Egy átlagemberek által ritkán használt műszaki eszközt szerzett be Simicska Lajos az Orbán Viktorral folytatott háborúskodása utolsó hónapjaiban. Épp az üzleti birodalmának különböző cégeit irányító vezetőkkel tartott egy megbeszélést budai irodájában, amikor belépett egyik munkatársa, és átadott neki egy sárga készüléket. Simicska kézbe vette, és berakta a táskájába, miközben elmagyarázta a többieknek, hogy ez egy olyan mérőberendezés, amely jelzi, ha a környezetében túl nagy a káros sugárzás. Alább közöljük változtatások nélkül (a helyesírási hibákat persze javítva) a Direkt36 "Feltárul Simicska bukásának titkos története" című cikkének folytatását.
„Látjátok? Már itt tartunk!” – mondta nevetgélve, de közben azt is jelezte, hogy komoly dologról van szó. Közölte, hogy olyan figyelmeztetést kapott, amely szerint fennáll a veszélye, hogy valamilyen káros sugárzást kibocsátó anyaggal próbálják őt kiiktatni. Azt nem mondta, hogy kik akarhatnak vele ilyet tenni, és azt sem árulta el, hogy konkrétan kitől kapta az erről szóló információt. Megjegyezte azonban, hogy először ugyan ő is nevetett a figyelmeztetésen, de olyan helyről érkezett, hogy úgy érezte, komolyan kell vennie. Így két sugárzásmérőt is beszerzett, és az egyiket mindig magával hordta, a másikat pedig veszprémi otthonában helyezte el.
Simicska ekkor már mintegy három éve háborúzott egykori barátjával és szövetségesével, Orbán Viktor miniszterelnökkel. Bármi is állt a sugárzásos figyelmeztetés hátterében, Simicska reakciója jól mutatta, hogy milyen magas szintre nőtt a feszültség a hosszú ideig zajló konfliktusban, amely végül Orbán teljes győzelmével zárult. Az áprilisi újabb kétharmados Fidesz-győzelem után Simicska előbb bezárta a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót, majd nyáron megvált lényegében az összes gazdasági érdekeltségétől, amelyek azóta Orbán környezetéhez tartozó embereknél kötöttek ki.
Bár a korábban harciasnak tűnő Simicska hirtelen fegyverletétele sokakat meglepett, a fordulatnak voltak előjelei már a választások előtt is. Először az sem volt biztos, hogy az egykor komoly politikai és gazdasági hatalommal egyaránt rendelkező, így valódi oligarchának számító üzletember háborúskodásba kezd, 2014-ben ugyanis még azzal próbálkozott, hogy eladja a cégbirodalmát Orbánnak.
Miután ez az ügylet nem jött össze, beleállt a küzdelembe, de a jelek szerint nem volt átgondolt stratégiája, és a hozzá közel álló emberek szerint folyamatosan el is veszítette a hitét abban, hogy le tudja győzni Orbánt. Szembesülnie kellett azzal, hogy a kormány akár jogilag kétségbe vonható eszközökkel is hajlandó megakadályozni a törekvéseit, és legalább fél évvel a választások előtt világos lett számára az is, hogy az általa támogatott Jobbik képtelen felvenni a versenyt a Fidesszel. Közben nőtt rajta a személyes nyomás is, és az állítólagos sugárzásos fenyegetés mellett a munkatársainak beszélt arról is, hogy kapott olyan figyelmeztetéseket, amelyek szerint a gyerekeinek kompromittálásával akarhatnak rá nyomást gyakorolni.
Így a választási kampány utolsó heteiben Simicska a munkatársai szerint szokatlanul passzív volt. Nem szólalt meg nyilvánosan, és a háttérből sem adott ki olyan információkat, amelyek árthattak volna a kormánynak. Pedig elvileg lett volna mivel előállnia. Már az Orbánnal való konfliktusának az elején arról beszélt több hozzá közel álló embernek, hogy videóra vett egy vallomást, amelyben nagyrészt a miniszterelnökkel közös ügyeikről beszélt. Erre egyfajta személyes biztosítékként tekintett, amely csak akkor kerülne nyilvánosságra, ha neki bármi bántódása esne. Ennek alapján lehettek érzékeny információi a miniszterelnökről, de ezeket végül akkor sem osztotta meg a nyilvánossággal, amikor már világosan látszott, hogy az ellenzéki erőfeszítések nem lesznek elegendőek a kormányváltáshoz.
Ez a Simicska-birodalom összeomlását bemutató cikk több mint harminc olyan emberrel folytatott beszélgetésen alapul, akiknek közeli rálátása volt az oligarcha elmúlt 3-4 éves tevékenységére. Vannak köztük olyanok, akik évtizedek óta ismerik Simicskát, mások pedig fontos pozíciókat töltöttek be a cégcsoportjában. Túlnyomó többségük azzal a feltétellel adott információkat, hogy névtelenséget biztosítunk nekik. A cikkben szereplő részletek vagy az események közvetlen résztvevőitől, vagy a történéseket közelről ismerő forrásoktól származnak.
A mostanában az ideje egy részét egy hárskúti tanyán töltő Simicska Lajost személyesen kerestük fel, de nem akart nyilatkozni, és nem válaszolt a részletes kérdéseket tartalmazó írásos megkeresésre sem. A történet másik fontos szereplője, Orbán Viktor szintén nem reagált a kérdéseinkre.
I. A JÁRANDÓSÁG
Simicska Lajos egy radikális üzleti lépésre tett előkészületeket a 2014-es parlamenti választás utáni napokban. Úgy döntött, hogy megválik minden érdekeltségétől, és ezért megkérte a munkatársait, hogy számolják ki a cégcsoportjának az értékét. A terve az volt, hogy Orbán Viktornak ajánlja fel a birodalmat megvételre, hogy így vessen véget több évtizedes, a rendszerváltás utáni politikai történésekre komoly befolyással bíró partnerségüknek.
Orbán és Simicska középiskolás koruk óta ismerik egymást, és együtt érték el, hogy 2010-re a Fidesz vált Magyarország legerősebb politikai pártjává. A hatalomba való visszakerülés után viszont fokozatosan nőtt köztük a feszültség. Orbánt zavarta, hogy Simicska nemcsak az egyre terebélyesedő üzleti birodalma irányításával foglalkozott, hanem befolyásolta a politikai folyamatokat is. Hozzá kötődő emberek kerültek vezető állami pozíciókba, és rajtuk keresztül kormányzati és politikai kérdésekbe is beleszólt.
Egy korábbi magasrangú kormányzati forrás szerint Orbán már 2011-ben eldöntötte, hogy véget vet ennek, de azt is tudta, hogy a ciklus közben kockázatos belemennie egy zajos belháborúba. Így először csak az előkészítő lépéseket tette meg Simicska partvonalra szorításához, a nyílt konfrontációval pedig megvárta a 2014-es, újabb fölényes Fidesz-győzelmet hozó parlamenti választásokat.
