámadás fényével.
Ebben a covidos időben, a korlátozások és lezárások idejében a húsvéti idő nem marad el, a feltámadás örömét és nagyságát, annak hatását és befolyását az életünkre és az egész társadalomra nem lehet korlátozni vagy életünkből kizárni, mert ez elsősorban a szív történése. A feltámadt Krisztus minden pillanatban velünk van, újra és újra hív és küld bennünket, hogy az élet, a jó élet tanúi legyünk, ne a halál hírnökei.
Hogyan lehet ezt megvalósítani? Ennek útja az istenszeretet és az emberszeretet. Olvassuk és törekszünk arra, hogy megértsük a Szentírás üzenetét, időt töltünk Istennel, rácsodálkozva az Ő szeretetére, mely megtart bennünket. Másrészt pedig a felebaráti szeretetben mi magunk is megtapasztalhatóvá tesszük ezt az isteni szeretetet embertársainkkal és a világban.
Isten igéjének a hallgatásában és a szentmise által Isten megjavítja azt, amit mi elrontottunk, a bűn hatalmát megtöri, és új erőt ad, hogy folytassuk tovább az életet, mégpedig nem a halál és a rombolás nevében, hanem a feltámadás építő és életet akaró fényében. Reményt merítünk ebből az igazságból, mi több, ennek a reménynek a konkrét megosztása másokkal a bennünk működő feltámadás eredménye.
Húsvétvasárnap megújítjuk a keresztségi fogadalmainkat. Ez a gyakorlat feleleveníti bennünk keresztény mivoltunk legfontosabb értelmét, tulajdonképpeni lényegét. Jézussal meghaltunk a bűnnek, és vele együtt feltámadtunk az örök életre. A jó hír az, hogy ennek az örömhírnek már ma nyoma lehet életünkben. Ne felejtsük el ezt akkor sem, ha nem pont úgy mennek a dolgaink, mint ahogy azt elképzeltük, mert elrontottunk valamit, sebeket ejtettünk legféltettebb kapcsolatainkon. Húsvét fénye azt jelenti, hogy Isten előtt mindig van egy újabb esélye az életnek, a harmóniának, a gyógyulásnak. Nézzünk önmagunkba és keressük meg azt, hogy hol van most a legnagyobb szükségem a húsvéti fényre, arra, hogy az élet bevilágítsa életemet. Engedjem, hogy életem legféltettebb, legsötétebb kis zugába is behatoljon a húsvéti fény és életet fakasszon ott, ahol emberileg nézve már csak a halál és a félelem uralkodik. Adjon az isteni fény, húsvét fénye, erőt az élet akarásához, és hozza meg a feltámadást mindannyiunk szívébe és közös életünkbe!
Boldog húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!
Német László SVD
nagybecskereki püspök
Forrás: Nagybecskereki Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
