Komáromban tette tiszteletét a Fonográf Fesztivál egyik húzóneveként Boban Marković és zenekara. A koncert után a Dél-Szerbiából származó trombitaművésszel a magyar zenei élettel való kapcsolatáról, illetve arról is beszélgettünk, mikor és hogyan komponál.
A Boban Marković Orkestar hosszú ideje rendszeres fellépőnek számít a Kárpát-medencei magyar nyelvterületen. „Nagyon régen volt egy fellépésünk, és megismerkedtünk a jelenlegi menedzserünkkel, Horváth Lászlóval, majd Magyarország felé vettük az irányt” – meséli. Az elmúlt több mint 20 évben számos fontos magyar zenésszel működött együtt, legutóbb Palya Beával, de például Lajkó Félixszel közös lemezt is készítettek. Az országok közti közvetítés jegyében annak a turnénak két jelentős állomása volt: egy Budapesten, egy pedig Belgrádban.
Boban Marković több albumot Magyarországon adott ki, és volt, amikor zeneileg ilyenkor próbált ki új dolgokat. Idén például a Székesfehérvári Balett Színház színre vitte a legutóbbi, Mrak című albumát. „Nagyon jók voltak a benyomásaim, jók voltak a kritikák is. Nem számítottam arra, hogy ennyire jól sikerül” – mondja a produkcióról, amelyet áprilisban a Művészetek Palotájában mutattak be. Az Egerházi Attila által vezetett társulattal úgy voltak a közös munka kezdetén, hogy egyszerűen megcsinálják a produkciót, és meglátják, mi sül ki belőle. A siker láttán tervez-e Boban Marković valami hasonlót a színházi világban?
„Hogyne! Mindenkivel szeretek együtt dolgozni. Mindent kedvelek, ami új”
– állítja határozottan.
Legutóbb 2019-ben jelentkezett a zenekar új albummal, amelyen modernebb, s talán rádióbarátabb módon kísérleteznek új kompozíciós megoldásokkal. A lemezeladásokkal nem adódtak gondok, a közönség pedig láthatóan Komáromban is vevő volt a legújabb szerzeményeikre. Hogy ebben az irányban kíván-e továbbhaladni az együttes? „Legnagyobb valószínűséggel igen” – hangzik a válasz, majd gyorsan hozzáteszi: „Talán még modernebb lesz, mint amilyen a Mrak volt”.
Tudvalevő, hogy Boban Marković meglehetősen improvizatív módon szerez zenét – akár egyedül, akár a zenészeivel együtt teszi ezt. Így jött létre a legutóbbi lemez címadó tétele is, amely eredetileg tisztán instrumentális darab volt – majd amikor a Szkopjében végzett stúdiómunka után egy kora reggeli órában hazatért, nem volt fény a fürdőszobájában, s a sötétség (szerbül: mrak) megihlette. „Aztán ez forgott a fejemben” – teszi hozzá, s végül olyan dalszöveget írt belőle, amely valahol a balkáni népi kultúrából is merít.
„Pontosan megmondom önnek, mikor fogom megírni az új dalt. Ebben nem vagyok kiszámítható: lehet, holnap reggel kerül erre sor – amikor beindít engem”
– válaszolja az új album készültét firtató kérdésemre.
Boban Marković 1964-ben született egy dél-szerbiai kisvárosban, Vladičin Hanban. Sosem fordult el a jelenleg 8000 embernek otthont adó szülőhelyétől. Ennek az egyik legjobb bizonyítéka, hogy 2019-ben – együttműködésben a helyi önkormányzattal – saját fesztivált alapított Boban Fest néven. „Nagyon jó volt a fesztivál visszhangja, de a Covid miatt nem tudtam folytatni a szervezést. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem fogom tovább csinálni, mert már láttam, hogy mi lesz belőle” – mondja, s egyben úgy tartja, ez a rendezvény egyfajta ajándék is a részéről a szülőhelye számára.
Végszóként azt is megkérdezzük tőle, hogy melyik e kisváros legjobb kafanája. Ez alatt olyan étteremtípust kell érteni, amely a Balkánon a helyi élet gyakorlatilag legfőbb színhelye, ahol a jelentős üzletkötésektől kezdve a nagyszabású zenés mulatságokig mindennek otthont ad. Miután egyetértünk abban, hogy Szerbiában a „kafanakultúra” Belgrádtól délre az igazi, elárulja azt is, Vladičin Hanban a legjobbat úgy hívják, hogy „Boban trombitája” (Bobanova truba) – amely ugyan még nem létezik, de ha én egyszer eljutok a városba, akkor nekem megcsinálják.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
