„Nem gyűjtő vagyok, hanem magam vagyok a múzeum” – mondta Peggy Guggenheim

„Nem gyűjtő vagyok, hanem magam vagyok a múzeum” – mondta Peggy Guggenheim

Peggy Guggenheim a második világháború utáni művészet meghatározó alakja lett, ami azért sem meglepő, mert már kislányként kialakult a műkincsek iránti érzéke, hiszen múzeumi bútordarabok között élt. Holland származású anyja, Florette Seligman és a bányaiparból meggazdagodó apja előkelő környezetben (étkező asztaluk még XV. Lajosé volt) nevelték lányaikat, egészen 1911-ig, amikor az apa, Benjamin Guggenheim elhagyta a családot. Ez lehetett az addig idilli körülmények között élő Peggy első tragédiája – amit még sok követett.

A gazdag családból származó Peggy Guggenheim egész életét a művészetnek áldozta. Amerikában töltött gyermekkora után igazi otthonra Párizsban, majd Velencében talált, ahol a kortárs művészet meghatározó alakja lett.

Guggenheim örökség

Szülei válásáig a nyarakat Európában töltve szívta magába a művészeteket, testvéreivel nem iskolába jártak, hanem nevelőnők oktatták őket. Élete a következő évben újra megváltozott, apja – akkori szeretőjével – jegyet váltott a Belfastból induló Titanicra, ahol a fényűző első osztályon utaztak. A fagyos áprilisi éjszakán Benjamin Guggenheim is elsüllyedt a legendás hajóval, miután több nőt mentőcsónakba segített, kabinjába zárkózva szivarral és egy pohár konyakkal várta a véget.

Amerika, London, Párizs

A New Yorkban töltött gyermekévek után, 23 éves korában, 1921-ben elhagyta az Egyesült Államokat és Európában telepedett le, nem sokkal később házasságot kötött. Első férje, Laurence Vail, amerikai író, festő és szobrász volt, akitől a fiatal, és tudásra szomjas lány rengeteget tanult a művészetről. Közös utazásokat tettek Egyiptomba és Olaszországba – fiuk, Sindbad születése után. Második gyermekük Pegeen már Svájcban jött világra.

Hírdetés

1930-ban váltak el, miután mindkét fél inkább kifelé tekintett a kapcsolatból. Peggy önéletrajzában be is vallotta, nem volt hűséges férjéhez és házasságuk alatt viszonyt folytatott John Ferrar Holms íróval, akit élete szerelmének nevezett. Ekkor már évek óta Párizsban élt, ahol megismerkedett Pablo Picasso, Fernand Léger és Salvador Dalí művészetével. A város formálta ízlését, ebben első férje barátja, Marcel Duchamp is segítette. Műgyűjtő lett – nagybátyjához, Solomon R. Guggenheimhez hasonlóan – és 1932-ben Londonba költözött, ahol pár évvel később Guggenheim Jeune néven megnyitotta első galériáját 1938-ban. Az első gyűjteménybe vásárolt műtárgya egy Jean Arp által készített szobor volt.

A világháború kezdetekor ismét Párizsban volt és miután a német megszállás elől Dél-Franciaországba menekült, kiterjedt családjával (exférje új felesége és második férje, Max Ernst német szobrász is vele tartott gyermekei mellett) úgy döntött hazatér New Yorkba. Itt 1942-ben múzeum-galériát nyitott, ami a kortárs művészet egyik kiemelkedő helyszíne lett a lüktető Manhattan szívében.

„Nem gyűjtő vagyok, hanem magam vagyok a múzeum”

A második világégés sok szempontból fordulatot hozott. „Jobban szerettem Európát, mint az Államokat, és ahogy véget ért a háború, csak azt vártam mikor térhetek vissza. Eldöntöttem, Velence lesz az új otthonom.” – valotta később. 1947-ben érkezett meg a csatornák városába, ahol a következő évben rendezett Biennalé-ra készítette első kiállítását. Gyűjteményei bejárták Európát és 1969-ben a Solomon R. Guggenheim Alapítvány is meghívta New Yorkba. Az 1937-ben alapított gyűjtemény célja – hasonlóan Peggyhez – egyszerre volt a művészeti alkotások gyűjtése és azok megértése.

Haláláig Velence lett az otthona, ahol a Canal Grande egyik hatalmas palotájában élt. Magángondolával járta a csatornákat, prominens vendégeket fogadott és gyűjteményét a nagyközönség elé tárta. Az extravagáns fiatal lányból excentrikus, a művészetet értő nő lett, akinek véleménye ízlésformáló erő volt.

 

 


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »