A hét elején tartott Kárpát-medencei közoktatási (kör)térkép című kiadvány bemutatója kapcsán került sor arra a véleménycserére, amely a szlovákiai magyar oktatás fejlesztésében érdekelt és érintett szervezetek képviselői között zajlott a komáromi Felvidéki Pedagógus Házban.
Tanulságként levonható, a felvidéki magyaroknak nincs „túlélési” stratégiája, ami leginkább a döntéshozatalok ad hoc jellegében mutatkozik meg. Jó hír azonban, hogy az adatok rendelkezésre állnak, szakembergárdában sincs hiány, viszont az elemzések, kutatások elvégzéséhez illetékeseket és pénzt kell rendelni a felvidéki magyar közösség megmaradásának érdekében – ebben mindenki egyetértett.
***
A bemutatott kiadványból (az atlasz itt elérhető) levont következtetés szerint a Kárpát- medence magyar tannyelvű közoktatását elsősorban a demográfiai folyamatok, azaz a csökkenő gyereklétszám, a magyar családok elvándorlása és az asszimiláció határozza meg. Emellett fontos befolyásoló tényező a városi iskolák felértékelődése a kisiskolák kárára. Harmadik meghatározható folyamat a tömbösödés (ami az egész magyar népességet jellemzi), azaz a magyar tanulók egyre nagyobb fokú koncentrálódása a tömbterületekre.
A magyar anyanyelvű cigányság egyre nagyobb részesedése a magyar iskolai kontingensből is komoly jelentőséggel bír, amely egyúttal ugyan fenntartja a magyar iskolai hálózatot, ám egyes esetekben jelentős szegregációs folyamatokat katalizál. Ötödik meghatározó folyamat, hogy a vegyes családok részéről, illetve a nem magyar anyanyelvűek részéről – jellemzően a szórványterületeken – a magyar nyelvű oktatás iránti megnövekvő kereslet.
Ez azonban oktatásmódszertani kihívások elé állítja a szakértőket, megváltoztatja, de legjobb esetben is vegyessé teszi a tanítás, illetve a belső kommunikáció nyelvét, míg vannak olyan oktatási intézmények a Kárpát-medencében, amelyek csak papíron magyar iskolák, vagy óvodák, valójában már nem folyik bennük magyar tannyelvű oktatás – hangzott el a könyvbemutató összegzéseként.
***
Ezt követően a szervezők, Fodor Attila, Kiss Beáta és Szarka László előremutató szakmai beszélgetésre kérték a jelenlévőket, amelynek „a későbbiekben kimenete is lehetne” – fogalmazott Kiss Beáta. „A felvidéki magyar oktatási hálózatról sokan, sokféleképpen alkottunk már véleményt, de megalapozott, tudományosan végrehajtott kutatásokból már kevés van, az elmúlt tíz évben pedig nem is született, leszámítva a most bemutatott kiadványt” – húzta alá.
Pék László tanár, oktatási szakember rámutatott, voltak ehhez hasonló törekvések már évtizedekkel ezelőtt, ő maga pedig az SZMPSZ igazgatójaként számos kistérségi konferenciát tartott, hogy megismerjék az egyes régiók oktatásban zajló folyamatait. Hasonló, térkép alapú, járásokra, iskolákra lebontott adatokkal dolgoztak, ám nem voltak források a folytatáshoz. Hiányolja, hogy nem épült fel az oktatás hálózati kutatása, illetve megjegyezte, sokszor nem is értesülnek egymás kutatásairól sem.
***
Andruskó Imre, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója szerint a bemutatott kiadvány pontosan megmutatja azokat a súlypontokat, amelyekre figyelni kell. Így például arra, hogy a magyar alapiskolák diákjainak körülbelül 40 százaléka roma, akik viszont nagyon nagy arányban morzsolódnak le, nem jutnak el a középiskolai szintig, és csupán egy harmaduk fejezi be az alapiskolát.
Arra is rámutatott, hogy hosszú távon nem fenntartható az oktatási intézményrendszer, ezért racionalizálni kell, oktatási központokat kell létrehozni. Véleménye szerint a nehéz gazdasági helyzet arra kényszeríti majd az államot, hogy központosítsa az oktatást. „Nekünk itt Felvidéken egy lehetőségünk van: előre menekülni! Mi mondjuk meg, hogyan központosítsunk, ne pedig a kormány, hogy mely iskolákat kell bezárni” – mondta, hozzátéve, ezek fájdalmas döntések, de megkerülhetetlenek.
***
Fodor Attila szerint illetékességi probléma is fennáll – Szlovákiában a magyarság megmaradásának zálogát egyhangúlag a magyar oktatásban látja mindenki, ennek ellenére nincs olyan személy a közösségben, aki az oktatás kutatását elvégezné, mutatott rá. „A szlovákiai magyar oktatásnak nincsen stratégiája” – foglalta össze, hangsúlyozva, az adatok rendelkezésre állnak, de nem történik meg az elemzésük.
„Az adatok értelmezését nekünk kell kidolgozni!” – húzta alá, egyúttal rámutatott, hogy az elemzései szerint egyértelmű, hogy a legnagyobb leépülés a magyar iskolába íratott gyermekek tekintetében a Dunaszerdahelyi járásban volt. „Ezt azért nem látni, mert az abszolút számokat nézzük, de ha elkezdjük viszonyítani a számokat a szlovák adatokhoz, akkor azt látni, hogy vagy stagnálunk, vagy lefelé megyünk, a szlovák iskolák pedig emelkedő tendenciát mutatnak. A legfrissebb adatok szerint soha ilyen kevés gyerek nem járt még magyar iskolába” – jelentette ki.
Fodor Attila megjegyezte, 2023-ban a Felvidéken ad hoc ötletek szerint, érzésekre hagyatkozva hoznak meg oktatást érintő döntéseket. „A szlovákiai magyar oktatás szétzüllött a szervezetek tekintetében, mert a különböző szervezetek között nincs együttműködés” – mutatott rá.
Véleménye szerint ennek véget kell vetni, és az érintettek között el kell kezdődjön az együttműködés. Két égető problémára hívta fel a figyelmet: az egyik a kisiskolák fenntartásának a módja, a másik pedig a szakképzés problémaköre. „Az elmúlt tíz évben egyetlen magyar kisiskolát sem mentettünk meg – holott a törvény által lehetőség van arra, hogy egy térség teljes szervezettségű iskolájának részlegeként tovább működhessenek” – mutatott rá.
***
Kocskovics Gabriella, az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztályának munkatársa hozzászólásában elmondta, jelenleg is dolgoznak egy elemzés elkészítésén, amely a tartalmi reformmal kapcsolatos (3 ciklusos oktatás). Ehhez a jelenlévő szakemberek segítségét kérte, arra ösztönözve őket, hogy jobban nyissanak a minisztérium felé. „Az alulról történő építkezés mindig jobb, mint a felülről való irányítás” – jegyezte meg.
Nagy Melinda, a Selye János Egyetem rektorhelyettese rövid hozzászólásában megjegyezte, szeptemberben intézményükben elindult a Neveléstudományi Doktori Iskola, így a jövőben várhatóan „kitermelődnek” az oktatáskutatók.
Pintes Gábor, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem dékánhelyettese a kiadványt értékelve elmondta, gyakorlatilag egy helyzetjelentést látnak, amelynek akkor lesz gyakorlati hozadéka, ha a statisztikusok tovább bontják. Rámutatott arra is, hogy a magyar tannyelvű oktatás választása leginkább szülői döntés. Szerinte kutatni kéne azt is, miért választanak sokan szlovák iskolát a gyermeküknek, mert jelenleg ezt is csak sejtjük, nincsenek konkrét válaszaink. Leszögezte, szakembergárda van egy átfogó oktatáskutatásra, de ehhez forrásokat kell rendelni, mert ez „társadalmi munkában nem fog menni”, fogalmazott.
Forró Krisztián, a Szövetség párt elnöke egyetértett Fodor Attilával abban, hogy hiányzik a felvidéki magyar gazdasági, önkormányzati, oktatási és kulturális stratégia – ennek kidolgozásában érdekeltek, rögzítette.
***
Szarka László szerint viszont elsősorban meg kell fogalmazni az alapkérdéseket, amelyeket nem kutat jelenleg szisztematikusan senki, ám szakemberek vannak rá, és össze kell állítani egy kutatási programot, egy „kis projektet nagy kérdésekről”, amellyel már fel lehet keresni támogatókat. Erre reagálva Fodor Attila felvetette, tulajdonképpen fogalmunk sincs, mi zajlik a szlovákiai magyar iskolák falain belül és ezt lenne érdemes kutatni, habár ezek a legköltségesebb kutatások. Szerinte az utóbbi tíz évben a szlovák iskolák összességében innovációban, aktivitásokban és nyitottságban meghaladják a magyar iskolákat.
„Ez nekem azt üzeni, hogy a szlovákiai magyar oktatás elveszítette a dinamikáját” – jegyezte meg. Fodor kijelentette, a kutatási projekttel párhuzamosan létre kell hozni a szlovákiai magyar oktatási tanácsot mindazon szervezetekkel közösen, akik a szlovákiai magyar oktatás fejlesztésében érdekeltek és érintettek.
(Szalai Erika)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
