2022. február 24-én, hajnali öt óra előtt orosz csapatok lépték át az ukrán határt. Vlagyimir Putyin orosz elnök rendkívüli beszédében „különleges katonai műveletnek” nevezte az inváziót, amelynek célja a szomszédos ország demilitarizálása és „nácitlanítása” volt. Ezzel megismételte azt az állítását, miszerint Kijev kormányában a Nyugat által támogatott neonácik ülnek.
Három nappal korábban Moszkva egyoldalúan elismerte a kelet-ukrajnai szeparatista „népköztársaságokat”. Ezt állítólag az ukrán hadsereg tervezett offenzívájával indokolta a szeparatisták ellen, akik 2014 óta harcoltak az ország föderalizálásáért. A kikiáltott Donyecki és Luhanszki Népköztársaság vezetői február 18-án tömeges evakuálást rendeltek el Oroszország felé.
Február végén orosz és belarusz területről indított támadás az egész északi és keleti határvidéket elérte. A Kijev elleni offenzíva azonban két hónap után kudarcot vallott, és az orosz erők visszavonultak. A katonai elemzők szerint a Stinger és Javelin rakétavetők döntő szerepet játszottak a védelemben – ezek szállítását még Donald Trump növelte első elnöki ciklusa alatt.
A visszavonulás után az ukránok több mint ötszáz holttestet találtak Bucsában, Kijev közelében. Az ENSZ vizsgálata szerint az áldozatok orosz katonák által végrehajtott törvénytelen kivégzések szenvedői voltak. Moszkva ezt cáfolta, és az ukrán felet vádolta „kollaboránsok” megölésével.
Béketárgyalások és kudarcok
Az invázió után szinte azonnal elkezdődtek a béketárgyalások. Oroszország ugyanazokat a feltételeket szabta, mint a háború előtt: Ukrajna ne léphessen be a NATO-ba, a határ menti terület legyen demilitarizált, és szüntessék meg a szankciókat. Kijev ezzel szemben a teljes orosz kivonulást és az erőszakkal Oroszországba hurcolt gyermekek visszaadását követelte.
Az első tárgyalások február 28-án zajlottak Minszkben, eredménytelenül. Márciusban újabb fordulók következtek a belarusz–ukrán határon és a törökországi Antaljában. Közvetítőként Naftali Bennett volt izraeli miniszterelnök is bekapcsolódott.
Áprilisra már több béketerv is az asztalon volt, köztük az isztambuli közlemény, amelyben Kijev állítólag elfogadta egyes orosz feltételeket, különösen a NATO-tagságról való lemondást. Ekkor azonban Boris Johnson brit miniszterelnök Kijevbe utazott, és meggyőzte Zelenszkijt, hogy a „kollektív Nyugat” feltétel nélkül támogatja Ukrajnát. Ez utólag a békefolyamat fordulópontjának bizonyult: a tárgyalások évekre leálltak.
Joe Biden nem tétlenkedett, és a háború első évében 112 milliárd dolláros támogatási csomagot szavaztatott meg a Kongresszussal. 2023 végén újabb 61,4 milliárd dollárt kért a következő évre. A Kongresszus alsóházában azonban 2023 januárja óta többséget szerző republikánusok egy évig blokkolták a 95 milliárd dolláros csomagot, előnyben részesítve a déli határvédelem finanszírozását.
Az EU és a nyugati támogatás
Az Európai Unió sem maradt tétlen. 2022 júniusában tagjelölti státuszt adott Ukrajnának, és megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. Az Európai Békeeszközön keresztül mintegy 6,1 milliárd eurónyi katonai és humanitárius segélyt nyújtott. 2024 februárjában létrehozta az Ukrajna Eszközt, amelyen keresztül további 50 milliárd eurót irányítanak Kijevbe. Idén januárban a Bizottság előzetesen jóváhagyott egy 90 milliárd eurós csomagot.
Az amerikai és európai pénz kezdetben segített megállítani az orosz előrenyomulást, sőt egyes területeken visszafordítani azt. 2022 augusztusában az ukrán erők felszabadították a megszállt Harkivi területet. Egy hónappal később azonban Putyin egyoldalúan bejelentette négy délkeleti megye annektálását az Azovi-tenger partján.
Az annektálással Moszkva újabb követelést tett az asztalra: az ukrán csapatok vonuljanak ki az immár „orosz” területekről. A tárgyalások csak a washingtoni hatalomváltással indultak újra, amikor Biden helyett ismét Trump került a Fehér Házba.
Lassú orosz előrenyomulás
Marco Rubio külügyminiszter 2025 februárjában találkozott Szergej Lavrov orosz kollégájával a szaúd-arábiai Rijádban – ez volt az első ilyen szintű találkozó a háború kezdete óta. Azóta többször is tárgyaltak, Trump és Putyin is többször telefonált, sőt az alaszkai elnöki csúcson is találkoztak.
Az orosz erők közben lassan, de biztosan haladnak előre. Bár a nyugati sajtó gyakran gúnyolódik az „ennyi áldozatért ilyen kevés terület” alapon, ez figyelmen kívül hagyja Moszkva stratégiáját. Oroszország felőrlő háborút folytat: nem elsősorban területet akar, hanem az ukrán haderő létszámát csökkenti a hadsereg összeomlásáig.
2023 májusában tíz hónapos ostrom után elesett Bahmut, amelyet a második világháború óta a legvéresebb gyalogsági ütközetként tartanak számon. Ezt követte Avgyijivka eleste 2024 februárjában, majd az oroszok Csasziv Jar felé fordultak, amelynek nagy részét azóta elfoglalták.
Az ukránok 2024 augusztusában meglepetésszerűen betörtek az oroszországi Kurszki területre, ahol mintegy 1300 négyzetkilométert foglaltak el. A támadás azonban inkább szimbolikus volt. 2025 márciusára az oroszok visszaszorították őket, és megnyitották a szumi frontot.
A háború negyedik évfordulójával közeleg egy újabb stratégiai város, Pokrovszk eleste a Donyecki területen. Elfoglalásával az oroszok előtt megnyílna az alföldi terep északra, ami felgyorsíthatná előrenyomulásukat, ha a felőrlő stratégiáról hódítóra váltanának.
Az európai és amerikai támogatók valójában attól is tartanak (legalább annyira, mint a kudarctól), hogy Ukrajna a háborút orosz területre vinné. Németország ezért habozik a Taurus rakéták szállításával, Amerika pedig nemrég elutasította a Tomahawk-szállítást. A nagy hatótávolságú rakéták Moszkvát fenyegetnék, amit a Kreml szinte biztosan a Nyugat háborúba lépéseként értékelne.
2025 decemberének végén Zelenszkij Berlinben bejelentette: Kijev már nem ragaszkodik a NATO-tagsághoz. Ehelyett az Egyesült Államoktól kér az Észak-atlanti Szerződéshez hasonló biztonsági garanciákat. Ezt feltehetően a nyári korrupciós botrány utáni nyugati bizalomvesztés motiválta.
Bár négy év után az „ukrán győzelemről” már nem beszélnek, a nyugati retorika „igazságos békéről” szól, legújabban pedig arról, hogy „Ukrajna nem veszít”.
Zelenszkij a BBC-nek adott interjújában határozottan elutasított minden területi engedményt. Trump 28 pontos béketervének elfogadása a Donbaszról való lemondást és a NATO-csatlakozás feladását jelentené – egyelőre kérdéses, hogy ezt az ukrán nacionalisták elfogadnák-e, akiknek komoly befolyása van az ukrán elnöki hivatalra…
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA, kollázs: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
