Az analóg fényképezést mesteri fokon űzte, de a számítógép közeli barátjaként a digitális fényképezést is a magáévá tette. A korábbi dokumentarista szemléletét hamar felváltotta a művészi megközelítés igénye, és minden képébe beleviszi egyéni látásmódját.
Németh László Párkányban él, el sem lehet mondani, hányféle szakma tudója, sőt mestere. Fiatalkorában dobolt, a katonaság alatt orvos mellett volt „nővér”, leszerelve a párkányi papírgyár informatikai központjának a szakembere lett, később a kultúrház mindenese. Kiépítette a művelődési központ hang- és világítástechnikáját, a Barta Gyula Galéria megtervezésével és kivitelezésével is őt bízták meg. Később ügyvezetőjeként 150 kiállítást szervezett, köztük a híres Vasarely-kiállítást is sikerült Párkányba elhoznia.
Mivel a fényképezés már kiskorától foglalkoztatta, megörökítette a párkányi kulturális és politikai rendezvényeket. Tökélyre fejlesztette a negatívok előhívását, sötétkamrája máig megtekinthető. Úgy néz ki, mintha csak tegnap hagyta volna abba a munkát.
– Ahhoz, hogy az analóg technikában jó legyen valaki, az egyéni látásmód mellett jó kémikusnak kellett lennie, mert a fényképek retusálására kevés lehetőség adódott – fejtette ki Németh László. Mindezek ellenére nehezen állt át a digitális fényképezésre, de amikor megismerte a Corel programot, azonnal megszerette, hiszen a végeredmény azonnal megnézhető. Ezt a gyorsaságot nagyra értékeli.
Két nagy albumba rendszereztem a kultúrházban készült képeket. Húsz esztendő dokumentumai ezek, kár lenne veszni hagyni őket, néhány ezer képet már digitalizáltam is
– mutatja az albumokat, valamint a digitalizált felvételeket. A Lábik János festőművész vezette Párkányi Képzőművészeti Kör tagjaként több csoportos kiállításra is eljutottak a képei, önálló kiállítással felesége szülőfalujában, Kicsinden, majd Párkányban, Nagymegyeren, Győrött és Budapesten mutatkozott be. A magyarországi kiállításokra alaposan fel tudott készülni a koronavírus időszaka alatt – saját maga nagyította a képeket, saját készítésűek a keretek, amelyekhez még egy félautomata gépet is készített, felkasírozta, lefóliázta a több mind a száz képet.
– A címadás is fontos része a kiállításra való felkészülésnek. A címekkel a kevésbé érzékeny embert is meg lehet szólítani – hangsúlyozta a fotós.
A két magyarországi kiállítást Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke nyitotta meg. „Maga a művész mondta, hogy természetet és embereket is akkor fényképez szívesen, ha felé fordítják a lelküket egy-egy pillanatra. Első ránézésre talán az öreg kezeket, az ősz hajat, a ráncokat, a nagy bajuszt vagy éppen a bársonyos bőrt, a baba mosolyát látjuk. Felhőt látunk, fát, füvet, követ, vizet, földet.
De az ujjak összefonódnak, ég és föld összeér és onnantól külön és egyben, elválás és egyesülés, már és még, idő és időtlenség. A tárgyak, a természet és az élet iránti ártatlan csodálat. Irigylésre méltó, aki így lát, aki észreveszi a pillanatot és köszönettel tartozunk neki, amiért meg is örökíti”
– mondta Németh Zsolt a megnyitón.
Németh László képeiből egy szép kiadvány is készült Kép-emlékek címmel a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány támogatásával.
Saját készítésű gépek, szerszámok
Tizenöt éves korában betűvéséssel, a ´90-es években kőfaragással, síremlékek, emléktáblák készítésével kezdett foglalkozni, mint vállalkozó. Amikor a hatóságok figyelmeztették, hogy nincs a kőfaragásra szaklevele, beiratkozott a lévai kőfaragó szakintézetbe.
A negyedéves bentlakásos tanfolyamot hét fiatal kollégával fejezte be, akik elnevezték őt az Európai Unió legidősebb tanoncának, az igazgató pedig a legjobb eredményeket felmutató diáknak minősítette. Így lett hatvanévesen hivatásos kőfaragó. Nevéhez fűződik a tardosi mészkőből készült Liszt Ferenc-dombormű a Párkányi Művészeti Alapiskola falán, készített Magyar Szent Koronát a kéméndi világháborús emlékműre, és Nagy János tervei alapján Turczel Lajos ipolyszalkai síremlékét kanfanár mészkőből dolgozta ki.
Elmegyünk a város szívében található műhelyébe, s én valósággal szóhoz se jutok a rengeteg különleges gép láttán. Vaseszterga gépét a vastelepről begyűjtött alkatrészekből rakta össze, készített több fajta csiszológépet, kis kohót is épített a szerszámok átalakításához, forrasztásra, edzésre, képráma gyártó gépet, hogy csak párat említsünk.
Nagy János szobrászművész hatása
– A neves szobrászművész kőfaragó segítőt keresett és engem talált meg. Nagyon jól megértettük egymást, látszott, a Teremtő vezetett bennünket egymáshoz. Tizenöt évig faragtam vele a szobrait, hatására fejlődtem gondolkodásban, alkotásban, képzőművészetben. Nagyon jó barátok lettünk, mindent megbeszéltünk, s mivel közel engedett magához, jelentős fényképanyaggal rendelkezem magáról a mesterről, de a műveiről is. Két albuma jelent meg az én fotóimmal – sorolja.
Képeim témáját nem tervezem előre, de a fényképezőgép mindig nálam van. Leginkább szűkebb pátriámból merítek, a táj, az emberek, sokszor egy-egy részlet ragadja meg a fantáziámat. A táj valóságos kaleidoszkóp, mindig más arcát mutatja, volt olyan látvány több is, amelyet máig sajnálok, hogy nem örökítettem meg.
Ha a jövőre gondolok, összeszorul a szívem, itt a rengeteg fénykép lementve adathordozóra, a negatívok osztályozva, csomagolva, a kinagyított képeim, a sok gép, mi lesz ezekkel az elmúlásom után… Lesz, aki gondozza őket? Így, jóval hét x-szel a hátam mögött néha ez is eszembe jut – zárta beszélgetésünket Németh László.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/48. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
