A felelősségre vonás elmaradásának következményeként – a bűnösök felbátorodása – már-már a szemtelenséget (az arcátlanságot) is meghaladó, (nyomdafestéket nem tűrő) kategóriába ment át, a „Na és”-től kezdve, a brüsszeli EP-beni Horn-szoba létesítésén át, a Horn szoboravatásig bezárólag.
1. Azt a hazug, hazaáruló, a forradalom és szabadságharc eltiprásában fegyveresen résztvevő, a Nyugati-pályaudvari tüntetők közül öt személyt tarkón-lövő pufajkások soraiban lévő, a megtorlásban közreműködő, a katonai dossziéját eltüntető, Kádár bandájában funkcionáló, a háromszintes (uszodás, szaunás) szuperlakást kiügyeskedő, a nyugati határmegnyitás tényét önmagának kisajátító, Alois Mock osztrák alkancellárral csalással készült, drótvágó késes szögesdrót nyirbálást imitáló, alkoholista Horn Gyulát emelték piedesztálra, akit az ’56-os forradalom leveréséért, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel tüntették ki.
2. A szoboravatásnál résztvevő és beszédet mondó Hannes Swoboda EP képviselő méltatta Horn munkásságát, kiemelve a Németország egységesítésében kifejtett történelmi jelentőségű szerepét! Elgondolkoztató, hogy milyen felkészültségű ember van az EP-ben, aki elhiszi és híreszteli azt, hogy egy külügyminiszter képes volt ilyen feladat végrehajtására. Ennyire ismerte a képviselő úr a szocialista tábor minisztereinek a hatásköri lehetőségét! Azt már nem is lenne érdemes szóvá tenni, hogy a határral (határzárral, határövezettel, határvédelmi rendszerekkel és eszközökkel), valamint a határőrséggel kapcsolatos kérdések, a belügyminiszter és a Határőrség Országos Parancsnokának a hatáskörébe tartoznak és engedélyük nélkül Horn Gyula a „vasfüggöny” közelébe csak néhány lövedékkel a hátában juthatott volna!
3. Ami viszont a Horn-féle szoborkompozíciót illeti, sokkalta élethűbb lehetett volna, ha pufajkában lett volna ábrázolva és dobtáras géppisztolyt szorongatna a markában, a zsebéből pedig egy konyakos vagy vodkás flaska kandikálna ki.
4. Befejezésként – halkan és csendben – megkérdezem, hogy mit szólnak ehhez az ’56-osok, vagy a „félnótás” Gyurcsány, aki Nagy Imrét faggatta egykoron arról, hogy „mi a teendő?”. Most mit szólna ahhoz, hogy az is szobrot kapott Budapesten, aki az őt bitóra küldő Kádár fegyveres támogatója volt. Igaz, hogy nem a Kossuth tér közelében, vagy a Szabadság téren, hanem egy gyermekjátszótér mellett, ahol olyan korú gyermekek is játszogatnak, mint amilyen Mansfeld Péter volt, aki talán ma is élne, ha a Horn-féle pufajkások nem lettek volna!
Lejegyezte:
(Prof. Dr. Bokor Imre) MJB elnök
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »