Nem tudni, hogy a leendő miniszterelnök milyen mélységig kíván tisztogatni, de figyelmébe ajánlom: a kommunisták e téren is példamutató munkát végeztek.
Április 19-én volt 177 éve annak, hogy a debreceni országgyűlés közzétette a Függetlenségi Nyilatkozatot, öt nappal azután, hogy határozott a Habsburg-ház trónfosztásáról. A nyilatkozat kimondta: a „hitszegő Habsburgi s utóbb Habsburg-Lothringeni ház Magyarország, a vele egyesült Erdély és hozzá tartozó minden részek és tartományok feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, a magyar koronához tartozó minden címek használatától megfosztatik, s az ország területéről, s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik. Aminthogy ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek a nemzet nevében nyilváníttatik”.
A 177. évfordulóra gondolva eszembe jutott, hogy nemrég Magyar Péter leendő miniszterelnök is megtette a maga nyilatkozatait, amikor többek között kijelentette: „A Tisza-kormány egyik legfontosabb feladata, hogy hazahozza a befagyasztott uniós forrásokat”
Mint ismeretes, arról a mintegy 35 milliárd euróról van szó, amit az Európai Bizottság sok éve, ilyen-olyan jogcímen, de valójában az Orbán-kormánnyal szembeni politikai nézeteltérések miatt visszatartott.
Ez az összeg felfogható korunk harminc ezüstjének, és a megszerzésének nagy ára van. A folyósítását Brüsszel 27 feltételhez, úgynevezett „szupermérföldkőhöz” köti. A követelményrendszernek megfelelően fel kell adni nemzeti szuverenitásunk eddigi védelmét és fel kell számolni az Orbán-kormány jóléti intézkedéseinek jelentős részét,
mert miként Ursula von der Leyen, az EB elnöke fogalmazott: „sok munka van még hátra, amíg Magyarország visszatér az európai útra”. Mintha csak Ferenc József császár mondta volna az 1848–49-es szabadságharc leverése után, hogy sok munka van még hátra, amíg Magyarország visszatér a birodalom kebelére.
Ma rengeteg szavazó érzi magát valamiféle szabadsághősnek, mivel részt vállalt a „diktatórikus, korrupt és tolvaj” Orbán-rendszer leváltásában. Egy tudatosan eltorzított, hazugságokra és rágalmakra épített nézőpontból az Orbán-gyűlölők szabadsághősnek érezhetik magukat, de ebből még nem következik, hogy a demokrácia elleni harc szabadságharcnak minősül. Továbbá erősen kétséges, hogy a minapi választások szabadságot és jólétet hoznak nekünk.
Magyar Péter a győzelmi beszédében – jó szokása szerint – mondott hideget és meleget. Elszámoltatást ígért, mert „akik meglopták az országot, azoknak vállalni kell a felelősséget”. Beígérte a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozását, amiről az jut eszembe, hogy a második világháború után a kommunista diktatúra már ügyesen megvalósította a vagyonelkobzást.
Ennek az volt a lényege, hogy a magyar történelemben példátlan módon és mértékben söpörték félre a magántulajdonhoz fűződő jogokat. A „közös tulajdonba vett” városi villákba, palotákba főként a diktatúra vezető kádereit és intézményeit költöztették. A vidéki kastélyokat kolhoz típusú termelőszövetkezeteknek engedték át, vagy egyéb, eredeti rendeltetésüktől eltérő célokra használták, aminek következtében nagy részük tönkrement.
A kommunisták azt hirdették, hogy a korábbi „uralkodó osztály” felelős az ország bajaiért. A büntetéseket is ennek megfelelően szabták ki. Bevezették az osztályellenség, az osztályharc, az osztályidegen, a reakciós, a klerikális (a nagypolgárságra és a módosabb parasztságra kivetítve a burzsuj és a kulák) fogalmát. Kollektív büntetést alkalmazva súlyos csapásokat mértek ártatlan emberek tíz- és százezreire, s szinte minden jobb módú embert (parasztot, polgárt, arisztokratát) megfosztottak javaitól.
Magyar Péter felszólította a köztársasági elnököt, hogy távozzon a hivatalából, s ugyanezt követelte a Kúria elnökétől, a legfőbb ügyésztől, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökétől, az Alkotmánybíróság, valamint a Gazdasági Versenyhivatal elnökétől is.
Ma még nem tudjuk, hogy a leendő miniszterelnök milyen mélységig kíván tisztogatni, de figyelmébe ajánlom: a kommunisták e téren is példamutató munkát végeztek, amikor 1946 májusától bevezették az úgynevezett B-listázást. Ezzel legalább hatvanezer közalkalmazottat távolítottak el állásából.
Persze, ha valaki nem ismeri a történelmet, akkor könnyen szavaz akárkire és akármire. Az új győztesek mindenesetre elkezdhetik fogalmazni a magyar nemzet Függőségi Nyilatkozatát.
Bánó Attila
A szerző író, újságíró
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
