Pierbattista Pizzaballa OFM bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka a Szentföld jelenleg is kritikus időszakáról nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak Rómában. Az izraeli, a gázai és a ciszjordániai helyzet kapcsán leszögezte: „ez most az az idő, amikor az Egyháznak együtt kell működnie mindazokkal, akik hajlandóak valami szépet és jót tenni mindenkiért”.
– Mi a helyzet jelenleg Izraelben és különösen Gázában?
– A helyzet nem sokat változott az elmúlt hónapokhoz képest; hullámvölgyek jellemzik. Gáza jelenleg fel van osztva észak és dél, Rafah és Gáza városa között. Volt olyan időszak, amikor több humanitárius segély érkezett, különösen északra. Most ismét egy kicsit bonyolulttá vált. Hiányzik például a hús. A vízzel is problémák vannak, és mondjuk úgy, hogy általában véve a helyzet továbbra is nagyon rossz, és nagyon nehéz látni a kiutakat.
Ez érzékelhető, látva a libanoni frontot is, amely egyre jobban kezd felforrósodni. A kilátások nem túl biztatóak.
– Hány áldozat van? Vannak, akik megkérdőjelezik a közölt adatokat, de a hozzánk elérkező képek pusztítást mutatnak…
– Pusztítás van. Gáza városa megsemmisült, tehát sok az áldozat. Nehéz számadatokat mondani, de sokan vannak, ez nyilvánvaló. Tény, hogy a civil áldozatok mindig sokan vannak.
– Hogyan építhető újjá a társadalom, a társadalmi együttélés, figyelembe véve a történteket, de egyben felülkerekedve a történteken?
– Azt hiszem, még korai erről beszélni, jelenleg háború zajlik, és ez trauma. Időbe fog telni, hogy megértsük a mindenkit érintő trauma mértékét és annak következményeit. Újjáépítésre lesz szükség. Megvan az elszántság az újjáépítésre, ezt nagyon világosan érzékelem. De hogyan, milyen kritériumokkal és kivel? Még nem lehet tudni.
– És mi a helyzet Ciszjordániában?
– Ciszjordánia mindig a szétesés szélén áll; a problémák folyamatosan, gyakorlatilag napi szinten jelentkeznek, főleg egyes északabbi területeken, Jenin és Nablus környékén. Folyamatosak az összecsapások a telepesek és az arab falvak lakói között. Ez olyan súrlódási helyzetet teremt, amely nem vezet semmi jóra.
– Korábban említette az északi front megnyitását. Nagyon heves vitának lehettünk tanúi Izraelben a jövő kilátásairól. Mi várható?
– A belső vita Izraelben és Libanonban is létezik: senki sem akar háborút, de úgy tűnik, senki sem tudja megállítani, és ez a probléma. Ha megnyílna az északi front, az minden bizonnyal tragédia lenne, különösen Libanon számára, amely azt kockáztatja, hogy egy újabb Gázai övezetté válik, legalábbis a déli részén. Nem vagyok szakértő a katonai kérdésekben, de
– Milyen a keresztények élete ilyen körülmények között?
– A keresztények nem különálló csoport, ők ugyanazt élik meg, mint mindenki más. Sajnos ismerjük a gázai helyzetet, de ez Ciszjordániában is nagyon problematikus, különösen gazdasági szempontból. Bénult helyzet van, munka alig van, vagy nincs is, ez pedig egyre vonzóbbá teszi a kivándorlás lehetőségét, sajnos főleg a keresztények számára.
– Tekintsünk a háború utáni időszakra. Mit tehetne a nemzetközi közösség? Ki tudna a legtöbbet segíteni a béke elérésében?
– A békekötés ebben a pillanatban számomra túl távoli célnak tűnik. Jelenleg a politikának és a nemzetközi közösségnek elsősorban a konfliktus megállításán kell dolgoznia. A béke megteremtése és a komolyabb politikai távlatok elérése minden bizonnyal hosszú időt vesz igénybe.
– A következő amerikai választások eredménye is befolyásolni fogja ezt a forgatókönyvet…
– Az amerikai választások természetesen hatással lesznek rá. Úgy gondolom azonban, hogy a megoldásokat helyben, a két fél, Izrael és a Hamász között kell megtalálni.
– Eljuthatnak a segélyek Gázába?
– Dolgoznak ezen; a Latin Patriarchátus is elkötelezett a segélyek eljuttatása iránt. Szerdán megérkezik az első, több tonnás élelmiszer- és alapvető szükségleti cikkeket tartalmazó szállítmány. Sok még a teendő. Több mint kétmillió emberről van szó.
– Hogyan látja a történéseket Jeruzsálem latin pátriárkája? Milyen perspektívája van a hívő embernek mindezek láttán?
– A remény a hit leánya.
a területen, közel kell állnia, és együtt kell működnie mindazokkal, akik hajlandóak valami szépet és jót tenni mindenkiért. Amikor mindenki falakat állít egymás ellen, az Egyháznak mindig ki kell nyújtania a kezét a másik felé. Ez a hitünk megtapasztalásából született feladatunk, erre vagyunk hivatva ebben a pillanatban.
– Úgy érzi, kíséri önöket az Egyetemes Egyház?
– Igen, a Szentatya mindig is nagyon közel állt hozzánk, és továbbra is nagyon közel áll hozzánk. Ahogy a világ számos egyházmegyéje is – zárta interjúját Pierbattista Pizzaballa OFM bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
