A német szociáldemokraták (SPD) vasárnap hosszú vita után és nagyon szoros eredmény mellett végül igent mondtak arra, hogy koalíciós tárgyalásokat kezdjenek Angela Merkel keresztény uniópártjaival (CDU/CSU). Mintha az elmúlt négy hónapban, a választások óta mi sem történt volna. Mintha nem éppen a most megint összeállni készülő, immár sokkal kisebb „nagykoalíció” szenvedte volna el a legnagyobb vereséget. Mintha a választások éjszakáján Martin Schulz, az SPD elnöke nem ígérte volna meg üdvrivalgás közepette: soha többé nagykoalíciót! Mintha a német politikát nem forgatta volna fel egy új jobboldali populista alakulat megjelenése. Mindez hirtelen nem számít. Az elmúlt négy hónap történéseire és ígéreteire fátylat dobott az SPD, és onnan folytatná, ahol a szavazók már egyszer megbüntették: nagykoalícióban Angela Merkel mellett, a bevándorlás mindenféle korlátozását elutasítva.
A több mint százötven éves SPD a német történelemben majdnem mindig a jó oldalon állt, nagyon sokszor saját pártérdekeit is az állam, a nemzet érdekei mögé helyezve. Ma, amikor pártpolitikailag öngyilkossággal ér fel az SPD újbóli besorolása Merkel mögé, Schulzék ismét az állampolitikai felelősségüket hangsúlyozzák. Németországnak ugyanis mihamarabb kormányra van szüksége. Különösen Párizs vár türelmetlenül egy új berlini kabinetre, amelynek EU-politikája Emmanuel Macron föderációs terveihez állna közel. Az SPD pedig valóban elkötelezett Európa egysége mellett, Macron folyamatosan győzködte is a pártot, hogy ne vonuljon ellenzékbe.
Martin Schulz főleg két területen akarna látványos eredményeket felmutatni, s ezzel az SPD kormányzati szerepét utólag legitimálni: Európa egysége és a német jóléti állam terén. Az SPD azonban olyan dolgokat ígér, amelyeket eddig kormányon ő maga se hajtott végre. Schulz és Merkel koalíciója így nem Európa vagy a német jóléti állam megújításának néz ki – hanem két politikus nászának, akik felett eljárt már az idő, egyelőre mégis a színpadon állnak.
Az SPD a jelenlegi nagykoalícióval saját néppárti és váltópárti státusát veszélyezteti. Ki fogja 2021-ben, a következő németországi választások idején komolyan elhinni, hogy az addigra összesen nyolc évig a CDU/CSU mögött toporgó SPD lenne az alternatíva? Fennáll a veszélye annak, hogy az alternatíva addigra az az alakulat lesz, amely nevében is ezt hirdeti: a jobboldali populista Alternatíva Németországnak (AfD). Ők azonban rendszert akarnak borítani – ami sem a németeknek, sem az európaiaknak nem lehet érdekük. Különösen az olyan kis országok, mint Magyarország, amelyek a német politika és gazdaság kiszámíthatóságától ezernyi módon függnek, szenvednék meg nagyon, ha az AfD határozná meg a berlini irányt. Ha azonban nincs más alternatíva, számos német fordulhat e párt felé.
Az SPD ma ezért akkor tenné a legnagyobb szolgálatot, ha éppen a pártpolitikai szempontok vezérelnék. Ha merne önálló maradni. A német rendszer ugyanis nem viseli el túl hosszú ideig a nagykoalíciót. Vissza kell térni ahhoz, hogy az SPD meghatározta balközép és a CDU/CSU uralta jobbközép versenyez. Az SPD-nek a Zöldeket és a kommunista Linkét, a CDU/CSU-nak pedig a liberális FDP-t és az AfD-t kell maga mögé állítania. Az a bújócska, amikor a két nagy néppárt egymással játszik, pártpolitikailag nekik, állampolitikailag pedig az egész országnak és Európának árt.
http://mno.hu/
Az SPD-nek vállalnia kellett volna most az új választásokat is akár, ahogy Merkeléknek se lett volna szabad a kisebbségi kormány lehetőségét azonnal elvetniük. Berlinben persze erre ilyenkor az a válasz: nincs idő. Ma, amikor az EU-ra annyi megoldandó kihívás vár, Merkel és Schulz stabilitást akar mutatni. Tiszteletre méltó vállalás. Azonban még négy év nagykoalíció nem nyugalmat eredményez – hanem állóvizet. Amit a legkisebb kő is felkavarhat.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.25.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
