Fellinger Károly a felvidéki irodalmi élet jeles képviselője, rendkívül termékeny szerző, akinek alkotásait nemcsak idehaza, hanem határainkon túl is nagyon jól ismerik. Sőt, jól ismerik és elismerik a nagyvilágban is, hiszen munkáit a teljesség igénye nélkül sorolva német, angol, szerb, román, francia, török, görög, albán nyelvre szintén lefordították. Mintegy 25-30 rangos irodalmi folyóirat közölte verseit, meséit, novelláit itthon és külföldön.
Ugyanis volt egyszer egy Tábortűz című gyermeklap, amely 60 éven keresztül Pozsonytól Tiszacsernyőig a gyerekek, de a családok kedvenc olvasmánya is volt változatos témáival, a szórakoztatást, de a művelődést is szolgáló írásaival. Ebben a folyóiratban jelent meg a gyermek Fellinger Károly első verse is a Rügyek rovatban, s mint mondta, máig sem felejti a megjelenés dátumát, 1978. december 7.
Elmondhatjuk tehát, hogy innen indult a költő pályafutása, amely aztán folytatódott a galántai gimnáziumban, ahol az iskolai lap, az Alkotó Ifjúság főszerkesztője lett, majd lakóhelyén Jókán a helyi lapot ugyancsak ő szerkesztette. Közben szüntelenül tolódtak fel benne a rímek, a verssorok, hogy aztán versekké formálódjanak.
Ezután rendszeresen évről-évre jelentkezett köteteivel, volt év, hogy többel is.
Gyermekverseiben vicces, derűs, néha furcsa jelenségeket mond el a felnőttek világáról, külön érdemük a játékosság, a szavakkal való zsonglőrködés. Barangoló, Lófráló, Csatangoló, Bóklászó című köteteiben a felvidéki települések jellegzetességeit és saját megtapasztalásait építette be. Több művében igyekezett feldolgozni szűkebb pátriája, a Mátyusföld mesekincseit, hiedelemvilágát, hagyományait, dicséretes módon azok így őrződnek meg az utókor számára.
Az évek során számos pályázat, irodalmi megmérettetés résztvevője és díjazottja volt.
Három alkalommal, 2010-ben, 2011-ben és 2019-ben Arany Opus díjban részesült, 2008-ban, 2009-ben, 2000-ben és 2011-ben Arany Opus közönségdíjas lett. 2013-ben a Magyar Írószövetség által kiírt, Weöres Sándor születésének 100. évfordulójára meghirdetett Bóbita verseny fődíját kapta meg, a Forbáth Imre-díjat 2014-ben, a Madách-nívódíjat 2016-ban és 2020-ban, a Simkó Tibor-díjat pedig 2017-ben ítélték neki. A nemzetközi Salvatore Quasimodo költőversenyen 2019-ben és 2021-ben is elismerő oklevéllel jutalmazták, a Bárka folyóirat ugyancsak 2019-ben jutalmazta munkásságát, és kiérdemelte Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét is a kultúra terén kifejtett tevékenységéért.
„Nagyon egyetértek a jeligés pályázatokkal. Szerintem ekkor kifejezetten a művet értékelik, nincs részrehajlás. Ezért is tartom nagyon értékesnek azokat az elismeréseket, amelyeket ilyen pályázatokon ítéltek nekem. Jólesik, hogy felfigyelnek a munkáimra, amely mindig egy biztatást is jelent. Gyermekeknek írni pedig, akinek van erre tehetsége, szinte kötelesség, felelősség a jövő iránt.
És az is biztató, hogy tapasztalom, a szavalóversenyekre szintén készülnek a verseimmel. Őket mindig felkutatom, és dedikált példányt küldök nekik a köteteimből. Vannak tehát visszaigazolások, amelyek megerősítenek, hogy napjainkban is a költő nemcsak azért ír, hogy a kötetei felkerüljenek a könyvespolcokra, hanem az emberek épülését, szellemi gazdagodását szolgálják” – mondta a pályázatokkal összefüggésben.
A pályázatra 756 pályamű érkezett, a négytagú előzsűri már döntött a győztesről, a szakmai díjat az erdélyi André Ferenc Foszfor és verejték című alkotása nyerte.
Fellinger Károly verse pedig bekerült a legjobb tizenegy közé. Közülük a legtöbb szavazatot kapott költemény alkotója lesz a közönségdíjas.
Beszélgetésünk során szóba kerültek a jövő tervei is.
Fellinger Károly tarsolya nem ürül ki, már elkészült Nekem nyolc című legújabb verseskötete, és két év után a felnőtteket is megörvendezteti Ujjnyomat címmel egy munkájával, amely majd a Kalligram Kiadó gondozásában jelenik meg.
Most azonban azt kívánjuk, hogy a Buboréknak legyen sikere, hiszen minden alkotónk érvényesülése az egész Felvidék számára is dicsőség.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
