Mindszenty József bíboros-hercegprímás Bécsbe érkezésének 51. és a magyar forradalom 66. évfordulójának alkalmából tartottak megemlékezést a bécsi Collegium Pazmanianumban október 23-án. Az ünnepi szentmisét Varga János rektor mutatta be.
A bécsi Pázmáneum rektora szentbeszédében kiemelte: Isten szolgájának, Mindszenty Józsefnek személye összeforrott az 1956-os forradalommal és szabadságharccal, tanítása és életpéldája pedig ma is időszerű üzenetet közvetít. A forradalom áldozatául esett fiatal költő Gérecz Attila és az emigráció jeles alakja, Tollas Tibor egy-egy verse mellett idézett a hercegprímás híres rádióbeszédéből is:
„Ettől a pillanattól kezdve figyeljük, hogy ígéretek és cselekedetek födik-e egymást, és ami ma keresztülvihető, azt senki se halassza holnapra. Mi, akik figyelünk és előmozdítani kívánjuk az egész nép javát, bízunk a Gondviselésben. – S nem hiába.”
Ezt követően a díszteremben folytatódott a megemlékezés. Idén a Hanság Múzeum munkatársainak közreműködésével egy kiállítás is nyílt a Pázmáneumban, amely Magyar Katalin 1956-os vértanú életét mutatja be és hősies szerepvállalása előtt tiszteleg. A kiállítás kurátora Martinschich Balázs, a Hansági Múzeum történész muzeológusa.
A megnyitón ifj. Dr. Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója, a bécsi Collegium Hungaricum igazgató-helyettese mondott beszédet. A szakember történeti távlatba helyezte az 1956-os forradalmat, és személyes élményeket is megosztott arról, hogy az ő nemzedéke hogyan látta, látja az ’56-os eseményeket.
A kiállítás kapcsán Magyar Katalin hősiességéről szólt.Magyar Katalin Budapesten született és Mosonmagyaróváron nevelkedett diáklány volt. 16 évesen élete kockáztatása árán is vállalta, hogy életeket ment a fegyveres harcok idején. A Budapesten tanuló diáklány nagyon jól rajzolt, a Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Gimnázium harmadik osztályába járt. Amikor 1956-ban kitört a forradalom, már a 23-i sortűz napján elhatározta barátaival, hogy önkéntes egészségügyi szolgálatba lépnek és jelentkeznek véradónak is. Így betegápolóként, mentőápolóként, fegyvertelenül vállalt feladatot a fővárosban a forradalom és szabadságharc napjaiban. Végül november 7-én, egy kisfiú mentése során egy szovjet harckocsiból leadott géppuskasorozat végzett vele. Szülei tartóztatni akarták, ám hiába kérlelték, hogy ne menjen vissza a fővárosba; amikor utoljára találkoztak, Katalin válasza ez volt: „Megígértem, hogy visszamegyek, s becsület is van a világon.”
Az eseményen megszólalt Magyar Katalin unokahúga, a ma Korneuburgban élő orvos, Lang-Pammer Csilla is, valamint megjelent Czuppon Tamás, a Hansági Múzeum igazgatója is. Martinschich Balázs köszönetet mondott a családnak a hagyaték átadásáért, ami a kiállítást is lehetővé tette. Közreműködőként Duics László zongorajátékával idézte meg a szabadságharc hangulatát.
A megemlékezés koszorúzással ért véget a Pázmáneum homlokzatán elhelyezett Mindszenty emléktáblánál. Elsőként Nagy Andor bécsi nagykövet hajtott fejet a hőslelkű főpásztor emléke előtt.
Forrás és fotó: Collegium Pazmanianum
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
