Írd alá! Jön szembe a felhívás mindenütt. Csütörtök éjfélig (május 7.) még aláírható a Székely Nemzeti Tanács európai unió aláírásgyűjtési kezdeményezése.
De tudjuk pontosan miről is van szó? Tudjuk, miről szól az egész kezdeményezés? Nem hinnénk, mert senki sem magyarázta el rendesen. Pedig amit a székelyek kigondoltak, az a határon túli magyarok, így a felvidéki magyarság megmaradását is segíthetné. Erről kellett volna szólnia az elmúlt év botrányosan gyenge kommunikációs kampányának és ennek elmaradása miatt van most a kapkodás.
A Körkép.sk mostani összefoglalójának és nagyinterjújának célja, hogy a elmagyarázza a kezdeményezés lényegét, biztatva a világ magyarságát az aláírásra.
De előtte öntsünk tiszta vizet a pohárba.
A Kárpát-medence déli részén élő magyar vezetőkre bizony jellemző, hogy bár nemzetpolitikailag dicséretes módon mernek nagyot gondolni és kellő tudással is rendelkeznek, a kivitelezés részleteivel már nem nagyon foglalkoznak. Nem törődve annak esetleges káros következményeivel sem.
Még 1300, székelyeket támogató aláírás kell a Felvidékről ahhoz, hogy ne maradjunk szégyenben
A kettős állampolgárság (Patrubány) után ugyanez mondható el Izsák Balázsék (Székely Nemzeti Tanács) Nemzeti Régiókról szóló összeurópai aláírásgyűjtéséről is.
Amit az elmúlt egy évben e téren látunk, az nemzetpolitikai szempontból felelőtlen hozzáállás. Mert nem elég a nemes és támogatandó gondolat, ha annak megvalósítását elnagyoljuk, kivitelezésével nem törődünk eléggé, felelőtlenségünk következményei így az egész Kárpát-medencére hullanak. Leginkább az aktuális magyarországi kormánynak okozva ezzel fejfájást.
Kemények a székelyek, kemények az erdélyi magyarok, csak éppen hazardíroznak. Olyan ügyekben is, amikben nem szabad. Mert csak egy lehetőség van. Tanulhatnának némi felelősségérzetet, precizitást is, hogy megelőzzék a felesleges kapkodást, magyarázkodást, szégyent. Főleg, ha ilyen nagy horderejű, összmagyar kezdeményezésbe fogunk.
A Körképen mindenesetre nem múlott a kettős állampolgárság kérdésének propagálása sem, mint ahogy a mostani aláírásgyűjtési akcióhoz is odatettük magunkat. Ismételten. Kár, hogy ugyanez az ötletgazda székelyek részéről már kevésbé volt látható.
Mindenesetre ami jó a székelyeknek, az jó a felvidéki magyarságnak is. Jelen kezdeményezés leginkább abban segíthetne mindannyiunkat itt a Kárpát-medencében, hogy uniós forrásokból erőteljesebben fejleszthessük szülőföldünket, megőrizhessük kultúránkat, identitásunkat, magyarságunkat. A székelyek által indított kezdeményezés így a felvidéki magyarságnak is nagy hasznára válhatnak.
Izsák Balázsék ugyan botrányosan gyenge, amatőr kommunikációs kampányt folytattak az aláírásgyűjtés során, de még nincs minden veszve.
A Körkép.sk végig az ügy mellett állt, és áll a finisben is.
Dabis Attilával, a Kisebbségi Jogvédő Intézet nemzetközi koordinátorával, illetve a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottjával 2018 novemberében beszélgettünk egy budapesti szakmai konferencián.
Az interjúra még az Európai Polgári Kezdeményezés aláírásgyűjtésének kihirdetése előtt került sor. A beszélgetés jól illusztrálja az egész folyamatot, a május 7-én lejáró kezdeményezés lényegét, értelmét, tétjét és annak tartalmát.
Interjú.
Az EU tagországai az uniós támogatásokat sok esetben saját nemzeti közösségeikkel használják fel. Hogyan kapcsolódik erre a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése?
Egy olyan rendszer megteremtéséről van szó az Európai Unió kohéziós politikáján belül, mely kellő gazdasági ösztönzőket ad a tagállamoknak ahhoz, hogy tiszteletbe tartsák a saját kulturális sokszínűségüket. Hogy legalább az uniós forrásokat ne lehessen ezekben a tagállamokban burkolt gazdasági diszkriminációra felhasználni.
Merthogy ilyen van.