Ez már a szavazás másnapján megkezdődött, amikor Orbán és Simicska személyesen találkozott, hogy átbeszéljék a folytatást. Ennek a beszélgetésnek a tartalmáról az oligarcha később több interjúban is közölt részleteket, de a Direkt36 beszélt olyan emberrel is, akinek Simicskától független forrásból voltak információi a 2014 áprilisi találkozóról. Az egybehangzó beszámolók szerint Orbán itt felvázolta, hogy milyen szerepet vár el Simicskától a következő években, és emiatt éleződött ki kettejük konfliktusa.
A miniszterelnök közölte, hogy azt szeretné, hogy Simicska zárja be az Indexet, Magyarország egyik legnagyobb hírportálját. Akkoriban ez még nem volt széles körben ismert, de Simicska néhány hónappal korábban, 2014 februárjában szerzett opciós jogot az Index megvásárlására. Orbán emellett felvetette az RTL Klub megvásárlását is, és amikor Simicska jelezte, hogy ez túl sokba kerülne, akkor a miniszterelnök közölte, hogy ebben az esetben megveszi majd neki a Roszatom. Ez az az orosz atomvállalat, amelyet néhány hónappal korábban bízott meg pályázat nélkül az Orbán-kormány az új paksi atomerőmű megépítésével.
A roszatomos megjegyzéssel még fagyosabbá vált az amúgy is hűvös hangulat, és vége is lett a beszélgetésnek. Utóbb Simicska több alkalommal is hangsúlyozta, hogy számára az oroszokhoz való közeledés és a demokrácia leépítése volt az, ami leginkább zavarta az Orbán-kormány politikájában. A hozzá közel állók szerint Simicskában valóban van egy erős, az antikommunizmusában gyökerező oroszellenesség, de egyik régi bizalmasa szerint legalább annyira zavarta Orbán felvetéseiben az, hogy azokban a saját hatalmának a csorbítását látta.
Ha Simicska bezárta volna az Indexet, akkor azzal a saját befolyásáról mondott volna le, hiszen neki – ahogy a forrás fogalmazott – „az érdekeltségei jelentették a hatalmat”. Hasonló okokból tartott attól is, hogy orosz pénzből építse tovább a hatalmát Orbán. „Lajosnak nem az fájt, hogy jönnek az oroszok, hanem az, hogy ki fog ebből maradni” – magyarázta az oligarcha korábbi bizalmasa, aki szerint ennek előzménye volt, hogy Simicskát már a paksi bővítés körüli tárgyalásokból és az egyéb orosz kötődésű üzletekből is kihagyták (erről részletek ebben a korábbi cikkünkben).
A választás másnapján lezajlott beszélgetéssel azonban még nem történt meg a tényleges szakítás. Orbán és Simicska megegyezett abban, hogy egy hét múlva újra találkoznak. Az oligarcha egy 2017-es RTL-interjúban azt mondta, hogy itt közölte Orbánnal, hogy nem változott a véleménye a korábbi találkozóhoz képest, és nem szeretne részt venni a folytatásban. Simicska környezetéből származó információk szerint azonban ennél több is elhangzott ezen a beszélgetésen. Az oligarcha ezen a találkozón vetette fel Orbánnak azt, hogy a kiszállást úgy érti, hogy egy megfelelő összegért cserébe hajlandó átadni az üzleti érdekeltségeit. Simicska később több bizalmasának is azt mondta, hogy Orbán nemet mondott az ajánlatra. „Viktor azt mondta neki: Lajos, szó se lehet róla, hogy kiszállj” – idézte fel egy forrás a Simicskától hallottakat.
Arról nem sikerült információkat szerezni, hogy oligarcha mennyit kért a cégbirodalmáért, és az ajánlatról szóló beszélgetés részletei sem ismertek, de az epizód így is rámutat az Orbán és Simicska közti konfliktus egyik lényegi elemére. Együtt építették fel a Fideszben megtestesülő politikai és gazdasági konglomerátumot, és a több évtizedes közös munka után egyszerűen nehéz lett volna az elszámolás arról, hogy kinek mi jár ebből. Simicska úgy érezte, hogy sok munkája van benne, ezért csak fizetség ellenében válna meg a tulajdonában lévő cégektől. Orbánt és környezetét viszont zavarta ez a hozzáállás, mert – ahogy egyikük fogalmazott – „hallgatólagos megegyezés volt a Fideszben”, hogy ami létrejött, az „Lajos nevén van, de az nem az övé, hanem a közösségé”.
A második áprilisi találkozó után új szakasz kezdődött az Orbán-Simicska-viszonyban. Az oligarcha több munkatársának is azt mesélte, hogy Orbán többször is hívta őt a nyár folyamán, de ő nem vette fel a telefont. Nem voltak személyes találkozók sem, így csak közvetítők révén érintkeztek egymással, és rajtuk keresztül voltak próbálkozások a konfliktus békés rendezésére. Orbán számára az egyik legfontosabb kérdés a Simicska tulajdonában lévő, de a Fideszt sokáig nyíltan támogató médiumok ellenőrzése volt. Ahogy arra egy akkori Népszabadság-cikk is utalt, Orbán megüzente, hogy Simicska a tulajdonrészét valamekkora mértékben megtarthatná ezekben a cégekben, de az irányításukat átvenné a miniszterelnök köre.
Simicska ezt nem fogadta el, és ezzel vált igazán élessé a konfliktus. Az oligarcha befolyása már a tavaszi választás után jelentősen csökkent azzal, hogy a hozzá kötődő emberek sorra kerültek ki a kormányzati és állami céges pozíciókból. Simicska ez után már azzal is számolt, hogy a kormány igyekszik majd háttérbe szorítania a magáncéges érdekeltségeit – például a Közgép nevű építőipari óriást -, amelyek 2010 és 2014 között sorra nyerték az állami megbízásokat. Az oligarcha ennek megfelelően igyekezett felkészíteni a cégeinek vezetőit a várható változásokra.
2014 augusztusában például elhívta magához a médiaportfóliójába tartozó Heti Válasz főszerkesztőjét, Borókai Gábort. Ez a találkozó is abban a budai családi házban zajlott, amely a 90-es évek vége óta Simicska főhadiszállása volt. A XI. kerületi Radóc utcában álló, kívülről teljesen átlagosnak tűnő nyeregtetős épület második szintjén volt Simicska irodája, ahol hatalmának csúcsán miniszterek, államtitkárok és állami cégvezetők adták egymásnak a kilincset.
2014 nyarára azonban ez a korszak már lezárult. Simicska közölte Borókaival, hogy új világ jön, és egy fillér állami pénzre sem lehet számítani. Utasította a főszerkesztőt, hogy szűkítse le az az évi költségvetést, és hasonló korlátozásokkal készítse el a következő évi terveket is. Simicska jelezte, hogy erre azért van szükség, mert szembekerült a kormánnyal, és arra számít, hogy őt minden területről ki fogják szorítani.
