Két évadot töltött távol a Vígszínháztól, de a társulatba való visszatérése óta már a második bemutatóján is túl van Telekes Péter. Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című darabjában egy csődbe ment európai kisváros Schmidt nevű polgára, Mayenburg családi drámájában, A kőben az öngyilkos náci tiszt.
Gútán nőtt fel, ott is érettségizett, majd Budapesten kapott színészi diplomát. Marton László és Forgács Péter növendékeként harmadéves korától játszott a Vígszínházban, ahol 2012-ben Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt kapott, és a Junior Prima Díjat is kiérdemelte. A padlás Hercege hosszú évek óta ikonikus szerepe.
Felüdülés volt az a két év, amelyet a Pesti Magyar Színház társulatában töltött, mielőtt visszatért volna a Vígszínházba?
Inkább hasznosnak nevezném. Folyamatosan játszottam ott is, de a vígszínházi igazgatóváltás után boldogan jöttem vissza. Bár a pandémia miatt még most is úgy érzem, mintha elölről kellett volna kezdeni mindent. Annyira csonka volt az elmúlt évad! Igazából csak három hónapot jelentett a színházban. Elkezdtük próbálni Az öreg hölgy látogatását, és december 5-én le kellett állnunk a munkával. Azóta nem is nagyon voltam színpadon, csak Gyulán, a Shakespeare-fesztiválon, a Lóvá tett lovagokkal. Szinte nem is volt évadom. Most álltunk vissza a startkőre.
De boldog, hogy így alakultak a dolgok? Hogy egy rövid kitérő után ismét a Vígszínházban léphet közönség elé?
Nagyon boldog vagyok. Minden zugát ismerem ennek a színháznak. Még a műszak emberei is köze állnak a szívemhez. Nemcsak visszatértem ide, hanem haza is jöttem. A gútai családom is örül. Amikor elszerződtem, anyu azt kérdezte: „Akkor már nem is foglak látni a Vígszínházban soha?” Most mindenki boldog, apu is, a nővérem is, hogy újra itt láthatnak, ebben a társulatban.
A kő című darabot Michal Dočekal, a Prágai Városi Színházak művészeti igazgatója állította színpadra. Ez a negyedik darab, amely hozzá köti. Egy család, egy ház története 1935 és 1993 között, egyetlen macskakő történetén keresztül. Mennyit ért általában a rendező szavaiból, ha nem áll mellette a tolmácsa?
Keveset. Szlovákul is keveset tudok, sajnos.
Mégis szemmel láthatóan értik egymást, ezért is ragaszkodik önhöz annyira a rendező.
Mindig örülök, ha vele dolgozhatok. Michal nagyon közel áll hozzám, mert óriási színházi alkotó. Az első perctől fogva nagyon szeretem. Ha visszagondolok, milyen volt legelőször, Brecht darabjában, a Jóembert keresünkben az együttműködésünk, azt tudom mondani: hagyja a színészt dolgozni. Ad egy keretet, azon belül viszont érvényesülhetek, a szabadságot is megkapom tőle. Okos, felkészült, a színházról mindent tudó ember. Nem is ismerek hozzá hasonlót Magyarországon. Bár keveset beszélgetünk, és akkor is tolmács segítségével, így is van egy jól működő viszonyunk. Szerintem mindenki szívesen dolgozik vele a társulatban. Lenyűgözve hallgatjuk őt, imádjuk a gondolatait, hogy mindenről eszébe jut valami, óriási a műveltsége. Istenien tudja a korokat, behatóan ismeri a történelmet. Apró történetekkel instruál, de értem a testbeszédét, a színpadi nyelvezetét is. Beszélhetne bármilyen nyelven, akkor is felfognám, amit mond. Hat rám minden rezzenése.
Csupa extra kategóriás szerepet kap tőle.
A Jóembert keresünkben én voltam Mi Csü asszony. Női paróka, magas sarkú cipő, kiskosztüm. Conchita Wurstról én még nem is hallottam, amikor már nőnek öltözve, szőrös arccal jelentem meg a színen. Irgalmatlanul élveztem. A magas sarkú cipőt a Bárka Színházból kértem el, ahol a Piaf, Piafban viseltem, Jorma Uotinen finn rendezőnél. Az annyira kényelmes volt, és úgy megszokta a lábam, hogy amikor a Jóemberben elém tették a cipőt, azonnal tudtam, hogy meg kell szereznem azt a feketét a Bárkából, mert abban jól tudok járni. Meg is jegyezte egy ismerősöm, miután megnézett az előadásban, hogy: „Elmész te a francba! Hogy lehet valakinek férfi létére ilyen jó lába?”
A Mester és Margaritában, ugyancsak Dočekalnál, Azazellót, az egyik ördögöt, a Bűn és bűnhődésben pedig Luzsint, az öntelt ügyvédet játszotta.
Egymástól homlokegyenest eltérő karakterek. Michal nem rakott bele semmilyen skatulyába, mindig valami újat mer rám bízni. Hisz bennem. És most itt ez az SS-tiszt A kőben. „Van itt ez a szag… zsidó szag!” – mondja. Hogy ejthet ki egy ember ilyet a száján? Nálam ez nem létező fogalom. Ebből az undorító mondatból építettem fel a figurát.
Darabbeli feleségét, Withát Nagy-Kálózy Eszter alakítja megrendítően. Színpadon most találkoztak először. Gyorsan egymásra hangolódtak?
Stúdiós voltam az Új Színházban, amikor Eszter ott játszott. Úgy néztünk fel rá, mint egy istennőre. Nagyon jó találkozás a miénk. Magánemberként keveset beszélgettünk a próbák során, minden a színpadon történt meg köztünk. Eszter olyan, mint a mágnes. Rövid jeleneteink vannak, de mindegyiket ajándékként élem meg. Michal kérte, hogy az egyik jelenet érzékibb legyen. Nem beszéltünk meg semmit. Improvizáltunk. Csodálatos előadás született. Picit megáll az idő köztünk, ahogy Eszterrel egymásra nézünk.
