Csodálatos dolog az internet. Mihez kezdenénk nélküle? Hogyan sikerülne másként húsz- harmincéves kijelentéseket előásni és tönkretenni egyébként tiszteletre méltó karriereket. A mainstreamben nagy hagyománya van az ilyesminek, számos konzervatív, jobboldali közszereplőt tettek már tönkre hasonlók miatt. De van, hogy a fagyi visszanyal…
Tucker Carlson, a Fox News talán legnépszerűbb arca számolt be róla műsorában, hogy a Biden-kabinet polgárjoggal foglalkozó jogászcsapatának élére kinevezett Kristen Clarke egyetemistaként egészen kirívó, rasszista kijelentéseket engedett meg magának a Harvard egyik diáklapjában.
Az ügy szempontjából egyáltalán nem mellékes, hogy Clarke afroamerikai.
Az egyetem egyik fekete diákszövetségének elnökeként az alábbiakat volt mersze leírni a szerkesztőknek címzett, a „feketés és fehérek közti” genetikai különbségekre vonatkozó „igazság keresését” sürgető, 1994-ben kelt levelében:
A második világháborúnak nem volt annyi frontvonala, ahányon támadható ez az elképesztően primitív, ráadásul tényszerűen hibás kijelentés. A középiskolás biológiaóráról talán sokaknak ismerős lehet a melanin kifejezés, amely egy különböző bőrpigmenteket jelölő gyűjtőfogalom. A melanin emberekben és állatokban a bőr-, haj- és szőrszínért felel. Kiben kicsivel több van, kiben kevesebb. Hogy ennek mi köze a szellemi és fizikai kapacitáshoz, azt maga Clarke sem tudja, ugyanis írásából később egyértelműen kiderül:
összekeverte a gizikét a gőzekével. Nem, vagy nem csak a melaninra gondolt, hanem egy melatonin nevű hormonra. Ugyanis azt írja,
a fehérek azért termelnek kevesebb melanint, sőt néhányan nem is képesek rá, mert más a tobozmirigyük.
Nos, a köztiagy és középagy határán található tobozmirigy nem melanint, hanem egy melatonin nevű hormont termel. Ennek fő feladata az ember biológiai órájának szabályozása, de, hogy rasszalapú hatása lenne az ember értelmi és fizikai kapacitásaira, azt legfeljebb a Harmadik Birodalomban nyomtatott tankönyvekben találnánk meg leírva.
Clarke írásában egyébként óriási a zűrzavar, ugyanis neuromelaninról is beszél, ami tényleg egy létező vegyület és tényleg megtalálható bizonyos, jól körülhatárolható agyi területeken, például az ún. feketállományban (substantia nigra). Ráadásul tényleg azért fekete, mert nagy mennyiségben tartalmaz neuromelanint (erről a vegyületről sokáig azt hitték, semmi szerepe nincs, ma már tudjuk, ez nem így van, viszont azt nem tudjuk, pontosan milyen hatással van az agy működésére). Végezetül azt is érdemes megjegyeznünk, hogy a rágcsálókban találtak már neuromelanint a tobozmirigy sejtjeiben, de egyetlen esetben sem tudták megállapítani, mi lehet a vegyület szerepe a szerv működésében.
Clarke-t az ilyen apróságok akkoriban úgy tűnik nem zavarták, ugyanis zárásul azt írja:
A sztori már-már komikus fordulatot vesz, ha tudjuk, az afroamerikai felsőbbrendűséget a melaninból levezető tudományos vonal és Clarke egész érvrendszere egy bizonyos F.E. Barrtól ered, aki egyebek mellett azt próbálta meg igazolni, hogy az ókori egyiptom, egyébként szerinte feketebőrű fáraói telekinetikus képességekkel rendelkeztek. Kis túlzással Barr egy Wakanda-szerű birodalmat álmodott a Nílus völgyébe.
Az afroamerikai „jogvédő” állításait egészen méltatlan lenne tételesen cáfolni, ezzel nem is szeretnénk foglalkozni. Azzal azonban már érdemes, hogy egy ennyire nyilvánvalóan rasszista kijelentés után miért nem hördült fel a teljes mainstream média.
Természetesen nem volt alkalmunk végignézni az összes nyugati sajtóterméket, de a haladár sajtó zászlóshajóit azért igen. A cikk írásakor sem a New York Times, sem a Wall Street Journal, sem a Washigton Post nem foglalkozott az üggyel. A Wikipedia, érdekes módon, igen.
Egész egyszerűen zárolták Clarke adatlapját, így nem lehet élterajzát kiegészíteni ezekkel a „kedves” kijelentésekkel.
Teljesen jogos felvetés lehet, ha azzal érvelünk, egy 27 évvel ezelőtt írt cikke miatt talán nem kellene keresztre feszíteni egy remek jogászt és szakembert. Ez az álláspont abszolút védhető LENNE, ha nem láttuk volna ezer meg ezer ellenpéldáját az elmúlt években. Az emberek változnak, az egyetemisták hülyeségeket beszélnek (és írnak), egy szimpla bocsánatkérés talán elég is. Az a pofátlanság ugyanakkor, ahogy ezt és az ehhez hasonló híreket elhallgatják, egészen megdöbbentő. Ráadásul az ügynek különös pikantériát ad, hogy Clarke harvardi diákként többször is meghívta az egyetemre a szintén afroamerikai Tony Martint, aki antiszemita kijelentéseivel számos botrányt kavart az évek során: többször elmondta például, a zsidókban látja a fekete haladás legnagyobb kerékkötőit.
Sem a Clarke kinevezését támogató demokrata politikusok, sem az antiszemitizmus legapróbb jelére ugró Rágalmazásellenes Liga (ADL) nem emelte fel a szavát az ügy kirobbanása óta.
Meg hát eleve, milyen kirobbanásról beszélhetünk, ha mindenki hallgat…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
