Negyvenkilenc embert, köztük 13 gyereket juttatott el Lampedusa szigetére az olasz parti őrség egy menekülteket szállító hajóról. A Louise Michel augusztus 18-án indult Spanyolországból, majd néhány napja 219 embert vett fel a líbiai partoknál, hogy biztonságosan átjuttassa őket a Földközi-tengeren. A hajó egy elhunyt menekült holttestét is szállította.
A brit graffitis, Banksy által finanszírozott Louise Michel szombaton adott le vészjelzést, mivel a fedélzeten túl sok ember tartózkodott, ezért a hajó irányíthatatlanná vált. A vészjelzésre az érintett országok hatóságai az ENSZ felszólítása után reagáltak. Az olasz parti őrség a legrosszabb állapotban lévőket szállította el Lampedusára, míg a többi utast többek között a Földközi-tengeren mentést végző németországi civil szervezet, a Sea Watch hajója vette át.
Bennem elsősorban két kérdés merül fel, és érdemes is utánamenni, mert kirajzolódik, mennyire tudatos háttérerőkkel van dolga az Európát védeni igyekvőknek. Az első kérdés az, ki az a „Banksy”? A második pedig az, mégis ki a hajó névadója, Louise Michel?
Úgy tűnik, meglehetősen zavaros az első kérdésre adandó válasz. Ugyanis azt olvasni róla, ő egy brit graffitiművész, politikai aktivista és festő, kinek személyazonossága jórészt ismeretlen. Szatirikus utcai művészete és felforgató epigrammái a fekete humort keverik a graffitivel, jellegzetes stencilezett technikával. Politikai és társadalmi mondanivalójú művészi kommentárjai a világ különböző városainak utcáit, falait, hídjait díszítik. Banksy arról ismert, hogy lenézi a kormányt azért, amiért a graffitizést vandalizmusnak címkézi, csak azért, mert az nem hoz számukra profitot. Ezért műveit közterületeken, többnyire falakon teszi nyilvánossá, de installációkat is szokott készíteni. Banksy maga nem ad el műveiről semmiféle fényképet, noha a művészeti aukcióvezetők ismertek arról, hogy megkísérlik eladni műveit a helyszínen, az eltávolításával kapcsolatos gondokat pedig a legnagyobb összeget ajánlóra hagyják. Ahhoz képest azért mégiscsak akad forrás valahonnét, ha egy ilyen, valószínűleg nem csekély összegű hajtó képest adományozni.
Nagy zsákbamacskát nem árul, ugyanis az említett embercsempész hajót egy felforgatóról, egy feminista anarchistáról nevezte el. Mert ki is volt Louse Michel (1830-1905)? A Holnapután anarchista portál így ír róla: "Olyan alakja ő az osztályharcnak, akit a történelem állított a forradalom oldalára".
„Louise Michelt – akit csak Vörös Szűznek hívtak, részint radikális politikai nézetei, másrészt amiatt, mert elutasította a házasság intézményét – legendák lengték körül. Ilyen volt például, hogy amikor a forradalom idején a barikádokon harcolt, a sapkája meg a ruhája tiszta lyuk volt a puskagolyóktól, de a teste csodálatosképp sértetlen maradt. (…) Hollófekete haja szinte kopaszra borotválva. Ezzel az igencsak puritán hajviselettel – hozzá sovány arc, nemes ívelésű orr és magas homlok – nem igazán „csinos”, legalábbis a szó hagyományos értelmében: kétségkívül nem egy szalonbaba. Inkább erős – a hangjából, a gesztusaiból érezni –, tűz árad belőle. Lenyűgöz, miközben hallgatom erőteljes, sürgető szavait…. Az emberiség két részre oszlik: férfiakra és nőkre. E két rész nem lehet egyenlő, míg az »erősebb« irányítja a »gyengébbet«. Minden nőnek élnie kell az egyenlőség jogával. Molière azt mondta, hogy a nő csak ‘leves’ a férfi számára. Hát, én nem leszek egy férfi »levese« sem.”
A fenti idézet a Carol McCleary, A gyilkosság alkímiája c. művéből való.Bár a szerző, mint olvassuk, „lenyűgözőnek” írja le, számomra e rövid idézet elegendő arra, hogy éppen az ellenkezőjét tartsam róla. És azt gondolom, olvasóink közül mindannyian. Nem elhanyagolható szeglete életének, hogy a párizsi kommün oldalán harcolt 1871-ben, amelynek bukása után életfogytiglani száműzetésre ítélték. Hat év múlva amnesztiát kapott, visszatért Párizsba: újabb tüntetést vezetett, amely miatt egy évet börtönben is töltött.
De adjuk át a szót neki, egy alkalommal így beszélt önmaga küldetéséről:
„A Forradalom félelmetes, de célja az, hogy boldogságot hozzon az emberiségnek. Elszánt harcosai vannak, könyörtelen küzdők, akikre szüksége van. A Forradalom egy vérből és sárból álló óceánból húzza ki az emberiséget, egy óceánból, amelyben névtelen ezrek szolgálnak néhány cápa eledeléül, és a forradalom győzelméért fájdalommal kell fizetni, ez szükségszerű. Amikor egy fuldoklót kihúzol a vízből, nem mérlegeled, hogy a hajánál fogva teszed-e ezt, vagy számára kényelmesebb megoldást keresel.” – Louise Michel: Emlékiratok
Mit is mondhatnánk? Ha tudná, milyen célokat szolgáló hajót neveztek el róla, alighanem büszke lenne, mi viszont rögzítsük, egy közönséges felforgató volt, ahogy kései utódai is azon munkálkodnak, hogy elpusztítsanak minden természetes hierarchiát, eltöröljék az európai kultúrát és ezzel együtt a fehér embert.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
