A magyar kormány bukásában érdekelt mainstream sajtó és a konzervatív sajtó egyaránt meglepő fordulatról számolt be azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök megszavazta Ukrajna uniós támogatását. De ha kicsit a sorok közé nézünk, azt láthatjuk, hogy nem történt semmi meglepő és semmi fordulat. A progresszív sajtókatonák pedig hiába próbálják Orbán térdrekényszerítéseként tálalni a történteket, mert nem ez felel meg a valóságnak. Annyi történt, hogy a magyarok győztek Brüsszelben. A kérdés az, hogy kinek mi volt az eredeti elképzelés a győzelemről.
Magyarország nem vétózott, mehet az 50 milliárd Ukrajnába. Az uniós tagállamok pedig a zárónyilatkozatba ismét megerősítették azokat a 2020-ban szabott feltételeket, amelyek szavatolják (elvileg), hogy a Magyarországgal szemben alaptalanul indított eljárások (értsd: politikai-ideológiai boszorkányüldözések) abbamaradnak.
Ezt vártuk? Nem. A magyar és a nyugati sajtó is Orbán közelgő vétójától volt hangos a csúcs előtt.
Meglepő volt a magyar vétó elmaradása? Sokak számára talán igen. Ám aki jól figyelt a január közepén zajló Orbán-Fico találkozón, az már sejthette, hogy kompromisszum lesz. Fico nem vitte volna el Orbánnak saját uniós költségvetési igényeit taglaló dokumentumát, ha nem lett volna tisztában vele, hogy van esély az alkura.
És Szijjártó sem utazott volna Ungvárra, ahol nem beszélhetett volna „magyar elvárosokról” a velejéig arrogáns ukrán vezetésnek, akik az „elvárások” megfogalmazását annak rendje és módja szerint tudomásul vették.
Csalódtunk? Nos, aki arra számított, hogy a joggal nem szimpatikus ukrán vezetés majd hoppon marad, azok csalódni kényszerültek. Ahogy azok is, akik abban reménykedtek, hogy a magyar vétó miatt majd Európa összefog Magyarország ellen, és nem csak kormányát hanem gazdaságát is tönkre teszik. Hogy egy klasszikust idézzek: senki sem elégedett, jó kompromisszum született.
Az uniós csúcs végkifejletéről rengeteg cikk jelenik meg. A mainstream sajtó igyekszik elkendőzni az egyértelmű magyar győzelmet. Arról lehet olvasni, hogy Orbán letérdelt, hogy Brüsszel „sikert” ért el és Orbán valódi előnyök nélkül ment haza, hogy valójában a megállapodást nem Magyarország konstruktivitásának és kompromisszumkészségének köszönhetjük, hanem Giorgia Meloni olasz kormányfőnek és Emmanuel Macron francia államfőnek, akik még szerda este meggyőzték Orbánt. Vagy épp a Financial Times zsarolócikkének, amely magyar (és közép-európai) munkahelyek elleni nyílt brüsszeli támadást lengetett be.
Szánalmasak. Lényegében elhazudni akarják a tényeket, nehogy be kelljen vallani, hogy a nem konstruktív, zsaroló Orbán Viktor narratívája éppúgy nem igaz, mint a Magyarország elleni jogállamisági vádak, amelyek meg sem élnének, ha Brüsszel betartaná a szabályokat, amelyek 2020-ban a tagállamok közös akaratából születtek.
Az az egy mondat, amivel Orbán Viktor megalapozta a maga győzelmét Brüsszelben, egy hivatkozás a 2020-as jogállamisági eljárás feltételeire. Mivel Brüsszel az azóta eltelt években ezek áthágásával indított eljárásokat Magyarország ellen, most elvileg a túlkapások eltűnésére kapott garanciát Magyarország. Ez euróban kifejezve azt a 6,3 milliárdos pénzcsomagot jelenti, amit Brüsszel megalapozott ok nélkül fagyasztott be Magyarország kárára.
A valódi garanciát azonban nem az az egy mondat adja, hanem a mögötte álló alku Magyarország, Franciaország és Olaszország között.
Miért Olaszország és Franciaország? Az olaszok azért támogatták Magyarországot, mert egyetértenek azzal, hogy Magyarországot jogtalanul hurcolják meg. De ami fontosabb, nagy szükségük volt a kompromisszumra, mert kompromisszum nélkül nem lett volna költségvetési kiigazítás, kiigazítás nélkül nem ment volna 9,6 milliárd euróval több pénz migráció elleni harcra, ami Olaszország számára kulcskérdés.
A francia elnök azért mert nyitni a magyar érdek felé, mert ő második ciklusát tölti, elnöki pályafutása hivatali ideje leteltével véget ér, most azonban még kirobbanthatatlan. Nem kell tartania sem a sajtótól, sem az Európai Parlament hasznos liberális idiótáitól. Franciaország pedig igenis megtalálta a közös nevezőt más témákban Magyarországgal, mint amilyen az agrártámogatások, a nukleáris energia, és bárki bármit mondjon, Macronnal legalább lehet beszélni Európa jövőjéről, még ha egyetérteni vele nehéz is.
Az amerikaiak és a progresszívek csecsén lógó németek azonnal kritikusan beszéltek a magyar eredményről. Ahogy az EP liberálisaitól és a mainstream sajtótól rettegő Európai Bizottság is.
Most már csak egy kérdés marad, amit csak az idő válaszolhat meg. Ez pedig arról szól, hogy egy olyan EU, ami már évek óta magasról tesz saját papírra fektetett szabályaira, mikor fogja áthágni ezt az egyezséget is, és milyen mértékben sikerül ez neki.
Erről is döntünk majd a nyári EP-választásokon.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