Simicskának a birodalmához tartozó cégek más vezetőivel is voltak hasonló találkozói, és egyéb módon is készült a várhatóan eldurvuló konfliktusra. Ebben az időben beszélt néhány hozzá közel álló embernek az állítólagos videovallomásról. A Radóc utcai ház egyik második emeleti irodájában ült le néhány olyan emberrel, akik már évtizedek óta mellette voltak, és közölte velük, hogy készített egy felvételt, amelyen Orbánnal közös ügyeikről beszélt. „Vettem egy mély levegőt, leültem a kamera elé, és elmondtam” – az egyik jelenlévő szerint Simicska ezekkel a szavakkal mesélt nekik a felvételről. Az oligarcha megjegyezte ezen a beszélgetésen azt is, hogy igyekezett saját magára és Orbánra koncentrálni, de azért kitért másokra is.
A Direkt36 négy olyan forrással beszélt, akiknek Simicska mesélt a videovallomásról, de egyikük sem látta magát az állítólagos felvételt (amelyről először a Népszava írt még 2018 nyarán), és a tartalmáról is csak korlátozott információik voltak. Egyikük szerint Simicska egy olyan régi történetet idézett fel, amelynek néhány részlete korábban már ismertté vált, de teljes egészében még nem tárta fel senki. Egy másik forrás szerint Simicska három helyen helyezte el a felvételt, és megüzente Orbánnak, hogy ha baja esik, akkor nyilvánosságra fog kerülni. „Úgy érezte, ez egy garancia arra, hogy biztonságban lesz” – magyarázta a forrás.
Simicska tehát készülődött a konfliktus eszkalálódására, bár a nyilvánosság előtt ekkoriban leginkább még mindig csak találgatások folytak arról, hogy megromlott a viszonya Orbánnal. A nyílt színi összecsapásra sem kellett azonban már sokáig várni.
II. A HADÜZENET
2015 januárjában Orbán Viktor tartott egy megbeszélést több, a Fideszt régóta támogató szerkesztőség vezetőjével. A parlament egyik tárgyalójában zajló találkozón ott voltak a Simicska-érdekeltségek főszerkesztői is, és Orbán ugyan nem kifejezetten az oligarchával fennálló konfliktusáról beszélt nekik, de olyan változásokat jelentett be, amelyek nyilvánvalóan kötődtek ahhoz.
A megbeszélés épp egy olyan időszakban történt, amikor a Fidesz egy válsághelyzeten ment keresztül. Az őszi internetadós tüntetések és a sorra kibukó korrupciógyanús ügyek miatt látványosan csökkent a kormány támogatottsága, és megjelentek a kritikus hangok a saját táboron belül is. Ezzel együtt már megindult a korábban a kormányt nyíltan támogató Simicska-médiumok átállása is, és a Magyar Nemzetben, valamint a Hír TV-ben egyre gyakrabban adtak teret kormánykritikus megszólalásoknak.
Erre a helyzetre reagált Orbán a 2015 januári parlamenti találkozón. Az akkori sajtóbeszámolók, valamint több, az esemény részleteit ismerő forrás szerint a miniszterelnök közölte, hogy a szerkesztőségek többsége ne számítson állami hirdetésekre, mert úgy látja, hogy a tulajdonosaik jó anyagi helyzetben vannak. Ez nyilvánvaló utalás volt a Simicska-érdekeltségekre, amelyek korábban ugyan bőven jutottak kormányzati forrásokhoz, de erre az időszakra már elkezdtek kiszáradni ezek a csatornák.
Volt azonban Orbánnak egy ennél fajsúlyosabb üzenete is, amellyel felvázolta a médiával kapcsolatos hosszabb távú terveit. Az egyik jelenlévő emlékei szerint a miniszterelnök a kormányt bíráló hangok megjelenésére utalva közölte, hogy „látja, hogy a sajtó testhelyzetet változtatott, és megérti, hogy az újságíróknak természetesebb az, ha kritikusabb alapállást foglalnak el”. Orbán hozzátette ugyanakkor azt is, hogy „mindent meg fog tenni azért, hogy létrehozzon egy olyan médiát, ami feltétel nélkül támogatja őt”.
Mára ez már kétséget kizáróan meg is valósult, és ebben a folyamatban kulcsfontosságú volt az a 2015 februári esemény, amely teljesen nyílttá tette a konfliktust Orbán és régi szövetségese között. Egy pénteki napon, 2015. február 6-ikán bejelentette a lemondását Simicska médiabirodalmának szinte teljes vezérkara. A déli órákban kiadott közlemény szerint a Magyar Nemzet, a Hír TV és a Lánchíd Rádió vezetői „lelkiismereti okokra” hivatkozva távoztak. A közleményben nem részletezték ezeket az okokat, de belső körben azt állították, hogy Simicska Orbánnal való szembefordulása miatt döntöttek így.
Simicska – aki épp egy külföldi útra készült – láthatóan nem volt felkészülve erre a lépésre, az Indexnek például egyenesen úgy fogalmazott, hogy „kurvára meglepetésként” érte. A trágár nyilatkozatok sora folytatódott, ahogy a nyilvánosságot korábban messziről kerülő oligarcha aznap egymás után adta az interjúkat, és Orbánt többször is gecinek nevezte, valamint kijelentette, hogy az „árulóknak szevasz, akit kell még, azt kibaszom”.
Azon a februári napon nemcsak a szokatlan hangvételű nyilatkozatok utaltak arra, hogy káosz van a Simicska-birodalomban. Az oligarcha délben például még Borókai Gábort akarta kinevezni a Hír TV elnökének, majd miután ő nemet mondott, ideiglenesen saját maga foglalta el a pozíciót. A Lánchíd Rádió élére pedig azt a Schlecht Csabát nevezte ki, aki ugyan régi bizalmasa volt, de már évekkel korábban partvonalra szorult a cégcsoporton belül, és a rádiózásban semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett.
Idővel sikerült azonban rendezni a sorokat a cégbirodalomban. Az építőipari és reklámpiaci érdekeltségeinél ugyan jelentősen visszaesett a forgalom a kormánnyal kialakult konfliktus eredményeként, de a médiacégeknél még komolyabb fejlesztések is történtek. Új műsorok indultak a Hír TV-n, a Magyar Nemzet pedig felvett új embereket, és később fejlesztették a sokáig elhanyagolt online felületüket is.
Úgy tűnt tehát, hogy Simicska komolyan gondolja, hogy megpróbálja megállítani Orbánt. Annak alapján, amit a saját embereinek mondott, ebben részben a bűntudat vezette. Egyszer egy kisebb társaságban beszélt arról, hogy lelkiismeret-furdalása van amiatt, hogy „hagyta Orbánnak szétbaszni az országot”. A saját szerepével kapcsolatban önkritikusan megjegyezte, hogy „muszáj volt eltanulni a komcsik módszereit, mert fojtogattak bennünket”. Hozzátette, hogy azért kellett ezt megtenni, hogy felvegyék velük a versenyt, „de én azt gondoltam, hogy helyzetbe kerülünk, és csinálunk egy új, normális országot, és nem egy diktatúrát”. Máskor többször emlegette azt, hogy az a célja, hogy jóvá tegye a korábbi cselekedeteit, és ezért fektet be a korábban megszerzett pénzből a médiába.
A konfliktusnak volt azonban egy, a politikán túlmutató személyes jellege is, amit jól illusztrál az, ahogy Simicska és Orbán egy közös ismerősüknek megindokolta a történteket a 2015 februári események után. „Beszéltem mindkettőjükkel, és megkérdeztem, hogy mégis mi történt, mire mindkettő azt mondta, hogy a másik megbolondult” – idézte fel az ismerős, hozzátéve, hogy amikor tovább faggatta őket, akkor végül hasonló érvekkel jöttek, mint amik a konfliktusról a nyilvánosságban is megjelentek. „Viktor azt mondta, hogy Lajos olyan területekre ment be, ami már túlzás volt. Nem tudott minisztereket vagy államtitkárokat kinevezni és leváltani nélküle” – mondta a forrás, aki szerint Simicska pedig egyszerűen annyit mondott, hogy neki az volt a baja, hogy „Viktor mindent magának akar”.
Az elmúlt években Simicskával kapcsolatban álló emberek szerint nyilvánvaló volt, hogy az oligarcha személyesen rosszul viselte ezt a váltást. „Nagyon sértett állapotban volt” – mondta az egyik cégének vezetője, aki szerint ez érthető is volt azok után, hogy Orbán megpróbálta a háttérbe szorítani. „Volt két ember, aki csinál valamit együtt vállt vállnak vetve, majd egyszer csak az egyik azt mondja a másiknak, hogy kevesebb kell belőled” – magyarázta a forrás. Egy másik, Simicskával 2016-ban hosszabban beszélgető forrás szerint az oligarcha azon a találkozón olyannak tűnt, „mint egy megcsalt szerelmes, aki rájön, hogy a másik fél érdemtelen volt az ő szerelmére”. A forrás szerint „nagyon erősen átjött” a sértettség és megbántottság Simicskából, aki fogadkozott, hogy „ő most helyrehozza a hibáit”.
Az oligarcha ehhez szövetségeseket keresett a politikában is.
III. A LEGÉLESEBB KÉS
Egy kisebb társaság gyűlt össze 2016. szeptember 30-án az esti órákban az A38 rendezvényhajó Duna felőli oldalon lévő folyosóján. Nem sokkal korábban ért véget a Magyar Nemzet Szalon nevű rendezvénysorozat negyedik darabja, amelyen két közgazdász, Hossó Andrea és Róna Péter elemezte az épp aktuális hazai és nemzetközi ügyeket. A közönség soraiban ott volt a lap tulajdonosa, Simicska Lajos is, aki ugyan magán a rendezvényen nem szólalt fel, de az újság néhány munkatársával és pár meghívott vendéggel később kivonult a hajó oldalában lévő nyitott részre. A láncdohányos oligarcha ott már végre rágyújthatott egy cigarettára, majd szolid borozgatás közben megosztotta néhány gondolatát a többiekkel.
Akkoriban már javában zajlott a kormány migránsellenes kampánya, és Simicska a jelenlévőket meglepve közölte, hogy személyesen zavarja őt, hogy a liberálisokon kívül senki sem meri felvállalni, hogy a menekültekkel szembeni egyetlen normális bánásmód az, hogy emberek ők is, és ezért segíteni kell nekik. Amikor a társaság egyik tagja felvetette, hogy a jelenlegi politikai környezetben ezt nem lehet megtenni, Simicska azt mondta, hogy érti, de ez akkor is elég nagy baj. Hozzátette, hogy „keresztény ember vagyok, és az irgalmasság, a keresztény értékek fontosak nekem”.
A társaságot az már kevésbé érte váratlanul, amit Simicska Orbánról mondott. Akkor is beszélt arról, hogy lelkiismeret-furdalása van, amiért a Fideszt hatalomra segítette, és kijelentette, hogy Orbánnal nem lehet egyezkedni, hanem egyszerűen le kell győzni. A társaság egyik tagja felvetette, hogy mégis ki fogja őt megállítani, mire Simicska rámutatott az egyik jelenlévőre, Vona Gábor Jobbik-elnökre, aki mosolyogva fogadta ezt a megjegyzést.
Ez egyike volt annak a kevés alkalomnak, amikor Simicska személyesen találkozott Vonával. Bár az oligarcha az elmúlt években többször is nyíltan támogatásáról biztosította a Jobbikot, láthatóan nem törekedett arra, hogy szoros személyes kapcsolatot alakítson ki a párt elnökével. Igaz, a hozzá közel állók szerint Simicska eleve nem valamilyen mély szimpátia miatt állt be a Jobbik mögé, hanem inkább praktikus megfontolások vezették ebben.
Az Orbánnal való 2015-ös nyílt szakítása után Simicska politikai szövetségeseket keresett, és akkoriban a Jobbik tűnt a legkézenfekvőbb választásnak. Az oligarchának továbbra is komoly ellenérzései voltak a szocialistákkal és különösen a Gyurcsány Ferenc által vezetett DK-val szemben, míg a Jobbik nemcsak a konzervativizmusával, hanem erejével is imponált neki. 2015 áprilisában – nem sokkal az Orbán és Simicska közti nyílt konfrontáció után – Vona pártja győzelmet aratott a tapolcai időközi parlamenti választáson, és ezzel ők tűntek a Fidesz legesélyesebb kihívóinak.
„A Jobbik volt akkor a legélesebb kés a fiókban” – mondta Simicska egyik régi bizalmasa, aki szerint a párttal való partnerség egyik formája az volt, hogy az oligarcha médiafelületei megnyíltak a jobbikos politikusok előtt. A Simicska szerkesztőségeiben dolgozók szerint ugyanakkor ez nem jelentette azt, hogy nekik kifejezetten a Jobbik érdekeit kellett volna szolgálniuk. Teret engedtek például a szintén az új politikai erők között elkönyvelt LMP-nek is, de kaptak megszólalási lehetőségeket a műsorokban és rendezvényeken az MSZP egyes politikusai is.
„Nem segítettük őket, csak úgy kezeltük őket, mint a többi pártot” – mondta a Lánchíd Rádió egyik korábbi munkatársa, aki szerint később a választási kampányban például nemcsak a Jobbik rendezvényeit adták élőben, hanem az LMP-ét is. A Hír TV egyik akkori vezető vezetője pedig megjegyezte, hogy ő „semleges-támogató hozzáállást” kért munkatársaitól nemcsak a Jobbikkal, de az LMP-vel szemben is. „Ne ugorjunk egyből a torkuknak. Persze, ha van valami, akkor igen, de ne mi legyünk az elsők” – mondta a forrás.
A Jobbikkal való kapcsolat másik formája az volt, hogy Simicska reklámcégei leszerződtek a párttal annak kampányainak futtatására. Az ezekkel kapcsolatos tárgyalásokat nagyrészt a plakátcégek vezetői és a Jobbik pártszervezetének vezetője, Szabó Gábor pártigazgató és néhány munkatársa bonyolította. Az egyeztetések egyik résztvevője szerint ugyan volt olyan megbeszélés, amelyre Simicska is beült, de nem az oligarcha vezette a tárgyalási folyamatot, és nem vett részt a kampányanyagok elkészítésében sem.
„Simicskáék nem szóltak bele a politikába” – mondta a jobbikos vezetés egyik korábbi tagja, aki szerint a párt sem fogadta volna könnyen, ha Simicska mélyebben is részt vesz a Jobbik életében. „A nagy többség, 98 százalék számára egy együttműködés Simicskával nem lett volna elfogadható” – mondta a forrás, hozzátéve, hogy „hiába volt a néppártos fordulat, a tagság nem változott meg”. A forrás úgy jellemezte a Jobbikot, hogy a társadalmi bázisát tekintve olyan, mint egyfajta régi szocialista párt, és a híveik „nem szeretik a vállalkozókat”. A forrás hozzátette, hogy Simicska a párt elnökségi ülésein sem volt téma, és a testületnek is voltak olyan tagjai, akik nem fogadták el az oligarchát.
A közelebbi kapcsolat kialakítását az is nehezítette, hogy kormányzati oldalról igyekeztek a Jobbikot úgy beállítani, hogy az lefeküdt Simicskának. A fideszesek a Jobbik „gazdájaként” emlegették Simicskát, a pártra pedig igyekeztek ráégetni a „csicska” elnevezést. Vona tisztában volt vele, hogy a Simicskával való túl közeli kapcsolat kockázatos lehet számára, így ő sem erőltette a személyes érintkezést az oligarchával. Egy korábbi jobbikos vezető szerint mivel Vona tudta, hogy kormányzati paparazzók figyelik a mozgását, ezért az ilyen találkozókat „cinkesnek tartotta”.
Közben ugyanakkor Vonát zavarta az, hogy miután nem sikerült közelebbi viszonyt kialakítania Simicskával, azt sem látta tisztán, mik is a szándékai. Egy, a Jobbik-elnökkel kapcsolatban álló forrás szerint „Vona szinte panaszkodott is arra, hogy nem tudja, mit akar Simicska”. (Vona Gábor nem kívánt interjút adni ehhez a cikkhez, de egy rövid e-mailben annyit közölt, hogy számára Simicska Lajos “szándéka nagyon hitelesnek tűnt”, bár “politikailag nyilván mindketten éreztük, hogy mik a korlátaink”.)
A jelek szerint azonban az volt a helyzet, hogy az oligarchának valójában nem is voltak jól átgondolt, kiforrott politikai tervei. „Nem volt stratégiája Lajosnak” – magyarázta egy Simicskához személyesen is közel álló jobbikos politikus, aki szerint az oligarchának egyszerűen annyi volt a fejében, hogy „az ellenzéknek lehetőséget ad, hogy megmutassa magát”.
Nem előzte meg komolyabb tervezés Simicska személyes szerepléseit sem. Egy politikai kommunikációval foglalkozó szakember például egyszer felvetette neki, hogy Orbán legecizése helyett fokozatos személyi márkaépítéssel kellett volna végrehajtania a váltást, mire az oligarcha azt válaszolta, hogy ő mindig kimondta, amit érzett. „Ami a szívemen, az a számon” – idézte fel Simicska reakcióját a szakember. Az oligarcha később sem nagyon finomított az üzenetén, és amikor 2017 őszén a plakáthelyeire fújta fel ugyanazt a szöveget („Orbán egy geci”), akkor azzal még a saját környezetében sem tudtak mit kezdeni. „Az első akció még jól sült el, a későbbiek már kevésbé” – mondta egy korábbi közeli munkatársa, aki szerint a plakátfújások is azt mutatták, hogy Simicska „frusztrált, hogy nem tud többet tenni”.
Ekkor azonban már lassan a célegyenesbe fordult a választási küzdelem, és az oligarcha kénytelen volt felismerni, hogy nem jöttek be a számításai.
IV. A PASSZÍV ELLENÁLLÓ
Fél év volt hátra a választásokig, és Simicska elégedetlen volt. A Hír TV élőben közvetítette a Jobbik október 23-i rendezvényét, ami esély volt a pártnak arra, hogy erőt mutasson a kampányban, de végül inkább csak a gyengeség jeleit demonstrálta. A beszámolók szerint csak néhány száz ember gyűlt össze a rendezvényen, ami nemcsak a kárörvendő kormánysajtó figyelmét keltette fel, hanem az oligarcháét is. Simicska nem is rejtette véka alá a csalódottságát, amikor az adás után találkozott a Hír TV egyik vezetőjével. „Azt mondta, hogy ha nem tudtak akkora tömeget összehozni a Corvin mozinál, hogy az kilógjon a körútig, akkor az lófasz” – idézte fel a forrás.
Másfél hónappal később a Jobbiknak lehetősége volt arra, hogy újra bizonyítson, de az sem sikerült túl meggyőzően. December közepén Vona fáklyás felvonulásra hívta az ellenzéki tábort, miután az elvileg független, de egy korábbi fideszes politikus által vezetett Állami Számvevőszék hatalmas összegű, a párt választási szereplését veszélyeztető bírságot szabott ki a Jobbikra. A Hír TV-s vezető szerint Simicska itt már előre szólt, hogy ha nem jön össze 100 ezres tömeg, „akkor az bukta”. Végül csak néhány ezren jelentek meg a Hősök terén.
Arról nincs információ, hogy Simicska közvetlenül jelezte-e a Jobbiknak az elégedetlenségét, de az üzenet biztosan eljutott hozzájuk. A párt egyik korábbi vezető politikusa szerint Fonyó Károly, Simicska egyik régi bizalmasa és üzlettársa egy Magyar Nemzet Szalon rendezvényen fakadt ki több jobbikosnak a párt langyos szereplése miatt. „A Jobbik nem tud mozgósítani, tematizálni. A Jobbik nem csinál semmit. Nincs felhajtóerő a Jobbikban” – idézte fel a forrás Fonyó kritikáit.
A Jobbik gyenge teljesítményében persze szerepet játszhatott valamennyire az is, hogy a kormányoldal minden erővel igyekezett megakadályozni a párt és Simicska partnerségét. Ennek leglátványosabb példája a plakáttörvény volt.
