Előbb-utóbb meg fogjuk ismerni ezt a nevet: Jiang Yuanlai. Ő napjaink egyik legismertebb keresztyén drámaírója a Nagy Fal túlsó oldalán. Sanghajban él, s a legújabb, poszt-Covid időszakban online módban és különféle egyetemeken tartott előadásaiban hatalmas kulturális missziót végez.
Már-már refrénszerűen visszatérő megállapítása, amit százmilliók ismertek meg és mondanak ma hazájában: a művészet az Úr üdvözítő munkálkodásának a bemutató, szemléltető eszköze, sőt közvetítője Kínában.
Ebben az esztendőben a kínai keresztyén online újság, a CCD cikkei szerint Jiang Yuanlai már foglalkozott előadásaiban, írásaiban, meetingeken a keresztyén kultúra és a művészet fontosságával a 21. században. Ugyanígy Krisztus és a végső kérdések összefüggéseivel, különös tekintettel arra a felmérésre, amit Pekingben készítettek nemrégen, s melyből kiderült, hogy a módos családokból egyetemre járó hallgatók 40%-a vélekedik úgy, hogy az életnek nincs értelme.
Legfrissebb írásaiban a nagy közfigyelmet keltő keresztyén író az orosz ortodox lelkiség és művészet, valamint a mindennapi vallásos viselkedéskultúra sarkalatos fontosságával foglalkozik az orosz–ukrán konfliktus tükrében.
Óhatatlanul és erősen felidéződik bennem ennek a látásfrissítő kínai keresztyén írónak hallatán Urunk Jézus néhány szava. Amikor Jeruzsálembe bevonult, a farizeusok azt kérték tőle, utasítsa rendre tanítványait. Mire Ő ezt mondta: „Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Luk 19,40).
Ha Európa elhallgat Krisztusról, megszólal Afrika, Ázsia, Kína… Mert Isten nem hagyja ügyét kimerülni, elfáradni, elszürkülni, még ha ez így is tűnik a mai Európában. Ad keresztyén értékeket láttatókat, őrizőket, magasra emelőket. Akár Szent István országában, vagy Indiában Vishal Mangalwadi református írót és teológust, aki évekkel ezelőtt megírta és világszerte sok millióan olvasták tőle 600 oldalas nagyszerű munkáját, a Közép Könyve – a Biblia a nyugati kultúra szíve címen.
És tessék, Isten különös ébredésvonala és Szentlélek általi vonulása planétánkon most az abszolút hit-, és istenellenes kultúrforradalom egykori hazájában, az abszolút vörös Tiaman-téri tankos diáktiprás után évtizedekkel hatalmas lelki földindulást idéz elő.
És sző bele embermillárdokat. Nem dollár, hanem életmilliárdokat! Boldogítóan, a jóllét maradandó lelki többletét adva hozzá a jólét múlékony fellendüléshullámaihoz. Mangalwadi után most Jiang Yuanlai révén folytatódik a nagy boldogító világszövés Isten kozmikus szövőszékén…
Januárban tartott előadása – ami bevezető, hermeneutika volt és értelmezéstani felvezetés Krisztus és kultúra viszonyáról – kérdezz-felelek részében Jiang elmondta: a bennszülött kínai keresztyének kulturális küldetése tanúságtétel, bizonyságtétel az Úr Jézusnak Kínában végzett munkájáról és e jelenlét történetének elmesélése, narrációja a művészeteken, festményeken, zenén, drámákon keresztül.
Arra a kérdésre, hogy a hívőknek miért kell olvasniuk a keresztyén irodalmi remekműveket és értékelniük a műalkotásokat, a „padlós drámaíró”, aki egyszerű paraszti szobában, s nem a sanghaji felhőkarcolókban írta műveit, így válaszolt: „Krisztusunk megtestesült. Ő valóságos emberként igaz volt, s mivel köztünk élt, élőnek és életszerűnek kell lennie ma is. Ő sokkal több, mint egy racionális nyelvezettel és emberi fogalmakkal felépített teológiai vagy oktatási rendszer. Bár ezek fontosak, de ez nem minden. És sajnos ezekben sem minden igazán Krisztusé! Krisztust, Akire felnézünk és Akihez imádkozunk, úgy tudjuk bemutatni hitelesen, mint Akit megérinthetünk és Akivel kommunikálhatunk”.
A keresztyén kínai író fontosnak tartja a templomépítés 2000 éves történetét és sok ezer üzenetének a kibontását, bemutatását a modern digitális világban.
Egyik hallgatója feltette a kérdést: „Mi a bennszülött kínai keresztyének kulturális küldetése? Vagy mi a jelentősége annak, hogy időt, energiát áldozunk a közművelődésben Krisztusnak?”. Sanghaj szülötteként az író ezt mondta: „Kulturális küldetésünk, hogy bemutassuk az Úr mély nyomait Kínában művészet, festmények, zene, irodalom és színdarabok segítségével – nevezetesen művészi, kulturális, vizuális és narratív módon. Le kell írnunk gyönyörű lábnyomait, amiket a mi földünkön hagyott és hagy, és gyermekei, a keresztyének szép és olykor szenvedésteli lábnyomát, azokét, akiket Ő vezetett és vezet – az értelmes földi és az örök élet felé”.
Miután Kína észak-keleti távoli része, Heilongjiang tartomány egyik falujába küldték, és ott telepedett le több mint három évre, a főiskola elvégzése után a városi kormányzatban és egy kutatóintézetben dolgozott. Környezetvédelmi tervezéssel és terepi környezetkutatással foglalkozott festői helyeken és természetvédelmi területeken.
Az 1980-as években áttért a keresztyén hitre, majd felhagyott korábbi szakmájával, és a népi kulturális nevelés, a közművelés szellemibb terepére lépett. Jiang az 1990-es évek végétől kezdte drámaírását, és a kritikusok a kínai szárazföldi anyaország egyik legfontosabb népi drámaírójaként ismerik el.
A „padlós drámaíró” legismertebb alkotása négy nagyszabású dráma. Kiemelkedik közülük a „Beethoven Kínában” című hatjelenetes zenés dráma. Sanghajban, Hongkongban és Pekingben az elmúlt 20 évben sokszor előadták. A másik „Shakespeare Jiaxingban”, ami hatjelenetes modern, történelmi és ideológiai dráma értelmiségieknek. „A karácsonyest a Yandang hegységben” című, hat jelenetből álló templomi eposzt egykor egy pekingi templomban mutatták be Robert Morrison skót református misszionárius 200 évvel azelőtti Kínába érkezésének emlékére. Ezért és „Húsvét Lanlinban” című legutóbbi művéért irodalmi különdíjat kapott a 2020. évi Yage Keresztyén Irodalmi és Művészeti Szemlén. Ébresztő gondolataira még visszatérünk…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
