A Pécsi Egyházmegyében Felföldi László megyéspüspök kezdeményezésére 2021 őszén útjára indult a férfitalálkozók sorozata. Ennek keretében az egyházmegye hét településén tartottak találkozókat szigorúan csak férfiak részvételével, melyeken a férfi lét sorskérdéseit járták körbe a résztvevők a püspök személyes jelenlétével.
Az első évad sikere megkövetelte a folytatást, így azóta is töretlen lendülettel gyűlnek össze a férfiak a hit és a valóság talaján álló, ugyanakkor személyes hangvételű előadásokra, beszélgetésekre. Korom Katalin készített interjút a főpásztorral a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családügyi Bizottságának honlapja számára.
– Püspök atya ezeken a találkozókon nagyon sok férfivel, férjjel, apával találkozott, számtalan beszélgetés, tanúságtétel részese volt. Milyen tapasztalatai vannak a mai férfiakról, miben erősek, milyen nehézségekkel küzdenek a 21. századi férfiak?
– Az erősségük és a gazdagságuk mindenképpen az, hogy megőrizték az igényességüket. A szívük legmélyén ott van a közösségi, a családi, a kulturális, a hitbéli igényesség, és ez az, amit meg kell látni bennük.
Közösségi szempontból speciális igényességük van, hiszen amíg a nők a család közösségének a valóságában éltek, addig a férfiak a társadalmi, a kulturális, a férfiközösségek valóságában dolgoztak és éltek, most pedig szinte légüres térbe kerültek.
Az értékgazdagságot kell bennük látnunk, ezzel együtt élnünk, erre választ adnunk. Ennek az értékgazdagságnak és igényességnek köszönhető az is, hogy a férfiak most nagyon határozottan és nagyon jó szívvel beálltak a szolgálatba, az egyházmegye működésének segítésébe.
– Három év távlatából bizonyára már látszanak a közös munka gyümölcsei. Miben látja ezeket?
– A legfontosabbnak azt tartom, hogy
Úgy gondolom, a három év bizonyítja, hogy komolyan gondoljuk, amiről beszélünk, nem szalmaláng, nem üstökös elvonulása, ami után légüres tér marad, hanem három év tapasztalata van mögöttünk és ebből komolyan építkezhetünk.
Csodálatos gyümölcsöket termett ez a három év, és ez bátorítást ad a jövő felé. Hiszem, hogy a közösségi, családi megújulás csak a férfiakon keresztül történhet meg.
Ez adja meg az egésznek a nagyságát, a szépségét, az értelmét, hogy hogyan tudunk ebben tovább menni, mi csapódik le az ő szívükben. Ebben látom, hogy nagyon sok szép dolog született, nagyon sok egyházközségben elkezdődtek a szolgálatok, elkezdődtek a találkozók, az együttlétek.
A legnagyobb gyümölcsnek pedig azt tartom, hogy most, amikor az Egyház megújulásában nagyon nagyokat kell lépni, a Pécsi Egyházmegyében több mint hetven férfi elkezdte a felkészülését az akolitusi szolgálatra. Ez a férfitalálkozóknak köszönhető.
– Azért a mai férfiak küzdenek súlyos nehézségekkel is. Tapasztalata szerint mik azok a terhek, amiket a mai férfiak hordoznak?
– Minden kornak megvoltak a maga terhei, a maga keresztjei, a maga harcai.
A fiataloknak fontos ezt elmondani, mert mindenki könnyű életet akar. Nincs könnyű élet, mert az már nem élet. A szép élet, a gyümölcstermő élet nehéz élet. Az szenvedéssel teli élet, az küzdelmekkel teli élet.
A másik dolog, ami ebben a megváltozott kultúrában, megváltozott korban próbára teszi az életünket, hogy egy szinttel határozottabbnak kell lennünk. Jobban kell látni a valóságot. Könnyebben ment együtt a férfi- és a családi társadalom régebben, mert világosak voltak az utak. Most nem világosak. És túl sok az ellenség, a szellemi, a lelki élet ellensége, nagyon észnél kell lenni. Éppen úgy, ahogy az ételek között is egyre több a mű és sajnos kevesebb a természetes. A testi, lelki, szellemi élet táplálékaiban nagy a zavar. Ebben kell segíteni a férfiakat, nekik önmagukat és egymást is világosan gondolkodó módon. Ki kell tartaniuk egy-egy jó közösségben, amelyik erősíti, bátorítja őket. Most az általános társadalmi jelenlét azt mondja, hogy ha neked túl nehéz a kereszted, akkor bújj ki alóla és keress egy sokkal szebbet. Pedig nem lehet, nincs szebb, nincs könnyebb kereszt, csak más kereszt van.
– Tud ebben segíteni az egyházi közösség, támogathatja akár ezt a világos látást, akár az egymással való együttműködést?