2017 tavaszán indult a Jobbik nagyszabású plakátkampánya, amelyben tolvajnak nevezték Orbánt és társait. Az óriásplakátok Simicska cégeinek felületein jelentek meg, a kormány azonban láthatóan elszánta magát ennek megfékezésére. Júniusban a parlament fideszes többsége egy olyan törvényt fogadott el, amely ellehetetlenítette az ilyen plakátkampányokat. Jogi szakértők már a jogszabály elfogadását is törvénytelennek tartották, a Fidesz ugyanis egy egyszerű feles törvénnyel szabályozott egy kétharmados döntést igénylő kérdést. Bár a Jobbik és Simicska cégei a következő hónapokban igyekeztek olyan megoldásokat találni, amikkel kikerülhetik a vitatott törvény előírásait, de végül a szigorú állami fellépés hatására kénytelenek voltak leállni.
Miután szeptemberben a hatóságok elkezdték rendőrökkel leszedetni a plakátokat, Simicska kiadott egy közleményt, amelyben bejelentette, hogy nem ad többé helyet politikai reklámoknak. Az oligarcha közölte, hogy szerinte a „hatalom a nyílt, leplezetlen erőszak útjára lépett”, és ezért „a kialakult helyzetre figyelemmel, minden további anyagi és személyes kockázatvállalást, mind a magam, mind a társaságaim vezetői részéről lehetetlennek tartok”.
Simicska egyik akkori közeli munkatársa szerint meglepő volt a közlemény, mert előtte még jóval dacosabb volt a hangulat a cégen belül, és arról volt szó, „hogy majd visszarakjuk a plakátokat”. A munkatárs megjegyezte azonban azt is, hogy Simicska számára a plakáttörvényes történet azt mutatta, hogy Orbán valóban képes a teljes államgépezetet mozgósítani annak érdekében, hogy megállítsa őt. „A konfliktus közben Orbán és Simicska folyamatosan méregette, hogy ki mit lép, hogy ki meddig hajlandó elmenni” – magyarázta a forrás, aki szerint a plakátügyben Simicska volt az, aki aztán egy ponton megállt.
Ezt követően az oligarchának már nem is volt igazán olyan lépése, amellyel tovább élezte volna a konfliktust. Néhányszor bekerült a sajtóba azzal, hogy Orbánt szidalmazó trágár üzeneteket festett a plakáthelyeire, de közben azt is egyértelművé tette, hogy nem fog nyilvánosságra hozni semmi olyan részletet Orbánnal közös múltjából, ami káros lehet a kormányfőre nézve. Amikor 2017 november végén, az egyik plakátfújási akciója után az RTL riportere arról kérdezte, hogy várható-e tőle bármilyen információ, ami egyfajta politikai „atombombaként” robbanhat, akkor azt válaszolta rá, hogy „öngyilkosnak tart engemet?”
Simicska nem először utalt arra, hogy a konfliktus elmérgesedése akár fizikai veszélyt is jelenthet rá nézve. A hozzá közel állók szerint már régóta jellemző volt rá a paranoia, az Orbánnal kirobbant konfliktusának ideje alatt pedig magánbeszélgetésekben is többször utalt arra, hogy őt bármikor baleset érheti, például elütheti egy autó.
Az oligarcha ellentmondásosan viszonyult ehhez a vélt vagy valós kockázathoz. Egyrészt igyekezett azt a képet sugározni, hogy őt nem zavarja ez. 2017 nyarán például a hárskúti birtokán beszélgetett egy akkori ellenzéki képviselővel, akinek azt mondta, „nézzen körbe, nincsenek őrök”. A képviselő szerint Simicska hozzátette, hogy „ha le akarják lőni, akkor le tudják”, de ő nem fél, és „leszarja a fenyegetéseket”.
Másrészt ugyanakkor voltak arra utaló jelek is, hogy Simicska komolyan aggódik a saját és családja biztonsága miatt. Ezt bizonyította, amikor a választás előtti hónapokban beszerezte a sugárzásmérő berendezéseket. Emellett több bizalmasának is beszélt arról, hogy kapott olyan fenyegetéseket, amelyek szerint a családján keresztül próbálnak majd rá nyomást gyakorolni, például úgy, hogy valamelyik kisebbik gyerekét bűncselekmény gyanújába keverik. Simicska több alkalommal is említette ezt, mint valós veszélyt, de azt nem közölte, hogy honnan is érkeztek ezek az információk.
Úgy tűnt azonban, hogy komolyan számolt ezzel a kockázattal is, és munkatársai szerint 2017-ben felmerült, hogy a két kisebbik gyerekét és a feleségét külföldre küldi a választásokig hátralévő időszakra. Egyik korábbi munkatársa szerint az volt a terv, hogy az Egyesült Államokba mennének a családtagok, és Simicska meg is bízta az egyik emberét azzal, hogy érdeklődjön utána az ezzel kapcsolatos tennivalóknak. Végül azonban ez az elképzelés elbukott az oligarcha feleségén. „Zsuzsa nem akart kimenni, és ezért nem is lett belőle semmi” – mondta Simicska egyik régi bizalmasa. Mások megjegyezték, hogy a feleség talán jobban is haragudott Orbánra, mint Simicska, és a konfliktus során végig igyekezett tartani a tüzet férjében.
A háborúskodás utolsó hónapjaira azonban mintha fogytán lett volna az energia. Simicska ugyan továbbra is azt hirdette a cégcsoporton belül, hogy szerinte a Jobbik fog nyerni (még 2017 végén is azt magyarázta az egyik cégvezetőjének, hogy a közvélemény-kutatások megbízhatatlanok, és ő a Jobbikra játszik), közben azonban bizalmasabb körben megosztotta kételyeit is. Felvetette például, hogy ha a Jobbiknak nem lesz minden szavazókörben számlálóbizottsági delegáltja a választáson, akkor az rossz előjelnek számít. (Végül csak a szavazókörök háromnegyedében volt delegáltja a Jobbiknak, míg voltak olyan helyek, ahol a Fidesznek nem is csak egy, hanem több embere is volt.)
A cégbirodalmon belül többeknek feltűnt az is, hogy Simicska passzív volt az információs fronton is. Azt már korábban egyértelművé tette a munkatársai felé is, hogy az Orbánnal közös titkaikat nem akarja felfedni. Simicska többek között akkor jelezte ezt, amikor a Hír TV-hez 2016 végén leigazolt Kálmán Olga egy közvetítőn keresztül felvetette neki, hogy szeretne egy feltáró könyvet írni a Fidesz történetéről. A műsorvezető szerette volna ehhez megszólaltatni az oligarchát is, aki azonban csak annyit üzent, hogy gondolkodik rajta, majd ezzel annyiban is maradt a dolog.