Merthogy ilyen van, igen. Volt két nem tagállami beavatkozó is a térségből. Összesen négy: a Baszk Nemzeti Párt, Baszkföldről egy másik, a Breton Kulturális Intézet, Bretagne-ból, Debrőd önkormányzata a Felvidékről, illetve Kovászna megye tanácsa. Utóbbi két helyen az volt a tapasztalat, hogy nemcsak a központi költségvetésnek a forrásait használják fel és allokálják diszkriminatív módon, hanem az Európai Unióból érkező kohéziós forrásokat is.
Ez a kezdeményezés, melyet mi elindítottunk, többek között ennek próbálna gátat vetni az uniós jog szintjén. Ez a legminimálisabb elvárásunk a kezdeményezés sikere esetén.
Mikor indult ez a kezdeményezés és hova jutott el jelen pillanatig?
2013-ban nyújtottuk be a Bizottságnak magát a kezdeményezést. A cél az, hogy az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket valamilyen nyelvi vagy kulturális, vallási, etnikai tulajdonságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel a módosítással, amit mi javasoltunk, párhuzamosan két cél valósulna meg. Egyrészt megvalósulna az Unió egészének az átfogó és harmonikus fejlődése, ami célja az Unió kohéziós politikájának az alapító szerződés alapján. Mindez úgy valósulna meg, hogy a tagállamokon belüli kulturális- és nyelvi sokszínűség sem sérül. Mert nyilván, ha egy térséget a saját állama szándékosan fejletlenebb állapotban tart, akkor onnan az emberek el fognak vándorolni és az az adott regionális sajátos nemzeti kultúra veszélybe kerül.
Konkrétan mit javasolnak? Hogyan nézne ki a megoldás az önök javaslata alapján?
Önmagában a probléma felvetésére alkalmas a polgári kezdeményezés jogintézménye. Az, hogy milyen konkrét úton lehet ezt az európai uniós jogba átültetni, annak nagyon sok potenciális módja van. Ez fő szabály szerint egyébként az Európai Bizottságnak lesz majd a dolga kidolgozni nekünk. Ezzel kapcsolatban van javaslatunk. Szerintünk a legideálisabb az lenne, ha az Unió kohéziós politikáján belül létrejönne olyan mechanizmus, elkülönített pénzalap, ami kizárólag és közvetlenül a nemzeti régiók számára lenne hozzáférhető.
Tekintve, hogy a szerződések alapján a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megvalósítása az osztott hatáskör az Unió és a tagállamok között, ez tipikusan egy irányelv formáját tudná önteni, ahol az uniós jogalkotó definiálná a nemzeti régiónak a fogalmát, leírná, hogy hogyan kapcsolódik ez be a kohéziós politikába és ezek után felhívná lényegében az államokat, hogy azonosítsa be, hogy a saját területükön van-e ilyen nemzeti régió. Ezekből készülne egy regiszter az európai nemzeti régiókról. Fontos definíciós nóvum, amit igyekeztünk behozni, ezért kellett ez az új fogalom, hogy nemzeti régió, amit mi alkottuk meg, előtte nem volt benne a köztudatban.
Mi definiálja a nemzeti régiót?
Valamilyen nemzeti közösség képezi benne a többséget, amely egyébként az állami szint egészén belül kisebbséget alkot.
Ez önkormányzati, járási, megyei szintet jelent?
Ez a fontos, hogy nem kell közigazgatási hatáskörrel rendelkeznie egy nemzeti régiónak ahhoz, hogy így tudjuk nevezni. Például Székelyföld nevű közigazgatási egység nincs jelenleg Románián belül. Ettől függetlenül Székelyföld létezése valóság, amit az Uniós jogalkotónak is tudomásul kell vennie. A nemzeti régiókat nem kell létrehozni, hiszen ezek léte ténykérdés, az Uniónak mindössze el kellen végre ismernie ezeket egy uniós jogszabály keretében.. Ez a szempont azért is fontos, mert számtalan közösségnek nem sikerült odáig eljutnia, hogy autonómiája legyen, így…
…azt alkalmazzák velük szemben, amit Szlovákiában is láthattunk, hogy a járáshatárok kialakításával felosztják az adott régióban élő nemzeti közösségeket, feldarabolva a tömbterületeket…
Így igaz. A definíciónak ezért szerves részét képezi, hogy egy nemzeti régiónak nem kell közigazgatási egységnek is lennie. Kezdeményezésünk, amit elindítottunk, a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező régiókra is kitér.
Felvidéki viszonylatban ez mit jelenthetne?
