Ha nem vetemedtek volna e galád cselekedetre, most dübörögne a gazdaság, megengedhetnénk magunknak, hogy távoli óceánok partjain nyaraljunk, de ha csak Nyugat-Európában tölthetnénk néhány hetet, oda is autópályán száguldozhatnánk, az ország bármely pontjáról. Sajnos, nem így van, és most sincs ideje a politikai elitnek ilyen mellékes fejlesztési kérdésekkel foglalkozni, mert meg kell tárgyalnia az „úgynevezett székelyföld” – így, kisbetűvel – himnusza eléneklésének botrányos kérdését.
Korábban azért nem tudtunk fejlődni, mert Székelyföld két háromszéki bejáratánál – Kökösben és Nagyajtán – kiírták három nyelven és rovásírással is: Székelyföld. Lehet, a rovásírást nem tudták kiolvasni, pedig azt a románok ősei már ötezer éve ismerik, hivatkoznak is a tatárlaki agyagtáblácskákra, s nem is székely az a rovásírás, mert valószínűleg a románoktól tanulták őseink ezt a fajta írásmódot. De az is lehet, hogy a nem létező Székelyföldnek nem kell tábla, mert ha valami nem létezik, minek annak tábla!? Jut eszembe, Illyefalva község kormány által elfogadott, a Hivatalos Közlönyben megjelent címerét azért semmisítették meg, mert abban a Székelyföld és Barcaság határát jelképező határkő áll, s ugyebár, Székelyföld nem létezik, s mint ilyen, határa sincsen.
Aztán néhány polgármesteri hivatalra kiírták, hogy Községháza. El kellett tüntettetni. Ezek után, vagy még előtt is, némely elöljáró arra vetemedett, hogy kitűzte a székely zászlót. Nos, azt a helyzetet is kezelni kellett, be kellett szedetni a lobogókat. S addig, ugyebár, telt az idő, és hatalmasaink nem tudtak dolgozni, mert zavarta őket a látvány, vagy inkább a látomás.
Aztán az összmagyarság nemzeti ünnepén, március 15-én néhány városban piros-fehér-zölddel lobogózták fel az oszlopokat. Ez is felháborító cselekedet, de törvény szerint még megengedhető lett volna, ha mindenik mellé kék-sárga-pirosat is kitűztek volna, de nem, ezek az átkozott magyarok csak Magyarország zászlaját tűzték ki. Nos, hát ezzel is telt az idő. Ezek után Székelyudvarhely szintén kormány által elfogadott címerében megjelent a medvefejet átszúró kardot tartó páncélos kar, több mint fél évezredes történelmi szimbólumunk. Nos, ez is teljesen elfogadhatatlan, mert a látvány állatkínzásra ösztönöz.
És ez sem volt elég, mert itt vannak az elvetemült háromszékiek. A városzászló székely színekben tündököl, és nincs rajta semmi dák vagy római jelkép. Ez elfogadhatatlan, a táblabíróság is kimondta. S következik a megyezászló, annak ügyét is tárgyalja az ítélőtábla. Az meg egyenesen székely zászló. Felháborító! Főleg – a felperesek szerint – annak tudatában, hogy a magyarok évszázadokon keresztül elnyomták a románokat Erdélyben, az ősi román földön, annyira, hogy nem engedték meg nekik azt sem, hogy jelképeik legyenek. És ezt most is folytatják. Most már eljött az ideje, hogy ezen fordítsanak.
Visszatérve a székely himnuszos botrányra, a közzétett felvételeken azt láttam, hallottam, hogy a közönség énekelte a székely himnuszt. Azt nem, hogy a játékosok is. De ha igen, akkor sem történt semmi szenzációs. A hivatalos mérkőzés már lejárt. Szlovéniában elénekelték a székely himnuszt. Mit üzen az? Ne hagyd elveszni, Erdélyt, Istenünk! Mi ezzel a baj. Inkább hagyja elveszni Erdélyt az Úr?! A székelyek fogják, kiszakítják Románia testéből és elviszik? Hazai hoki- és futballmérkőzéseken a székelyföldi csapatok fellépésekor állandóan azt üvöltik, hogy kifelé a magyarokkal az országból! El kellene már dönteni, hogy Magyarországra vagy Ázsiába, mert egyelőre nem világos.
Tréfát félretéve, a normalitás az lenne, ha ki-ki tanulhatna, beszélhetne saját anyanyelvén, kiírhatná intézményei, utcái nevét anyanyelvén is, nem szüntetnének meg nemzetiségi iskolákat, hanem inkább újabbakat létesítenének, hagynának mindenkit, hogy használja saját jelképeit, énekelje saját himnuszait, mert az semmiben nem veszélyezteti a másik létét, identitását. Még egyszer a székely himnuszról: Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében jövő szombaton konferenciát tartanak a székely himnusz születésének századik évfordulója kapcsán. Figyelem! A Gábor Áron Teremben is felcsendül majd: Ne hagyd elveszni, Erdélyt, Istenünk!
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