Más ügyekkel kapcsolatban korábban előfordult, hogy Simicska a médiáján vagy más csatornákon keresztül juttatott ki érzékeny információkat a nyilvánosságba. A tavalyi választási kampányban ugyanakkor nem csinált ilyet. Bár sokan azt hitték, hogy a szavazás előtt hetekben a Magyar Nemzet által közölt, a kormány számára kényes ügyek mögött Simicska állt, valójában nem sok köze volt hozzájuk. Semjén svédországi vadászatán például hónapokon keresztül dolgozott a lap újságírója, az egyik fideszes politikus állítólagos offshore érdekeltségéről szóló dokumentum pedig több más szerkesztőséghez is eljutott akkoriban. Az egyetlen akkori ügy, amelynek terítésében Simicska legalább valamekkora szerepet játszott, az Kósa Lajos fideszes politikus és egy csengeri nő mesés összegű örökségének története volt, amelyről az első cikk március 13-án jelent meg a Magyar Nemzetben.
A sztori közvetlen előzménye az volt, hogy előző nap behívták a Radóc utcai cégközpontba Tarr Pétert, a Hír TV vezérigazgató-helyettesét és György Zsombort, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettesét. Simicska stábja ott eléjük tárta a Kósa-féle történet iratanyagát, amit az újságírók átnéztek az oligarcha jogászaival együtt, akik biztosították őket arról, hogy hiteles dokumentumokról van szó. A megbeszélés egyik résztvevője szerint egy ponton Simicska is csatlakozott a beszélgetéshez, de érdemben nem mondott semmit.
Mint kiderült, Simicskáék valójában csak közvetítő szerepet játszottak ebben az ügyben. Jobbikos források szerint eredetileg a párt egyik vidéki szervezetéhez jutott el a csengeri nő iratanyaga, majd ők továbbították azt Simicskához. „Tehát ez sem olyan ügy volt, amivel Simicska készült” – magyarázta egyik korábbi munkatársa, aki szerint csak annyi történt, hogy beestek az iratok az oligarchához, majd a médiumai gyorsan le is hozták a sztorit.
Simicska viselkedése ebben az időszakban is kettős volt. Egyrészt lelkesnek tűnt, és láthatóan személyesen is izgatták a Magyar Nemzet által sorban kirobbantott ügyek. Pár héttel a választás előtt is előfordult például, hogy egyik este nyomdába küldés előtt beolvastatta magának telefonon a másnapi címlap egyik elemét. (Mivel nem használt okostelefont, és így nem tudott a mobilján internetezni, ezért rendszeres volt, hogy a kollégái olvasták fel neki a híreket telefonon.) Emellett még az utolsó napokban, az ellenzéki oldalon kialakult káosz és a biztos Fidesz-győzelmet előrejelző közvélemény-kutatások ellenére is azt hajtogatta a beosztottjainak, hogy bukni fog a kormány.
Másrészt azonban a lelkes megnyilvánulások mellett voltak olyan lépései is, amik arra utaltak, hogy tisztában van a várható bukással. Egyik régi bizalmasának már a választásokat követően mesélte el, hogy miután kiderült, hogy a Jobbiknak nem lesz minden szavazókörben delegáltja, elkezdte félrerakni magának a Magyar Nemzet példányait. „Tudta, hogy már nem lesz sokáig a lap” – magyarázta a Simicskához közel álló forrás, hogy miként készült az oligarcha az előrelátható bukásra.
A választás után pedig nem is kellett sokat várni arra, hogy elkezdje elvarrni a szálakat.
V. A VÉGJÁTÉK
Április 9-én hétfőn délelőtt összegyűlt a Simicska-cégcsoport több vezetője a Radóc utcai cégközpontban. Általában is hétfőnként – még ha nem is minden héten – szokott velük értekezletet tartani az oligarcha, de ez most különleges alkalom volt. Előző nap voltak a parlamenti választások, amelyek a Fidesz újabb fölényes győzelmét hozták.
Simicska szokás szerint az íróasztala mögött ült, míg a többiek egy dohányzóasztal körül elhelyezett bőr ülőgarnitúrán – egy kanapén és két fotelen – foglaltak helyet. Az egyik jelenlévő visszaemlékezése szerint Simicska higgadtan, nem búslakodva reagált az előző napi fejleményekre. Közölte, hogy életbe lépteti a „rossz forgatókönyvet”, ami azt jelentette, hogy bezár a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió. A rövid értekezlet azzal zárult, hogy másnap délelőtt egyszerre jelentik be a döntést a szerkesztőségekben.
Simicska aznap egy másik találkozóján arról is beszélt, hogy miután „a Fidesz újabb kétharmadot kapott, így világos, hogy nem verhetők meg demokratikus választásokon”. Az oligarcha ezzel indokolta a beszélgetőpartnerének a szerkesztőségek bezárásáról szóló döntést, de ezekben a napokban még nem volt egyértelmű, hogy milyen mértékben száll ki az Orbán elleni küzdelemből. Az embereinek ekkoriban például még arról beszélt, hogy a Hír TV-t megtartja, és a megszűnő szerkesztőségekből át is vett oda egy-két embert.
Közben azonban egyre szaporodtak a jelei annak is, hogy teljes fegyverletételre készül. Nem tűnt úgy például, hogy érdemi erőfeszítéseket tett volna arra, hogy új tulajdonost találjon a Magyar Nemzetnek (a Lánchíd Rádió engedélye amúgy is lejárt volna októberben). Pedig már a választások előtti hetekben bejelentkezett a lapra Ungár Péter LMP-s politikus, miután olyan híreszteléseket hallott, hogy Simicska a szavazás eredményétől függetlenül kezdeni akar valamit a veszteséges újsággal. Simicska képviselői tárgyaltak is Ungárral, de úgy tűnt, hogy nem voltak komolyak az eladási szándékaik.
Az oligarcha képviselői április 9-én ültek le tárgyalni az LMP-s politikussal, vagyis aznap, amikor Simicska a saját embereinek bejelentette a lap bezárását. 1,35 milliárdos árat szabtak egy olyan csomagért, amelyben nemcsak a Magyar Nemzet lett volna benne, hanem az amúgy is hamarosan megszűnő Lánchíd Rádió, valamint a szintén veszteséges Heti Válasz. Ungár sokallta ezt az összeget és az egyéb járulékos feltételeket (például, hogy nem zárhatta volna be a Magyar Nemzet napi nyomtatott kiadását, pedig ő az online-ra akart volna koncentrálni), de aztán a tárgyalások hamar értelmüket is veszítették. Bár az LMP-s politikus kapcsolatban állt Simicska képviselőivel, a Magyar Nemzet megszüntetéséről mégis a lap egyik újságírójától értesült, aki beszámolt neki a szerkesztőégben kedd délelőtt tett bejelentésről. Amikor Ungár meghallotta a hírt, tudta, hogy nincs értelme tárgyalni, mert úgy érezte, hogy „ez egy vicc”.