– Ezt én szeretném megfordítani. Az Egyház most nagyon sok helyen eltűnt. Márpedig az Egyház mi vagyunk, és ha egy faluban nincs öt-tíz-húsz család, aki azt mondja, hogy itt az Egyház élete közösségben, szeretetben, szolgálatban, segítségnyújtásban jelenik meg, akkor ott az Egyház nem tud tenni semmit. Fontos, hogy az emberek ne várják az Egyházat, hanem építsék föl! Legyenek saját életterükben az Egyház megvalósítói, üzenetei, megélői és természetesen – nyugodtan használom ezt a szót – haszonélvezői. Hisz egy közösségnek csak akkor van igazi gazdagsága, ha szolgál és ad. Ha azt érezzük, hogy jó nekünk; munkánk is van ebben a közösségben, ugyanakkor gazdagságunk is, amit kapunk ettől a közösségtől. Ezért nagyon fontos, hogy akik most a szolgálatot elkezdik, és egyre jobban beleállnak, azok ezt a gazdagságot látják és ezt a biztonságot érzik.
– Evezzünk át egy kicsit a család témájára! A hagyományos családmodell úgy működött, hogy a férfi dolgozott, az asszony otthon volt, ellátta a családot, a háztartást. Manapság ez nem pont így működik, a családfenntartásban legtöbbször részt vesznek a nők is. Ennek ellenére gyakran még mindig úgy tekintünk a férfi munkájára, hogy annak nagyobb súlya, nagyobb felelőssége van.
– Egy család elsősorban szeretetközösség, kapcsolatközösség. Ezt az apának és az anyának egyformán kell megélnie, egymást erősítve, és ebből az egymást szerető gazdagságból gyümölcsöztetni a gyermekek szeretetét. Az a gond, amikor ez átcsúszik gazdasági vonalra és elveszítjük a lényeget.
Erre az anyáknak is, a feleségeknek is nagyon figyelni kell! Ahhoz, hogy egy férfi helytálljon jó szívvel, örömmel, hogy nap mint nap feláldozza magát a családért, ahhoz komoly szeretetdózisokra van szüksége! Nagyon sok férfi az éhség, a magány elől, a kapcsolat nélküli világból menekül el, amikor nem bírja tovább a saját családjában. Mert nem lehet az, aki valójában a szívének igazi mélyén szeretne lenni. Úgy látom, manapság túl sokat beszélünk az anyagi biztonságról, de amikor csak erről tudunk beszélni és csak ez létezik, és nem jut idő egymásra és a gyerekekre, akkor már mindent elveszítettünk.
– Egy férfi mit tehet azért, hogy nála helyére kerüljön a munka és a család egyensúlya? Mire figyeljenek a férfiak?
– A férfinek merni kell ezt kiharcolni, merni kell erősnek lenni. Ugyanakkor, hangsúlyozom, hogy ez kettős feladat, férjnek és feleségnek együtt kell megvalósítani. Ha ez működik, akkor a férfi óriási áldozatokra képes. De ha magára marad a családban, akkor elfárad. Csak annyi kell, hogy kapjon egy nem is nagy, de igazi szeretetet! Ne hullafáradtan üljön le a családi asztalhoz, hanem érezze, hogy boldog vagyok, van értelme az életemnek, a szenvedésemnek, az áldozatomnak. Zárójelben mondom, de azért bele kell gondolni, hogy a válások legnagyobb része nem a hűtlenség miatt történik, az már csak egy következmény. Az igazi ok az éhség. A férfi éhezik és szomjazik a szeretetre.
– A nők általában gyorsabban megfogalmazzák és könnyebben ki is mondják, hogy szükségük van a törődésre. A férfiaknak ez nehezebben megy.
– Igen, nehezebben mondják ki, de szenvednek a hiányától és jelzik is. Figyeljünk oda ezekre a jelzésekre!
– Szokták mondani, hogy a férfi ne csak a család apja, hanem a család „papja” is legyen. Hogyan tud valóban azzá válni? Hogyan lehet lelki vezetője a saját családjának?
– Általános jelenség lett társadalmunkban, hogy úgynevezett hétvégi vallásosságunk van: vasárnap elmegyünk a templomba, esetleg hét közben is elmondunk egy imát és ezzel kész. De az istenkapcsolat az kapcsolat, és ahogy nem beszélgetnek a családtagok egymással, hitves a hitvessel, szülő a gyermekkel, úgy nem beszélgetnek Istennel és úgy nem beszélgetnek Istenről sem. Ezek egységben létező dolgok. Az az igazi feladat – és a férfiszívnek különösen fontos, hogy megértse –, hogy az általa megélt hit és istentapasztalat elengedhetetlen a család és a gyerekek hitéletének, vallásosságának, istenkapcsolatának formálásához. Ezt tanulni kell, és ez nagyon nehéz. Újra kell kezdeni mindennap. Bátran leülni és azt mondani, hogy vegyük elő a Bibliát és olvassunk belőle! Kérdezzük meg: Nektek erről mi a véleményetek? Beszélgessünk róla! Nem egy Miatyánk, nem egy Üdvözlégy elmondásáról van szó. Nyilván szabad ezzel kezdeni, ezzel befejezni, de az soha nem fogja helyettesíteni az Istenben való létnek, beszélgetésnek a titkát.
