Lehet Covid-19, és fájó módon félmillió halott a láthatatlan ellenség támadására, egyet még a világjárvány sem tud megakasztani: jön a nagyhét, hozsannás virágvasárnappal és a Feltámadott húsvéti győzelmével sötét hatalmak, vallási vakhitek, emberi bűnözön fölött. Mert harmadnapra feltámadott. Őt köszöntjük ezen a héten, hitünk Fejedelmét, a köztünk, és velünk élő győztes Bárányt, Aki elvette a világ bűneit, a tiédet és az enyémet.
Keresztyén magyar eleink nyelvi találékonyságát idézzük 2021-ben, akik a nagyhét, a szent hét nevét átkeresztelték olykor élethelyzetük függvényében sanyarú hétre. Mert annyi fájdalom, sanyarúság ömlött végig rajtuk, miként egykoron Jeruzsálem utcáin, az Olajfák hegyétől a Gecsemáné kerten át a Golgotáig, a Koponyák hegyéig. Ebbe pedig minden kor, minden később élő nemzedék és hívő lélek sanyarúsága, fájdalma már előre felvétetett és megváltást kapott.
Jézus gyermekévé történt elhívásom óta, jó 55 éve most először hozta szívem és szemem elé a Szentlélek a négy evangéliumi bevonulás történet (Máté 21,1-11; Márk 11,1-11; Lukács 19,28-38; János 12,12-19) és a nagyhét eseménynaptára újra olvasásával a szívderítő, megrendítő felismeréseket. Mindenekelőtt azt, hogy megnyílt szemem nagyhét különös kétarcúságára. Nem az ókori Jánusz-arccal, a múltba néző és a jövő felé forduló arccal, hanem a jelen pillanat, a mindenkori jelen égi-földi kettős-egy arcúságával. Hiszen mindaz, amit felidézünk a nagyhéten, már a múlté. Akkor és ottmaradt.
És érezhetjük, bizonyosak lehetünk abban, hogy via dolorosáink, fájdalomútjaink fölött már győztes a mi Jézusunk, Golgotáinkat, egyéni és nemzeti Koponya-hegyeinket a Feltámadott Úr jelenléte ragyogja át. Minden végzetszerű kesergésnek, fatalista sötét látásnak megtörte erejét Feltámadott Királyunk. Ezért lehet a halálos fullánkot, a keserű, epés napokat másként látni. Az Ő jelenlétében méregtelenített pillanatoknak, időknek.
A teremtett világ zöldellő szolgálata Jézus körül
Még valamit elém hozott a Lélek ebben a pandémiás időben.
A teremtett földi lét, aminek nincs engedetlenségi drámája, nincs bűneset előtti, sem utáni állapota. A teremtett világ egyedül az, amire nem vonatkozik Luther nagy antropológiai felismerése: simul iustus et peccator – egyszerre igaz és bűnös. És most a teremtett világnak az emberi bűn ellenében megőrzött istenengedelmességére pillantva vallom: egykoron és ma csodálatos, Jézus által is elfogadott szolgálata volt, van a creationak. Az Olajfák hegyének, a Gecsemáné kertnek, a jeruzsálemi bevonuláskor lengetett pálmaágaknak, az utolsó vacsorában a kovásztalan kenyérnek és a szőlő levének, a golgotai cédruskeresztnek, az izsópnak és a mirhának, a földrengésnek és az égzengésnek, a sírkőnek és a hajnalhasadásnak. Egyszóval a természeti világ statisztai, Jézust szolgáló, embert szégyenítő engedelmességének. Mondhatnánk ezt öko-szerepnek, öko-statisztai közreműködésnek is.
E két nagyítólencse: a nagyhét égi-földi szemléletének látószögében és a Jézust szolgáló teremtett világ engedelmessége jegyében csodálom végig nagyhét történetét. És így a sanyarú hét mindinkább szent hétté, a megváltás égbe emelő keresztjévé formálódik bennem is, átformálva áldássá, szabadulás ígéretté a pandémiás bezártságot, keresztjeimet és sírjaimat.
Igazi Nagy Hét. Őtőle, Őbenne és Őáltala Nagy Hét. A személyessé váló, a tulajdonommá ajándékozott isteni győzelem hetévé. Tartsatok velem kedves Olvasók, menjünk együtt a nagyheti via dolorosán, ami egyszerre az ég felé vezető, és az egymással összeölelő szent zarándokút is.
„Fügefalva, Datolyafalva”, pálmaágak, szamárcsikó zengjétek az Ő nevét
Uram, Jézus, Feltámadott Krisztus, akkor és ott valóságosan, testi lépésekkel, s ma itt és most lélekben János evangéliuma szerint ünnepre érkezem. Bezártan is égi tágasságban. A pászka, a húsvét ünnepére. A sokasággal, akik a Te tanítványaid a világon, 2,5 milliárd keresztyénnel jövök Eléd Uram. Miközben szobámban fogalmazom e sorokat, lélekben repülök Feléd évezredeken át, térben több ezer kilométert röppenve egyetlen szempillantás alatt, s elvegyülök a körülötted hullámzó sokaságban. Szemeim az Olajfák hegye felé fordítom, nagyon várom, hogy feltűnjél a látóhatáron Betfagé és Betánia felől. Fügefalva és Datolyafalva irányából, amit e szavak jelentenek. És azon a szamárcsikón, amit még senki más nem nyergelt fel.
Így vonultál a szent város felé. Lassan baktatott Veled a tiszta jószág lefelé az úton. A bűnbeesés gravitációját elkerült, bűntelen teremtett világ e szamárcsikó képében tisztábban és egész létével hódolt meg Előtted, néma engedelmességgel, szótlan hozsánnával, mint a Te néped vagy tanítványaid. Ebben a létezése, teremtettsége töretlen szentségében Neked hódoló teremtett világban tartasz felénk ma is. Abban a megsebzett természetben, amit ezredévek alatt a lét-nemlét határáig, a klímakatasztrófa via dolorosájáig, a megsemmisülés létfenyegettségéig romboltak eleink és korunk technokratái. De Te megláttatod önzésünk, elszabadult önimádatunk önveszejtő mélységeit. Uram, Feltámadott Krisztus, hívő, Rád figyelő, Szent Lelkedtől fogékonnyá tett szívvel kiáltunk Hozzád: Jézusunk, teremtett világodat ne engedd keresztre feszítenünk! Vagy ha már a szakadék széléig sodorták, sodortuk, adj feltámadást Atyád alkotta világunknak is, amire Szent Atyád a teremtés hajnalán kimondta: látta Isten, hogy mind ez jó! Atyád szaváért, jótetszéséért könyörülj továbbra is teremtett világodon minden mi gyarlóságunk, zsarnokságunk ellenére!
Magyar aranyesőm hozom Eléd
Bár nem szívesen teszem, de én is lemetszek most bevonulásod tiszteletére egy faágat, s e virágvasárnapon Eléd hozom. Lehet, hogy Márk evangélistával nem pálmaágat metszek Neked, hiszen Te nem vagy ókori cézár, akinek kijárt a győzelmeik utáni római köszöntésre olajág, babérkoszorú vagy pálmaág. Megelégszem azzal, hogy a mezőn vágott lombos, rügyes ágat hozok Eléd.
Azóta Te nem csak Jeruzsálembe vonultál be, hanem messzi Kelet, sőt Kína sok tízmillió Téged váró sokaságának a szívébe is. És vonulsz folyamatosan virágvasárnapi alázattal és szelídséggel e megveszekedett világ, a teljesen összezavarodott emberek szívébe. Mert a NASA-ban és Hollywoodban, meg Csernobil és Fukusima környékén és a hatalmas pandémiás életveszteséget elszenvedett szépséges Itáliában is ott vezet virágvasárnapi utad. Lélektől-lélekig. Meg a szegények és megnyomorítottak között Irakban és Szíriában, és Nigériában. S a 340 millió között, akik neved megvallása miatt viselnek börtönt, halnak mártírhalált, lesznek földönfutókká a 21. században. Ugye, Uram, számon tartod őket? Olyan jó olvasni mennyei Atyád kijelentését: Enyém az erdő minden vadja, ezernyi hegynek minden állata (Zsoltárok 50,10). És Tiéd Uram minden megalázott gyermeked is.
Úr Jézus, virágvasárnapon, pálmák vasárnapján, e sanyarú pandémiás nagyhét kezdetén hova is mehetnénk, fordulhatnánk, hiszen örök életnek beszéde van Tenálad! Drága és még mindig millió csodával felékesített teremtett világod tiszta, Neked kedves, elfogadott szolgálata közben jövünk mi is Hozzád, árván, hogy szeress, meztelen, hogy felruházz, megkötözöttségekkel, hogy szabaddá tégy, bűnökkel, hogy megtisztíts. Virágvasárnap Ura, hozsánna Néked, tedd Tiéddé szívem, s áldd meg népedet szerte a világon Téged befogadó, győztesként ünneplő zarándok sereggé. Fogadd életünket mint Eléd terített felsőruhát, pálmaágas és zsenge ágas élethódolásként! Hozsánna a Dávid fiának, életünk Királyának.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
