Kivételesen jó állapotban fennmaradt, vaskos római gyűrűkulcs került elő Vindolandában, a Hadrianus fala közelében zajló 2025-ös ásatások során. Ez az apró tárgy nemcsak a birodalmi határvidék biztonsági gyakorlatait, hanem a római mindennapok intimitását is új megvilágításba helyezi.
Újabb figyelemre méltó lelet a Hadrianus falánál
A Római Birodalom brit határvidékén fekvő Vindolanda ismét különleges lelettel gazdagodott. A 2025-ös régészeti feltárások során kis kovácsoltvas kulcs került elő a talaj mélyebb, nedvesebb rétegeiből. A kulcs nemcsak formájával és kiváló állapotával, hanem történeti jelentőségével is felkeltette a kutatók és történészek figyelmét.
A felfedezett kulcs az úgynevezett „gyűrűkulcsok” típusába tartozik – ezek kis méretű, gyakran ujjon hordható kulcsok voltak, amelyeket praktikus kialakításuk miatt széles körben használtak a Római Birodalomban. A vindolandai példány különösen jó állapotát a lelőhely anaerob, vízzel telített talajának köszönheti, amely segített megőrizni a fémtárgyak eredeti formáját.
A gyűrűkulcs mérete és kialakítása alapján valószínűleg kis láda – például egy capsa – zárására szolgált. Ilyen tárolókban gyakran tartottak értékes személyes tárgyakat, például ékszereket, dokumentumokat vagy illatszereket. Mivel a kulcs viselhető volt, feltételezhető, hogy olyan személy tulajdonában volt, aki rendszeresen hozzáfért az adott tárolóhoz – talán hivatalnok, írnok vagy római matróna.
A kulcs nem csupán praktikus eszköz volt, hanem hatalmat és ellenőrzést is szimbolizált a zárt tér felett. A gyűrű forma tovább erősítette ezt a szimbolikus jelentést.
A Római Birodalomban a biztonság kérdése a katonai területeken is komoly szerepet kapott. A fából készült egyiptomi típusú zárakat idővel fémzárak váltották fel, amelyek között az egyszerű rudaktól a bonyolult reteszelő mechanizmusokig sokféle megoldás létezett. Vindolandában eddig legalább tizenegy különböző kulcstípust azonosítottak, a leggyakoribbak az L alakú emelőkulcsok és a Manning 2 típusú csúszókulcsok.
Tipológiai kontextus: a gyűrűkulcsok sajátosságai
A most előkerült kulcs a Kr. u. 3–4. századra datálható, és tipológiailag a VI–VIII. lakottsági rétegekhez köthető. Bár a legtöbb hasonló kulcs bronzból készült, ez a példány vasból van, és technikai kidolgozottsága meghaladja az eddig ismert darabokat – megkérdőjelezve azt az elképzelést, miszerint a római zárrendszerek primitívek lettek volna.
Bár gyűrűkulcsokat a birodalom más területein is találtak, Vindolanda különleges jelentőséggel bír. Itt pontosan nyomon követhető e tárgytípus időbeli fejlődése: először a VI. rétegben jelennek meg, majd a VII–VIII. szinteken válnak gyakorivá – ez egybeesik a helyi polgári közösség erősödésével.
A Vindolandában 2025-ben talált kulcs túlmutat esztétikai és technikai jelentőségén: betekintést nyújt a határvidéken élő emberek hétköznapi életébe. A tulajdon védelme, a privát szféra megőrzése, a hozzáférés kontrollálása – ezek mind hozzátartoztak a római mindennapok valóságához. Ez az apró vastárgy kulcsot ad a múlt azon szegmenséhez, amely a régészetnek köszönhetően egyre részletesebben feltárul előttünk.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