Beszélgessünk rendszeresen a családban egymással, egymásról, magunkról! Kérdezzük meg: Hogy vagy? Mi újság? Korlátlan időben, ne egy fél órában! Tűzzük ki, hogy ma este a vacsora addig fog tartani, amíg mindenki el nem tudja mondani, ami a szívében van. És kérdezzük meg azt is, hogy vagyunk az Istennel, milyen leckét tanultunk ma tőle. Isten ma adott vagy elvett valamit; hol vagyok én, hol a természet, hol van a világ – ezekről beszélgessünk, mert ezeket még mi, felnőttek is nehezen fejtjük meg. Ezt jelenti, hogy a férfi legyen a család atyja és papja a maga túlcsorduló jóságával, szeretetével, hitével és irgalmával, de ugyanakkor a maga világos, „igenje” és „nemje” határaival.
– Hogyan tudja segíteni a feleség azt, hogy a férje jó legyen ebben a szerepben, feladatban?
– A legfontosabb, hogy meghallgatja őt. Beszélget a férjével és sok időt töltenek kettesben. Például elmennek együtt sétálni, elmondják, hogy érzik magukat. Nem szabad általános recepteket kitalálni, mert egyedi életet él minden ember és minden család. De azokban a helyzetekben, amelyekben élnek, fontos, hogy megtalálják azokat a különleges időket és tereket, ahol felhőtlenül tudják megélni a szeretetüket.
– Az elmúlt hónapokban – az ünnepei kapcsán – többször is Szent Józsefre fordítottuk figyelmünket. Mondhatjuk azt, hogy ő férjként, apaként, szentként is példaképe lehet bármelyik férfinek, különösképpen a családosaknak. Mit üzen ma az ő példája, hogyan lehet őt követni családban, munkában, társadalmi felelősségvállalásban?
– Isten, amikor Önmagát megmutatja a teremtésben, az Ő óriási álmát a teremtett világról, akkor a látványos teremtés a családnál fejeződik be: megteremti Ádámot és Évát. Jézus pedig az Istennek egy új, különleges üzenete: az Isten Fia eljön közénk és emberré lesz. Ez is a családban kezdődik, a fogantatással. Isten a családot választja újra, ott folytatja, ahol a Teremtés könyve befejeződik. Nagyon érdekes és izgalmas, hogy Jézus az első csodáját is a családban és a családért teszi: a kánai menyegzőn.
Szent József is ezt élte meg. Lehet példaképünk ő, de bárki más élő vagy elhunyt személy is, aki az életünkhöz gazdagságot, erőt, biztatást ad vagy adott különleges szeretetével, a hitből fakadó erejével és az életből fakadó örömével.
– Milyen üzenettel, buzdítással bocsátaná útra, az élet útjának folytatására a férfiakat?
– Látva a férfiak életét, a saját életemet is, azt gondolom, hogy nekünk, férfiaknak három nagyon jelentős erőforrásunk van, amit sokszor nehéz megtalálnunk, de mégis keresnünk kell. Az egyik a családi szeretetkapcsolat. Érdemes ebben megnézni, hogyan szeretünk mi és hogyan szeretnek minket a családban. Ez alapján tanuljuk segíteni egymást, jelen lenni, figyelni egymásra.
A másik nagyon fontos erőforrás a férfiközösség, a férfibarátság. Mindent meg kell tenni, hogy legyenek barátságok! Nem kell ehhez sok dolog. Szoktam mondani, hogy már az is elég, ha csak a garázsban összejönnek a férfiak, mert valami óriási technikai probléma van, amit csak többen, együtt képesek megoldani. Könnyen összebarátkoznak, készek lesznek egy újabb találkozásra.
A harmadik dolog, ami rendkívül fontos egy férfinél, az a csend. Az Isten csendje. Van a szívünknek egy nagy mélysége, amit semmilyen földi teremtmény nem tud betölteni. Ez az Istennek fenntartott hely. De ezt csak a magányban, a csendben, az Istenre és önmagunkra való figyelésben tudjuk megélni.
Ha ezeket valaki felismeri és megtalálja, akkor óriási erőforrásai lesznek, és a családjában, a férfiközösségében, az Isten csendjében megtalálja azt a különleges élethivatást, amire az Isten erre a földre teremtette őt.
Szöveg: Korom Katalin
Fotó: Pécsi Egyházmegye
Forrás. MKPK Családügyi Bizottsága
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