Például, ha a helyi közösségek nem tudnak egy egységes Dél-Szlovákiában megállapodni, és ez nincs is benne annyira a köztudatban, akkor lehetne például egy Csallóköz, mint nemzeti régió.
Hol tart most ez a történet 5 év után?
2013-ban kezdeményeztük, 2016-ban vesztettük el első fokon a pert, tehát a törvényszék a Bizottságnak adott igazat, mi fellebbeztünk ez ellen. 2018. október 4-én jött ki az ún. főtanácsnoki indítvány, mely megelőlegezi a másodfokú ítéletet, ahol szerencsére kedvező fordulat történt. Kimondva, hogy az a kezdeményezés, amit mi elképzelünk, bejegyezhető, mert potenciálisan az EU hatáskörébe tartozik.
Ami fontos, az az EU 174. cikke, amivel kapcsolatban a főtanácsnok megállapította, hogy ez a cikk potenciális jogalapot képez az Unió számára a régiók nemzeti határokat átlépő kohéziójának a megerősítésére. Célunk, hogy ösztönözzük a tagállamokat azon nemzeti régiók beazonosítására, és elismerésére, amelyek saját területükön belül léteznek. Az, hogy Székelyföld egy hagyományos térség, ez akkor is így van, ha a románoknak ez nem tetszik.
Ennek a főtanácsnoki indítványnak milyen jogi ereje van?
Jogi kötőereje nincsen, viszont az EU joggyakorlat értelmében az esetek túlnyomó többségében a másodfokú ítélet követi a főtanácsnok által megfogalmazott megállapításokat. Ha a jó Isten is úgy akarja, akkor nagyjából 80 százalékosra növekedett az esélye annak, hogy valamikor 2019 első felében bejegyzik a kezdeményezésünket, és megkezdhetjük a legalább hét országból legalább egy millió aláírás összegyűjtését.
Amely, hogy ha sikerrel jár, és most fussunk kicsit előre az időben, akkor ennek milyen konkrét, kézzelfogható eredményei lehetnek?
A helyzet az, hogy ugyanazon a stádiumon fog végigmenni ez is, mint a Minority SafePack. Lesz intenzív kampányolás, sikeres aláírásgyűjtés esetén nyilvános közmeghallgatás Brüsszelben, elmondhatjuk majd mindazt, amit most is elmondtam, és hogy szerintünk ez, hogy működhetnek majd jól a gyakorlatban.
De mi már felépítettünk egy B-tervet is ezzel kapcsolatban, amiről részletesebben nem szeretnék nyilatkozni. A Bizottság eddigi hozzáállása alapján sajnos benne van a pakliban, hogy egy sikeres aláírásgyűjtő akció után is azért megpróbálnák valahogy hátráltatni ezt a folyamatot.
Pénzösszegek szintjén közelebb tudná hozni az olvasóinknak, hogy mi is a tét?
Igen. Amióta Románia 2007-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, azóta látványosan van egy divergencia a társadalmi, területi kohézióban a többségében magyarok, székelyek által lakott kovásznai, hargitai térségben. Ha összehasonlítjuk a többségében románok által lakott és szomszédos Brassó és Szeben megyével például.
Míg Brassóban a 2007-2013 közti időszakban csaknem 20 százalékos volt az egy főre eső GDP növekedés, addig ugyanez az arány Kovásznában 1,7 % volt.
A jelenlegi 7 éves költségvetési időszakon belül, ha megnézzük, hogy mennyi jutott társadalmi, gazdasági kohézióra, akkor ez 371 milliárd eurót tesz ki. Ennek is 0,4 százalékát, azaz mintegy 1,5 milliárd eurót a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók felzárkóztatására különítette el célirányosan az Európai Bizottság, ugyanis az EU működéséről szóló szerződés szerint vannak bizonyos térségek, amelyeket kiemelt figyelemmel kell kezelni.
Tehát talált egy olyan régiót, egy olyan célterületet, amely viszonyítható ehhez a kezdeményezéshez.
Így van. Mégpedig azért, mert egy ilyen északi, vagy gyéren lakott régiók esetében ugyanazok a hátráltató tényezők vannak, mint egy nemzeti régiók esetében. Jelesül, hogy ezekben a térségekben valamilyen helyi sajátosság miatt a kohézió feltételei nehezebben teljesíthetőek. Csak míg az Unió legészakibb területei esetében ez egy földrajzi hátrány, addig a nemzeti régiók esetében az egy demográfiai hátrány.
A kezdeményezést támogatni az alábbi linkre kattintva lehet.
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