Járai Máté párját játszotta a 200 első randi című napi sorozatban. Az sem egy szokványos szerep volt, hiszen szerelmi szálakkal kötődtek egymáshoz.
A felvételek tempója miatt először ijesztő volt a munka. Rögtön az első napra sok jelenetet beraktak. Ötven oldal szöveget kellett megtanulnom egyik napról a másikra. Meglepődtem. De egy idő után rááll az ember agya. Eleinte úgy akartam rögzíteni a párbeszédeket, mint egy színházi előadásnál. Állandóra. Hogy mindig tudjam. Aztán rájöttem, hogy ezt nem kell elraktározni, elég addig tudni, amíg felvesszük a jelenetet. Apósom, Csuja Imre zseniális ebben. Leül, előveszi A mi kis falunk szövegét, átnézegeti, és lefotózza az agya. Fantasztikusan csinálja.
A Herendi Gábor rendezte, magyar slágerekre épülő, a jézusi történet dramaturgiájának megfelelő Passióban Péter apostolt játszotta, és az Edda nagy slágerét, A hűtlent énekelte lobogó hittel. És már bemutatásra vár Eperjes Károly első játékfilmrendezése, a Magyar passió, amelyben egy ÁVH-s főhadnagy szerepét kapta.
Herendi Gábor felkérése nagyon jókor jött, hiszen azokban a hónapokban már egyáltalán nem játszottunk a színházban. Bár nézők a járványhelyzet miatt nem lehettek jelen az előadás színhelyén, így is mindannyiunk számára izgalmas és élvezetes volt a munka. Én egyházi gimnáziumba jártam Gútán, de nem voltam megkeresztelve. Apu katolikus, anyu református, ők annak idején úgy döntöttek, majd ha felnőtt leszek, választok. A nővérem esküvőjén keresztelkedtünk meg mindketten. Nekem fontos a vallás. Ha otthon vagyok, anyuval eljárok templomba. Pesten nem szoktam elmenni, pedig rám férne. Eperjes Károly azzal hívott fel, hogy nem kell castingra menni, nekem adja a szerepet. Ez roppant jólesett. A Pesti Magyar Színházban játszottunk együtt a Legyetek jók, ha tudtok című előadásban. Ő Fülöp atya volt, én Ignác atya. Amikor a Magyar passióba hívott, megkérdeztem tőle, miért engem választott az 1950-ben játszódó történet kihallgató tisztjének a szerepére. Azt mondta: arra a tisztaságra van szüksége, amit a szememben lát. Leopold atyát, akit ő formál meg a filmben, koholt vádak alapján letartóztatják, és kínvallatások alá vetik. Volt növendékét, a vallásnak hátat fordító, a szocialista rendszerben hívő fiatal tisztet, Keller főhadnagyot, vagyis engem bíznak meg a kihallgatásával, hogy törjem meg őt, és szedjem ki belőle, hova rejtették az egyház kincseit. Egy magas rangú orosz tiszt bíz meg a feladattal. Huszonöt napig tartó, kemény forgatásban volt részem. Ez lett az első filmfőszerepem.
Mennyire töltik fel lelkileg azok a napok, amelyeket feleségével és három gyermekével Gútán töltenek?
Jövőre leszek negyvenéves. Már tudom, ha nincsenek gyökerei az embernek, vagy nem tartja rendben őket, egy idő után elveszik. Nem fogja tudni, ki is ő valójában. Egyre fontosabbak számomra az otthoni, morális értékek, amelyeket Gútáról hoztam magammal Budapestre. Kimondottan ragaszkodom hozzájuk. A pandémia előtt gyakran jártunk haza. Feleségem szókincsébe bele is került sok Gútán használt szó. A párki, a horcsica, a szúprava. Szinte lubickol abban, hogy azt mondhatja, stekker, tyepláki. De a gyerekek is a pesti óvodában azt kérdezték, hol van a tyeplákim? Az óvónő meg értetlenül nézi, mit keres a kiskölyök. Itthon meg mindig hranolkit ennének vacsorára. Én is büszkén vállalom ezeket a szavakat. Régebben elszégyelltem magam, ha valamelyik kiszaladt a számon. Ma már örülök, ha egy otthoni kifejezést használok. Például, hogy itt telletellézik előttem.
Az mit is jelent?
Hogy föl-alá járkál, kolbászol. De azt is mondom néha, hogy leherebódázik.
Ezt még nem is hallottam.
El fog esni. Legurul.
És ha otthon van a szülői házban…
…elég, ha felveszem a telefont, és anyu azt kérdezi tőlem, hogy vagyú, már át is áll az agyam az otthoni beszédre. Kérdezi, hány óra van, fiam? Ípp dí, mondom. Éppen dél.
Kevés kollégája mondhatja el magáról, hogy három gyermek édesapja.
Az én életemben ez a legfontosabb. Ebből indulok ki. Ehhez képest viszem a színészetet. Nagyon nehéz ezt a kettőt mérlegre tenni. A pandémia nagyon sokat segített abban, hogy a családdal lehessek. Régebben, amikor havi harmincakat játszottam a Vígszínházban, ez hiányzott a legjobban. Elbillent a mérleg nyelve. Az elmúlt egy-másfél évben rengeteget lehettem a gyerekekkel. Önmagától természetesen a család sem működik. Ezért tenni kell, sokat kell tenni. Plusz kell hozzá egy olyan társ, mint Fanni, a feleségem.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