Simicska nem igyekezett segíteni azoknak sem, akik elkezdtek dolgozni azon, hogy tovább vigyék a Magyar Nemzet szellemiségét. A lap több újságírója összeállt, és már a bezárás hetében összeraktak egy nem hivatalos „szamizdat Magyar Nemzetet”, majd májusban előálltak a Magyar Hang nevű hetilappal. Az új szerkesztőség próbált segítséget szerezni Simicskáéktól, de ők elzárkóztak ettől. A Magyar Hang jelezte a Magyar Nemzet kiadójának, hogy megvennék tőlük a bezárt lap után maradt eszközök egy részét, és először ugyan a cég el is adott nekik néhány számítógépet, de aztán a további vételi kéréseket már nem teljesítették. Simicska cége nem volt nyitott arra sem, hogy átadja az új szerkesztőségnek a Magyar Nemzet előfizetői adatbázisát, pedig ez lehetett volna talán a legnagyobb segítség a bezárt lap romjain építkező csapatnak.
Igaz, ekkoriban már titokban megkezdődtek a tárgyalások Simicska teljes kivonulásáról. Egy, a folyamat részleteit ismerő forrás szerint az oligarcha április végén üzente meg egy közvetítőn keresztül Orbánnak azt, hogy „ha szabadon eltávozhat, akkor elad mindent”. Ez után nem sokkal, nagyjából május elején megkezdődtek a tárgyalások a részletekről.
Eközben a Simicska-média talán legfontosabb eleménél, a Hír TV-nél még mindig abban a hitben voltak az emberek, hogy az ő jövőjük biztosított. Bár a választás utáni hetekben ott is lezajlott egy erős karcsúsítás, Simicska akkoriban még azt mondta a csatorna vezetőinek, hogy a tévét legalább 2019 végéig megtartja. Azért erről az időpontról volt szó, mert addig voltak a csatornának biztos bevételt és közönségelérést is garantáló szerződései a kábeltévé-szolgáltatókkal. Közben a tévé vezetői Simicska jóváhagyásával megpróbálkoztak azzal is, hogy új, külföldi befektetőt vonjanak be. A magyarul is sugárzó Euronews-zal folytak tárgyalások valamiféle együttműködésről, bízva abban, hogy egy ilyen nemzetközi partnerség hosszabb távon is védettséget adhatna az esetleges kormányzati támadásoktól.
A nemzetközi tulajdonosi háttérrel működő televíziót a választások után kereste meg Fonyó Károly, a Hír TV elnöke azzal, hogy „szeretnék biztonságba helyezni” a csatornát, és az Euronews-ban látják ennek a garanciáját. Az Euronews képviselője jelezte neki, hogy számukra csak az elfogadható, ha a Hír TV teljesen az ő tulajdonukba kerül. Fonyó – aki a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy Simicska megbízásából jár el – nyitott volt erre, mondván, hogy számukra az a fontos, hogy a Hír TV megmaradjon, és ne kerüljön kormányzati befolyás alá.
Még júniusban is zajlottak a részletekbe menő egyeztetések a Euronews-zal, de közben ezzel párhuzamosan haladtak a tárgyalások az Orbán előtt való fegyverletételről is. Simicska júniusban beszélt arról az egyik régi bizalmasának, hogy úgy érzi, nincs más választása, mert ha megtartja az érdekeltségeit, akkor tovább kell fizetnie az embereit, miközben egyre kevesebb bevétele van. Az oligarcha azt is megemlítette a bizalmasának, hogy úgy néz ki, Nyerges Zsolt fogja átvenni tőle a cégeket.
Nyerges korábban évekig Simicska jobbkezeként dolgozott a cégbirodalom napi ügyeinek irányítójaként, de aztán az Orbánnal való konfliktus elmérgesedésével a háttérbe vonult. Nyerges – aki eleve az Orbán család személyes barátjaként került be a Fidesz-közeli gazdasági körökbe – a Simicska-Orbán-harc közben is igyekezett mindkét féllel megtartani a kapcsolatot, így megfelelő embernek tűnt az ügylet lebonyolítására: jól ismerte a cégcsoportot, és beszélő viszonyban volt mindkét oldallal.
Végül július 4-én, egy szerdai napon jelent meg a közlemény arról, hogy Nyerges átveszi Simicskának és családjának az érdekeltségeit. Ez többeket meglepetésként ért még az oligarcha szűkebb környezetében is. Voltak, akik csalódottak is voltak emiatt, mert úgy érezték, hogy Simicska szembefordult azzal, amit az előző néhány évben képviselt. A közlemény kiadása után egy Radóc utcai beszélgetésben például egy vezető munkatárs úgy fogalmazott, hogy „Lajos a pénzt választotta a becsülete helyett”.
Bár úgy tűnt, hogy a bejelentéssel lezárul a történet Simicska számára, ő láthatóan nehezen fogadta el az új helyzetet. A közlemény kiadása utáni napokban és hetekben többeket felhívott azzal, hogy vissza akarja csinálni az ügyletet. A hozzá közel állók szerint jellemzően akkor történtek ezek, amikor Simicska ittas állapotban volt, ilyenkor ugyanis – ahogy egy régi kollégája fogalmazott – „nem betompul az alkoholtól, hanem kiélesedik tőle, aktívabb lesz”. Ezekből a fellángolásokból aztán nem is lett semmi, és egy, az ügylet részleteit ismerő forrás szerint nem is volt már lehetősége Simicskának a visszakozásra. „Le volt papírozva minden, be volt adva a GVH-hoz [a Gazdasági Versenyhivatalhoz, amelynek jóvá kellett hagynia az érdekeltségek átadását], nem lehetett volna már visszacsinálni” – magyarázta a forrás.
Simicskáék egyetlen érdekeltséget tartottak meg, az oligarcha felesége nevén lévő Hárskúti Mezőgazdasági Zrt.-t nevű céget. Ennek az elmúlt években mindössze néhány tízmillió forintot termelő vállalkozásnak a Veszprém melletti Hárskúton van egy majorsága, ahol lovakat tartanak, és a cégiratok szerint juh- és kecsketenyésztéssel foglalkoznak. A csendes falu főutcájában a Simicska családnak van egy bárki által kibérelhető vendégháza, illetve van emellett egy modern tanyának is beillő privát házuk is néhány kilométerre a településtől, távol mindentől.
Ennyi maradt az egykori oligarcha hatalmas birodalmából. Bár arról nem sikerült hitelt érdemlő információkat szerezni, hogy mennyi pénzt kapott Simicska az érdekeltségeiért, de az valószínű, hogy anyagi gondokkal nem kell szembenéznie, miután az Orbánnal való szakítása után több tízmilliárd forintos összegben vett ki osztalékot a cégeiből. Elveszítette azonban politikai és gazdasági befolyását, ami hatalmas változás ahhoz képest, hogy volt időszak, amikor az ország leghatalmasabb emberei közé tartozott, akinek sokan a nevét is félve mondták ki. A hozzá sokáig közel állók is csak találgatják, hogy ezt miként fogja feldolgozni. „Az ő személyiségének a hatalomérzés fontos része volt harminc éven keresztül” – mondta egy korábbi munkatársa, hozzátéve, hogy „nagy kérdés, hogy most mihez kezd”.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
