„Egyre többen csak az ellenzéki összefogásra szavaznának” – ezzel a címmel jelent meg néhány órával ezelőtt egy írás a Népszavában arról a friss közvélemény-kutatásról, amelyet az erősen ellenzéki becsípődésű Publicus Intézet készített éppen a lap megrendelésére.
Jobboldali, konzervatív emberként ilyesmire csak felkapjuk a fejünket, érdemesnek tartottam hát kattintani, s meg kell mondanom, megérte. A politikai logika és a választási matematika egészen új mélységeit ismerhetjük meg a közvélemény-kutatás igen sajátságos, némileg vágyvezérelt értelmezésének köszönhetően.
Először lássuk az eredményt!
A cikk bevezetőjében, a Publicus vezető elemzője, Pulai András rögtön felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy mérésük során új „jelenségre” bukkantak: megjelentek az összefogásra szavazók. Ez rendben is van, csak az az aprócska bökkenő, hogy a cikkből nem derül ki a közvélemény-kutatás módszertanáról semmi. Nem elhanyagolható tényező ugyanis, hogy a felmérést végzők lehetőségként ajánlották fel az ellenzéki összefogást, vagy a megkérdezettek mondták maguktól, ők csak ellenzéki összefogásra szavaznának.
A Népszava ezt a problémát annyival intézi el, hogy „a kutató szerint (…) az elmúlt pár hónapban végzett országos, és helyi méréseik során arra lettek figyelmesek, hogy megnőtt az „egyéb pártot” választók aránya. Pulai kifejtette, sok olyan válaszadó van, aki munkatársuk érdeklődésére úgy nyilatkozott, hogy csak egy ellenzéki összefogásra szavazna.” Erre az elsőre szembetűnő kérdésre persze könnyű megtalálni a választ.
Rövidke kutatás után ugyanis kiderült, hogy tudatos elhallgatásból, kampánycéloktól fűtve vagy puszta amatőrség miatt, nem tudjuk, de a Népszava nem linkelte a Publicus saját honlapjukon publikált a közvélemény-kutatáshoz fűzött kommentárját (legalábbis szombaton délben ennek semmi nyoma), melyből kiderülne a módszertan lényege. Azaz, hogy egy tizenhét szereplős, pártot és politikus egyaránt tartalmazó listáról kérdeztek, s, ha a válaszadó egy olyan személyt vagy formációt nevezett meg, amelyik ezen nem szerepelt,
akkor az egyéb választ kódolták.
Abba most bele se menjünk, hogy nem tudni egy adott párt hány kiemelkedő személyiséget kapott, s hány név került jobb híján az „egyéb” kategóriába, ugyanis sokkal érdekesebb, hogy a Publicus miként alakította át ezt a kategóriát „ellenzéki összefogás” kategóriává. Azt írják, s ez a Népszava cikkből persze megint kimaradt, hogy „visszahallgatták” az elmúlt hónapok telefonbeszélgetéseiből azokat, ahol a válaszadó az egyéb kategóriát jelölte meg, s kiderült, hogy ezek nagy része, így vagy úgy, az ellenzéki összefogást pártolja. Ezeket a korrigált adatokat mutatják most be, tehát emeljük ki gyorsan, teljes ellenzéki összefogásra való kérdezésről nem volt szó, majd tegyük hozzá, míg az összes többi kategória egzakt, tehát nevet vagy pártot neveztek meg a válaszadók, az „összefogásos” kategóriánál erről szó sincs. A kérdezőbiztos értelmezi a válaszadó szavait, utólag.
Lássuk az eredményeket!
A fenti grafikonok ugyan nem látszik, de a kutatóintézet honlapján azt írja, míg júliusban a válaszok egy százalékát lehetett átsorolni az ellenzéki összefogás kategóriába, addig augusztusban és szeptemberben ez két százalékra nőtt, a biztos pártválasztók körében ez az arány még magasabb, négy százalék.
Az ábrából könnyen kiolvasható adatokat most nem írnák le újra, de egyetlen összeadást azét érdemes elvégezni, ahogy azt a Népszava is megteszi. A baj csak az, nem magyarázzák meg, hogy jutnak arra a megállapításra, hogy
Ugyanis vagy elszámoltak egy egyszerű összeadást, ami elég valószínűtlen, vagy úgy döntöttek, kihagyva a Kutya-pártot és a Mi Hazánkot (a nyolc párt együtt 47%-on áll), a hat párthoz inkább odacsapják az „ellenzéki összefogás” kategóriát is. Ezzel nyernek rögtön egy százalékot. Mi ez utóbbira szavazunk, de ezzel meg az a gond, hogy egy négyszázalékos halmazt adnak hozzá az egészhez (a hat párt támogatottságához), feltételezve a teljes ellenzéki átszavazást. Sőt, ha nagyon rosszmájúak akarunk lenni, akkor tulajdonképpen kijelenthető, egy hetedik pártot kreálnak a másik hat mellé.
Ha külön indulnak a pártok, tehát a képletből kihagyjuk az „összefogás” kategóriát, akkor pedig még értelmetlenebb arról beszélni, hogy az ellenzék 48, illetve 47%-on áll, hiszen az egyéni választókerületekben mindenképp szétszóródnak a szavazatok.
Az egyelőre hatpártinak tűnő, bár legfeljebb sajtó és szándéknyilatkozatok formájában létező összefogás „31:30” arányban vezet az összes megkérdezett körében is. A gond csak az, a Népszavánál megint hozzászámolták az „ellenzéki összefogás pártot”.
Átnyálazva a Népszava cikkét és az intézet közvélemény-kutatását azért egyetlen fontos tanulság leszűrhető. Lassacskán beindul a kampány, az ellenzéki irányjelzőként szolgáló médiumok és agytrösztök nagyobb sebességre kapcsolnak, megindult a választók érzékenyítése az összefogás irányába. Félreértés ne essék, korántsem gondolnám, hogy a választás előre lefutott, sőt, de az biztos, a Népszava pongyolán megírt cikkénél azért sokkal több kell ahhoz, hogy a választó elhiggye, az ellenzék valós alternatívát kínál!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
