A minap még csak azt kellett elviselnünk, hogy az önbizalom-hiányos kormány óriásplakátokon bizonygatja erejét, büszkeségét, európaiságát. Erős és büszke európai országokban persze ilyesmi nem fordulhatna elő, mert kinevetnék azt, aki primitív melldöngetéssel próbálkozik. De mi már voltunk a vas és az acél országa is, és voltunk nem rés, hanem erős bástya, szokva vagyunk a köztéri bárgyúsághoz. A lózungpolitikától szemünk sem rebben.
Megtanultuk azt is, hogy nekünk, magyaroknak nem az a gondunk, hogy tudásunk, egészségünk, gazdaságunk miképpen vált silányabbá szomszédainkénál, akik nemrég még bennünket irigyeltek. Nem a saját gyermekeink miatt aggódunk, akik tömegesen hagyják el ezt az erős és büszke országot, hanem Európát akarjuk mindenáron megvédeni a bevándorlóktól, akiknek amúgy eszük ágában sincs nálunk megtelepedni. Megértettük, hogy miniszterelnökünknek ellenséges, sötét hatalmak kellenek, akiktől éjjel-nappal, élethalálharcban védheti a hazát, különben milyen alapon vádolná ellenzékét hazaárulással, idegen érdekek szolgálatával.
A kínos melldöngetés, az idegenek elleni uszítás és Orbán Viktor nagy honvédő szájháborúja már jó ideje része az életünknek. A közbeszéd színvonalának hanyatlását igyekszünk észre sem venni, ahogy a kötekedő részeget a villamoson. Vagy mentegetjük, hogy jó, jó, azért túlzásokba ne essünk, ez még nem „az”.
De most eljött a pillanat, és ki kell mondani, mert ez a dolgunk, hogy ez bizony már „az”. Az óriásplakát-áradat áttörte a józan ész utolsó gátjait, az aljas ostobaság elönti az országot, riadó!
Kétszer négy évi kormányzás után a Fidesz–KDNP megtalálta és leleplezi a nemzet igazi ellenségét, minden bajunk kútfejét. Választási kampányának vezéreszméje ez lesz: ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén! Soros György, a magyar származású milliárdos lett a mi Fethullah Gülenünk, és az ő cinkosai, bérencei leszünk mindannyian, akik az új állampárt hatalmának útjában állunk. Vigyázó szemetek Sztambulra vessétek! Az erdogani recept mindenestül ismert, nem untatom vele a nyájas olvasót.
http://mno.hu/
De min nevet Soros György? A karvalytőkét megszemélyesítő spekuláns, a minden idők ponyvairodalmából ismert gonosz, vén milliomos akkor nevet majd, ha sikerül elárasztania Európát színes bőrű, iszlám vallású bevándorlókkal. Mi ebben a nevetség? Hogy végre eléri célját, mert mindig is ezt akarta: Európa nem lesz többé keresztény. Mert Soros Ügynökei: az iszlám fundamentalisták, az elsivatagosodás és a túlnépesedés elűzik szülőföldjükről Ázsia és Afrika lakóit. Soros Cinkosai: az emberjogi mozgalmak és Ferenc pápa megakadályozza az európaiakat, hogy megvédjék a kontinens határait. Ne hagyjuk, hogy Ferenc pápa nevessen a végén!
Mi közünk van mindehhez nekünk, magyaroknak? Ezer-egynéhányszáz menekültnek kellene hajlékot nyújtanunk? (Nem illegális bevándorlóknak, természetesen.) Ez nem szám! Egyedül a Matolcsy György alapítványai által összevásárolt ingatlanokban többen elférnek. Egyetlen nemzeti konzultáció többe kerül. Vajon hogy lehet egy egész országot hülyének nézni? Hát így. Úgy, hogy a migránsfóbia, a Soros-gyűlölet, a külföldi ügynöközés, mint mondják, egyben tartja a Fidesz szavazótáborát. Úgy látszik, csak a kormányzó pártok ellenzékét háborítja fel. Kiábrándíthatja az értelmesebb jobbközép szavazókat, de azoknak úgy sincs kire szavazniuk. Ellenben új híveket szerez az alsó jobboldalon, a Jobbik háza táján. Márpedig választás lesz, tehát semmi sem számít. (Ha ezt a logikát elfogadjuk, a politika értelmét veszti, a pártok bűnszövetkezetté aljasodnak.)
Vajon miért Soros György nevet? Miért nem Angela Merkel? Vagy Jean-Claude Juncker? Miért nem Brüsszel? Miért nem a Vatikán? Mi az, amit Soros György alakja megtestesít? A gazdag üzletember pénzügyi spekulációkból szerezte vagyonát, mint oly sokan; alighanem ez ma a világon a legjövedelmezőbb üzletág. Kollégáitól kizárólag az különbözteti meg, hogy jövedelmének jelentős részét jótékonykodásra fordítja, legjobb belátása szerint, világnézeti meggyőződésének megfelelően. Ami akkor is tiszteletre méltó, ha valaki nem nagy barátja ennek a világnézetnek. A nyolcvanas és kilencvenes években mindenesetre a hazai kulturális és tudományos élet legbőkezűbb mecénása volt. Már csak ezért is megilleti a tisztelet. (Alapítványának támogatási döntéseit akkoriban senki sem vádolhatta politikai elfogultsággal. Bár lenne manapság a konzervatív, netán az ökológiai gondolatnak hozzá foghatóan nagyvonalú és a minőségre tekintő támogatója!)
Világraszóló hírnevét – és főleg hazai ismertségét – tehát a jótékonykodásnak köszönheti, mondhatnám, ez lett a veszte. Ez tette ugyanis alkalmassá arra, hogy az agg üzletemberből démoni figurát faragjanak. Még valami. Egy világméretű liberális összeesküvés titkos mozgatója, ugyebár, csakis zsidó lehet. Az auschwitzi túlélőből lett self-made-man pénzmágnás minden kritériumnak fényesen megfelel. Zsidósága jogfolytonosságot teremt agymosott gyászmagyar nemzedékek jól bevált ellenségképével. Nem tehetnek róla: a magyar jobboldali szubkultúrának része ez az előítélet, amit felmenőikbe a két világháború közötti korszak nevelt, és a népirtás után megerősített az önigazolást kereső bűntudat (de rájátszott Sztálin is, aki a megszállt Magyarország nyakába zsidó gauleitereket ültetett).
A Putyinnal parolázó, Erdogant ölelgető Orbán Magyarországának már úgyis kifelé áll a rúdja Európából. A napi igényekhez igazított törvénygyártás, a visszaélés a közhatalommal, a Fidesz-kleptokrácia gátlástalansága, az értékeinket nyíltan tagadó eurázsiai hatalmak iránt mutatott túláradó rokonszenv nem okvetlenül zavarja ugyan az európai üzletembereket, de vállalhatatlanná teszi hazánkat az európai politikusok szemében. Ennél mélyebbre csak akkor süllyedhetünk, ha az antiszemitizmus vádja is rajtunk ragad. A mostani plakátkampány ezzel fenyeget. Legyen egyértelmű: nem bennünket, zsidókat fenyeget, hanem minket, magyarokat.
A szerző filozófus
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.12.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
