Építkezés közben, kotrógép vödrében bukkant fel a 11. századi Linschoten-kard. A kivételes állapotú, ritkán látott bronzintraziák miatt világszenzációnak számít.
Váratlan lelet a Korte Linschoten medrében
Egy gépi kotrógép vödrében, 2024. március 1-jén hegyes fémdarab bukkant elő, amelyről hamar kiderült, nem hétköznapi lelet. A vállalkozó felismerte, hogy régészeti értékről van szó, és jelentette Montfoort önkormányzatának. Az ODRU (Utrecht régió környezetvédelmi szolgálata) régészei azonnal megkezdték a kezelését, hogy az oxigénnel való találkozás után ne induljon meg gyors korrózió.
Kivételes állapotban fennmaradt
A kard meglepően jó állapotban vészelte át az évszázadokat, köszönhetően a folyó medrének oxigénszegény, agyagos üledékének. A Rijksmuseum restaurátorai ezt követően tízhetes só- és tanninkezelésnek vetették alá. A röntgenvizsgálatok fa- és bőrből készült markolatelemeket is kimutattak, vagyis egykor valószínűleg személyre szabott, gazdag díszítésű fegyver volt.
A Linschoten-kard 1 méter hosszú, kereszttartója 17 cm széles, súlya pedig mindössze 840 gramm. Kétélű pengéje brazildió alakú gombbal zárul, ami az 1050 és 1150 közötti frank kovácsmunka tipikus jellemzője. Hasonló szerkezetű kardokat Nyugat-, Észak- és Kelet-Európa lelőhelyein találtak már, ám ilyen jó állapotban és ilyen díszítéssel eddig alig néhány ismert példány maradt fenn.
Bronzberakások, napkerék és végtelen csomó
A kard egyik legkülönlegesebb vonása a penge mindkét oldalán elhelyezett inkrusztáció. A kereszttartó alatt vékony bronzcsíkokból kialakított napkerék látható – ez egy keresztet tartalmazó kör, amely keresztény szimbolikát hordoz, de gyökerei a pogány hagyományokig nyúlnak vissza. A másik oldalon öt egymással összekapcsolt négyzetből álló végtelen csomó díszíti a pengét, amely a viking korban védelmező talizmánként szolgált. A szimbólumok mellett három-három párhuzamos bronzcsík húzódik, tovább növelve a kard díszítőértékét.
A régészek szerint elképzelhető, hogy a kardot tudatosan helyezték a folyóba. Mivel nem kerültek elő hüvely- vagy textilmaradványok, rituális áldozatként való elhelyezésre is utalhat a lelet. A középkorban gyakran helyeztek tárgyakat vizbe vallási vagy mágikus célból – akár temetési rítus, akár háborús fogadalom részeként.
Közös tulajdon, közös döntés
A kard fele Montfoort önkormányzatának tulajdona, mint a feltárás megrendelőjéé, míg a másik fele a földterület gazdáját, a Landgoed Linschotent illeti. A két fél közösen döntött úgy, hogy a kardot a leideni Rijksmuseum van Oudhedennek adományozzák. A cél az volt, hogy biztonságos körülmények között, hozzáértő kezek között maradjon, és a nagyközönség számára is hozzáférhető legyen.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »


