Ha azt hiszed, a pénz nemessé tehet. Bár a papírdarabkáknak állítólag nincs szaga, de a rajtuk hemzsegő baktériumok nagyon fertőzők. A gyakori pénzszámlálástól kezét ellepő kórokozók az egész testet ellepik, s bekúszva az agyba, egyre rombolóbb folyamatokat indítanak el. A higiéniai igénytelenséget mutató külső mögött az énkép is átalakul. A birtokolt koszos papírhalom által a világhódító szerepében tetszelegve, azt hiszik, ők mindenkivel és mindennel azt tehetnek, amit akarnak. Ekkor már nem az előttük megtisztított úton, vagy a felfelé vezető lépcsőket borító piros szőnyegen járnak, hanem abban a tévhitben élnek, hogy az anyaföld felett lebegnek hozzájuk hasonló társaikkal együtt, amolyan önmaguk kiválasztottjaként.
Aztán az első, hatalmas pofont közülük kapva fenékkel érnek a földre, hogy ott szemléljék a valóságot, amit maguk gerjesztettek. Nem csodálkozhatnak, ha körbe köpdösik őket azokat a jelzőkkel, amiket ők osztogattak, beszennyezve velük, az amúgy sem habfehér közéletünket. Válaszként a család szentségére hivatkoznak, mentegetvén magukat, miszerint ők tisztelik mások hozzátartozóit. Ám az országba-világba ordibált mocskok után mit érezhetnek főleg a gyerekek, akiknek apjukat, közelállóikat ilyen jelzőkkel illették? Vajon hogyan dolgozzák fel lelkileg és mi lesz a válasz? De ami még rosszabb, a pár nap alatt elhíresült kifejezéseket oly természetességgel használják már az utcán, iskolában, járműveken pöttömnyi gyerekek is, hogy hosszú időre visszafordíthatatlanná váló, mindannyiunkat érintő káros folyamat részesévé váltunk.
S mindez köszönhető a réges rég hitelükkel együtt a választásokat is sorra elveszítő népszerűtlen, szétesett, de oktondi erőszakossággal felszínen maradni akaróknak, akik közül az egyik különösen honorálta az ellenféltől(?) kapott támogatást. Tévedés ne essék, nem a reakciója volt meglepetés, hanem az, hogy ő is kapott pénzt fennmaradásához. Igaz, ő „csak” a nevét adta, okosabbak súgták neki, hogy az egyelőre vértelen tőrdöfés kivitelezését hogyan hajtsa végre, azon bevált trükk alapján, hogy a „pénz fegyver, ne add (vissza) ellenségeid kezébe”.
Nem kellett volna segíteni őket, mivel hálából, hazánkban nem honos politikai gyilkosság rémképével riogatnak álszent módon a másik oldalra kenve rég óhajtott vágyálmukat, amit egyelőre az otthonkákba bújt, notórius betelefonálós anyókák terjesztenek tovább, miközben az igazi cél hazánkat is lángba borítani.
Csak(?) egyet felejtenek el a pénzimádók. Az általuk előidézett világégés vagyonukat is elemésztheti, mivel szuperbiztonság ide vagy oda, kifürkészhetetlen titkaik ma már egymás előtt sem lehetnek, s az értékét könnyen elveszítő papírdarabokkal, arannyal, gyémánttal ugyan kit és mit vásárolnak meg az általuk pusztulásra ítélt bolygónkon? Maximum egymást irthatják ki oly kéjjel, mint ahogy egyelőre még szóban tették a minap ellenfeleikkel.
No, persze erre egyesek rá is szolgáltak, mert maguk idézték elő, s ez nemcsak alpáriságára vonatkozik, hanem a háttérben meghúzódókra, akik „misztikusan” mosolyognak.
Tény, hogy a pénz nem nemesít, nem boldogít. Bánni tudni kell vele, de sok esetben még azok sem tudják hasznos felhasználásának módját, akiknek évszázadok óta módjuk lett volna elsajátítani. Akkor viszont mit lehet várni azoktól, akik rövid idő alatt halmozták fel vagyonukat?
V.A.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »