Némi meglepetést okozott sokak számára, hogy honvédelmi miniszterünk, – mindennemű takargatást vagy csúsztatást mellőzve -, a nyilvánosság elé tárta (30 éven át tartó) házasságának felbontását, valamint boldogságának történetét, az egykori szimpátiáját nem élvező titkárnője oldalán.
A nem kifejezetten közérdekű (szirupos és szentimentális) felvételek igazolják a hadügyér mondókáját, és azt a gondolatát, hogy mindenkinek joga van a boldogságra.
Egyetértve Hende Csabával és nem beleavatkozva magánéletének felfedett titkaiba, meg kell jegyeznünk, hogy (sajnos) mi korántsem repdesünk a boldogságtól, amikor Hende úr egyes intézkedésére vagy elmaradt kötelezettségére emlékezünk.
1/ Egykori tiszt-és tiszthelyettes bajtársaim nevében például, kifejezetten önkényesnek, példátlannak és károsnak tartjuk azt a döntését, miszerint a nyugállományban lévők egy rendfokozattal való előléptetésérestopot mondott.
Ezt a gesztust soha nem tiltották, a világ minden hadseregénél alkalmazzák, de csak azok érthetik meg a jelentőségét, akik maguk is voltak katonák…
Ez a semmilyen anyagi kihatással nem járó lépés, egy bizonyos fokú elismerést jelentett és jelentene a több évtizedes fáradtságos munkavégzés és a nyugállományban lévők iránti megbecsülés iránt.
2/ Az előléptetési stop azért is sérti a nyugállományban lévőket, mert – közben – számos személlyel kivételeztek, korábban pedig kosár számra szórták egyesekre a rendfokozatokat, olyanokra is, aki életükben nem voltak katonák.
Itt kell szóvá tenni azt is, hogy a már bizonyítottan érdemtelenek egyikétől sem vonták vissza a különféle elismeréseket, eredményesen kötődve a BISZKU-féle szindrómához!
(Zárójelben kell megjegyeznem, hogy nem vagyok érintett, mivel nem várok másoktól elismerést és nem is fogadnám el.)
3/ Nem vagyunk boldogok azért sem, mert anno dacumál, Für Lajossal egyetértésben, eltörölték az ún. becsületügyi bíróságokat, amely évtizedeken át rendkívül jól működtek (szinte minden állam hadseregében léteznek) és hozzájárult a tiszti-tiszthelyettesi tekintély növeléséhez, valamint mentesített más bíróságokat az esetleges „kilengések” elbírálásától, azt is figyelembe véve, hogy egy adott szervezetnél működő becsületbíróságok nagyobb visszatartó erővel rendelkeztek, mint a kívülállók, mert a bűnösök követlen bajtársi közösségek előtt lettek felelősségre vonva.
4/ Nem vagyunk boldogok, mert Hende Csaba úr, Für Lajossal egyetemben „futni hagyta” a Néphadsereg egykori főbűnöseit, Für Lajos nyilatkozott is erről a kérdésről és (utólag) megjegyezte, hogy nagy hibát követtek el azzal, hogy megtorlatlanul hagyták azt a sok mocskot, amelyeket a seregben egyesek elkövettek. Ebben az esetben egy jogásznak kötelessége lett volna Für Lajost a helyes irányba befolyásolni, vagy ha nem hallgatta meg a tanácsokat, akkor lemondani.
5/ Nem vagyunk boldogok, mert Hende úr elutasította Belovai ügyének felülvizsgálatát, – esetleg – egyetértve a Kádári Bíróság ítéletével, hogy kémnek számit az a magyar katonatiszt, aki leleplezett egy amerikai kémbandát és a hazánkat megszálló szovjetek Európa lerohanási törekvését (valamint annak a veszélyét, hogy az „első lépcsőben” kerültünk volna konfliktusba a NATO-val!
6/ Nem vagyunk boldogok, mert Hende Csaba igazságügyi államtitkári funkciójában sem „alkotott” említésre méltót. Sólyom Ildikóval szemben totál felkészületlen és jogászhoz méltatlan döntését hangoztatta, amelyet azóta sem változtatott meg és aligha hiheti, hogy a kivégzett mártír még élő hozzátartozói tapsolnak a Hende féle igazságszolgáltatásnak.
7/ Nem vagyunk boldogok, mert valójában senkinek sem tetszik az átkeresztelt ZMKA új neve (NEMZETI KÖZSZOLGÁLAT EGYETEM), legfeljebb az utcaseprőknek, közterületi dolgozóknak, a postásoknak, a polgármesteri hivatalban dolgozóknak (stb., stb.), akik szintén a közszolgálati kategóriában lévőknek tartják magukat, beleértve a nemzeti kitételt, és elhatárolódva a nemzetközi címkézéstől. Nem elképzelhetetlen, hogy csupán az Egyetem neve miatt sem fogják törni magukat a külföldi katonatisztek ebbe a tanintézetbe.
8/ Nem vagyunk boldogok a tartalékos tiszti (tiszthelyettesi) toborzás és képzés hatékonyságának elhíresztelt ajnározása miatt, mert a jelenlegi korszerű harci-technikai eszközök ismeretében, egy esetleges fegyveres konfliktus kialakulásában, csak jól képzett profikkal lehet eredményt elérni, és ehhez nem elegendő az, ha valaki 10-15 fekvőtámaszt is képes végrehajtani, mert adott esetben a „potenciális hősi halott”kategóriát fogja gazdagítani!
10/ Nem lehetünk boldogak azért sem, mert Hende úr egykori (fö)tanácsadóinak többsége az elmúlt éra katonai vezetésének ortodox hívei közé tartozott, hiányos felkészültséggel rendelkeztek, és például a háromszoros dezertőr, spicli, hazug, szélhámos és hullarabló Király Béla emlékét babusgatják, ünnepi megemlékezés és emlékszoba „körítéssel”, Romsics Ignác történész „szakismeretével” és a hajdani politikai tiszt (Horváth Miklós komisszár). Király Béla aktatáska hordozójával.
Sajnos, hogy ebben a kérdésben Szakály Sándor sem az igazságot képviselte, A HÍR TV és más médiák szerkesztői is „lemerevedtek” olyanok szerepeltetése mellett, akik ezekben a kérdésekben vagy tájékozatlanok, vagy szándékos megtévesztők!
Mindezek ellenére sok boldogságot kívánunk Hende Csaba honvédelmi miniszter úrnak, sőt még ennél is többet, ha szakít ezzel a tárcával és kamatoztatja jogászi képességeit.
Közreadta:
Prof. Dr. Bokor Imre
MJB elnök
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Magyar Justitia Bizottság, Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
