„ Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretetet fektetünk az adásba”

„ Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretetet fektetünk az adásba”

Erős nemzettudat, elkötelezettség, segíteni akarás, szeretet, és még sorolhatnám mindazokat a tulajdonságokat, melyeket a csatai Okos Csaba esetében tapasztaltam. Talán tíz éve is van, hogy segítséget kért egy jótékonysági akciójának lebonyolításához, mert akkor még sem hivatalos polgári társulása, sem tapasztalata nem volt, de segíteni akart erdélyi gyerekeken és járta a vállalkozókat több-kevesebb sikerrel.

A kezdetről Csaba így beszél: „2011-ben, amikor Máréfalván jártam, az egyik ottani tanárnővel meglátogattuk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi intézményét, az Összefogás Háza Napközi Otthont. Amikor megkérdeztük az egyik helyi kisfiút, hogy mit hozott neki a Jézuska, ő ragyogó szemmel válaszolta, hogy csokit kapott. A tekintetét azóta sem felejtem el; a könnyeink is kipotyogtak. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy amennyire tőlem telik, igyekezni fogok segíteni ezeken a nehéz helyzetben lévő, szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeken.”

Pár évig így ment. Létrehozott egy polgári társulást. Akkor már tagja volt a felvidéki Fradi-szurkolók táborának.

„2015-ben azzal a céllal hoztuk létre a Sólyom Gyermekei Polgári Társulást, hogy a nemzeti öntudat erősítésével, hagyományaink éltetésével, nemzeti ünnepeink megtartásával továbbra is az egész Kárpát-medence magyar fiataljainak az összefogásáért munkálkodhassunk. Sok más mellett a kispályás labdarúgótornáink elsődleges célja is az, hogy barátságok köttessenek anyaországi, felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és délvidéki fiatalok között” – fogalmazott.

Egyre lelkesebben vetette bele magát a missziós tevékenységbe. Elsősorban az erdélyi és székelyföldi árvaházaknak szervez gyűjtést évente. 2014-től itthon nyári táborozást is szervezett minden évben.  Volt, hogy 73 gyerek is részt vett ezeken, a Kárpát-medence minden szegletéből. A táborokban az egykori haza történelmi helyeivel ismerkedtek a gyerekek, s persze egymással leginkább.

Hírdetés

Idén sajnos a táborozásra nem kerülhetett sor, ám az adománygyűjtést ez év karácsonya előtt is megszervezte, és egy héttel az ünnep előtt szállította barátaival azt Székelyföld árváinak, napközi otthonainak Zetelakára, Oroszhegyre, Székelyszentmihályra, Hargitafürdőre és további helyekre. Hirdetésüket az alábbi szöveggel tették közzé:

„Igyekezni fogunk az ajándékokat a legmegfelelőbb módon szétosztani, főleg oda eljuttatni, ahol arra valóban a legnagyobb szükség van. Nehéz sorban lévő gyerekeket, csonka családokat, árvákat támogatunk lehetőségünk szerint. Természetesen nemcsak Székelyföldön van rá szükség, a felvidéki családok sem maradhatnak ki a sorból. Tisztában vagyok vele, hogy a  koronavírus-járvány anyagi megrázkódtatást jelent sokak számára, ennek ellenére remélem, hogy az idei évben is sikerül egy jól megpakolt furgonnal útnak indulni Székelyföldre” – szólt a felhívásban Csaba.

S azóta már megjárták a Székelyföld „árva vidékeit”, s vitték egy kis csapattal, furgonnal a sok-sok adományt, és szívük szeretetét, Felvidék üzenetét, miszerint egyek vagyunk.

Missziós munkájára Magyarországon is felfigyeltek. Az ismert világrekorder tradicionális távlövő íjásszal, Mónus Józseffel személyes barátságban van. Az idén a helyi iskola diákjaihoz is meghívta egy előadásra, bemutatóra. A távlövő íjász egy saját készítésű, névre szóló íjjal ajándékozta meg őt. Távlati terveit – miszerint egy állandó jellegű nyári táborhelyet, korszerű központot szeretne létrehozni Zalaba község területén, a Szikince partján – Magyarországról is támogatják.

A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége együttműködve a Klasszikus Színházért Alapítvánnyal, a Bánffy György Kulturális Szalonnal és a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülettel szervezett egy jótékonysági gálát a budapesti Turay Ida Színházban. A befolyt összeget is erre a célra használjuk majd fel – mondta Okos Csaba.

A fiatal Okos Csaba élete egy jelentős szakaszát már a segítőkészség, a missziós tevékenység jellemzi. S amikor ennek okára kérdezek rá, Teréz anya fenti gondolatait és Wass Albert szavait idézi: „Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen”.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »