A megromlott politikai erkölcs a kultúrával gyógyítható, mert a kultúra a nemzet igazi alkotmánya. Gyönyörű anyanyelvünk összeköt mindnyájunkat. A nevelés nem pusztán személyiség és közösségfejlesztés, hanem mint kultúra közvetítő, az emberiség sorsát meghatározó tevékenység – vallja Szijártó István.
Szijártó Istvánnak Lezsák Sándor költő, író, a magyar törvényhozás alelnöke adta át a Bethlen Gábor-díjat – BGA/Demeter Péter
Bethlen Gábor-díjat kapott az erdélyi fejedelem nevét viselő nagy múltú alapítványtól Szijártó István, az irodalomtudomány kandidátusa, a Százak Tanácsa elnöke. Őt kérdezte a Gondola.
– Elnök úr, gratulálok a díjhoz! Miért fontos, hogy egy nemes küldetésű civil szervezet díjazással hívja fel a hazafias közvélemény figyelmét azokra a jelentős tevékenységű emberekre, akik a jelenlegi fősodor sajtó számára nem léteznek?
– Bethlen Gábor üzenetét: „Mi minden erőt, ami a haza javára akar és tud lenni, nem eltiporni, hanem együvé fogni kívánunk…” több mint négy évtizede Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné, Illyés Gyula, Csoóri Sándor választották „közérdekű kötelezettség vállalással” az akkor még illegális alapítvány jelmondatául. Alapítvány volt ez a nemzet javára, s azóta a hazai és közép-európai szellemi élet jelesei közül majd százan kitüntetettjei is. Köztük Zbignew Herbert, Bohumil Hrabal, Püski Sándorék, Szabó T. Attila, Márton János, Domokos Pál Péter, Erdélyi Zsuzsanna, Egyed Ákos, Czine Mihály, Sütő András, Andrásfalvy Bertalan, Csoóri Sándor, Kányádi Sándor, kitűnő nemzedéktársaim a Kilencek költői, Nagy Gáspár, Duray Miklós, Lezsák Sándor, Bakos István, Konrád Sutarski – ők a kurátorokhoz, a térséget legjobban ismerő Kiss Gy. Csabához, Kovács Istvánhoz hasonlóan a magyarság „zászlósemberei”, s mellettük sokan vagyunk a nemzeti gondolat érvényesítését segítő „szolgáló emberei”. Gimnazistaként láttam 1956 elzúgott forradalmát. Széchenyi reformhitével, Bethlen Gábor politikai bölcsességével, s az alapítók és kitüntetettek követőjeként, néha munkájuk segítőjeként is, eszményeiket vállalva éltem és dolgoztam, százakhoz hasonlóan. Az érem átvételét köszönve egy Shakespeare-hőst idéztem: „Szolgáltam egy s másban a hazát. Ez tudva van. A többi nem érdekes.”
Száz éve írta a fejedelemhez Áprily Lajos „nemcsak magunk vagyunk: ma felvonulnak jeledre roppant szellem ezredek…” félszázada Sütő András a nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium kapujában: „…a füge virágját soha nem hullajtja el, hanem – mint a reménység magzatát – körülöleli azt gyümölcsével. Bizonyára ilyenek vagyunk, akik akármi csekély értéknek a megőrzésére vállalkoztunk. Ha majd az évek az utolsó falat húst is lerágják rólunk: föltűnik majd színehagyatlan ifjúságunk fügevirágja is.”
Hogy ez a díjazás miért fontos azt a kurátorok, Lezsák Sándor elnök Úr, az engem bemutató Bíró Zoltán professzor pontosabban tudnák megfogalmazni. Én tanárként az értékek tiszteletében és fegyelmezett szolgálatban hiszek , amit önként vállalunk – s nem gondolom, hogy ez érdekes lenne a kérdésben szereplő jelenlegi „fősodor sajtó” számára. Ismét Sütő Andrást idézve: „Nem fölfelé : lefelé török Uram, vissza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakerteket nevelhetnének…”
– Mi mindennel gazdagította a honi szellemi életet az utóbbi évtizedekben a Százak Tanácsa?
– A Százak Tanácsa negyedszázados történetét két kötetben 700 oldalon igyekeztem összefoglalni, elhunyt és élő másfélszáz tagunk véleménye évkönyveinkben és fehér könyveink 25 kötetében majd 6000 oldalon olvasható. Alapító elnökünk, Fekete Gyula szándéka szerint a nemzet sorskérdéseiről nyilvánítunk véleményt, nem a nyilvánosság kíváncsiságának kielégítésére, hanem elsősorban a döntéshozók tájékoztatására. Nyilvános ajánlást, állásfoglalást évente egy-két alkalommal adtunk ki 85-90 aláírással. Hogy száz élőt ne sértsek, örökös tagjaink közül veszem a példákat Rózsás János Nagykanizsán élve munkája mellett gyűjtötte a sorstársak adatait Gulag lexikonjához, s bárhol járt, ugyanaz a szerény tiszta ember volt, akit a Gulágon Szozsenyicin barátságába fogadott, aki a KGB kívánságára sem volt hajlandó rosszat mondani később Nobel-díjas rabtársáról. Hámori József agykutató professzor akadémikus miniszterünk szinte haláláig részt vett összejöveteleinken, s amikor szükségesnek tartotta, tanácsot adott. Albert Gábor a legjobb kortárs esszéista Németh László, Márai Sándor, Cs. Szabó László írásművészetének folytatója soha nem hiányzott találkozóinkról, eligazító bölcs szavakkal segítette közös vélemény kialakítását. További 80 nevet sorolhatnék – de talán világos: a Példáról beszélek, a mindnyájunk számára annyira hiányzó személyes példákról. Az általunk megismert szerény, barátságos Grosics Gyulára, a belső derűt árasztó Sinkovits Imrére, a legapróbb gondokra is érzékenyen reagáló Csete házaspárra, s a többiekre. Visszatérve a „fősodratú sajtóhoz.”
Fábián Gyula tagtársunk, a közelmúltban 90 évesen elhunyt magyar-latin művészettörténet szakos hajdani Eötvös collegista, a Magyar Rádióban a Falurádió, a Szabad Föld szerkesztője, a Magyar Nemzet újságírója, a Trianoni Szemle alapítója. Számomra az önzetlen nemzetszolgálat példája. Szerénysége, tudása, minőségérzéke, igazságszeretete okán lehetne a nemzeti újságírók példaképe. Azt a hazai sajtó állapotának, a megértés keresése helyett a mélyülő árkoknak, a normális hangnemű viták helyébe lépő indulatos többségében primitív stílusnak tulajdonítom, hogy a felsorolt nevek ma már csak keveseknek jelentik azt az emberi minőséget, amelyre pedig igen nagy szüksége lenne a nemzetnek. Idézem a Magyar Nemzet november 5-ei, a díjátadóról szóló beszámolója engem érintő sorait: „A kitüntetettről Bíró Zoltán, az alapítvány kurátora a többi között elmondta, hogy tanított az Ötvös-kollégiumban, beszélt a legutóbb szerkesztett könyvéről, de főként a nemzet iránti szolgálatvállalását és képviseletét emelte ki. Beszélt arról is, hogy a Százak Tanácsa elkötelezetten támogatja a magyar kormányt, de ez nem jelen megalkuvást, hiszen kritikát megfogalmaz.” Pethő Sándor lapjában, a nemzeti sajtó zászlóshajójában írták ezt. 2022 novemberében a tudósító újságíró, a rovatvezető, olvasó szerkesztő ezeket a sorokat tette közzé. “Ötvös” mint a filmbéli Ötvös Csöpi…
A vármegyeháza dísztermében – BGA/Demeter Péter
– Hogyan lehet új nemzedékeket bevonni a szellemi honvédelembe?
– A megromlott politikai erkölcs a kultúrával gyógyítható, mert a kultúra a nemzet igazi alkotmánya. Gyönyörű anyanyelvünk összeköt mindnyájunkat. A nevelés nem pusztán személyiség és közösségfejlesztés, hanem mint kultúra közvetítő, az emberiség sorsát meghatározó tevékenység.
(Az elmúlt hónapban bemutatott „Egy ezredév néz ránk ítélő szemmel…” című – Petőfi 1848 őszén írt versére utaló – Százak Tanácsa kötetünk 33 szerzője is erre figyelmeztet.)
Az elnökség, középen Lezsák Sándor parlamenti alelnök – BGA/Demeter Péter
A történelem fölé csak a tudás emel, a világ lealjasodott szellemével egy emelkedett lelkületet kell szembeállítanunk. A tudást és lelkierőt a mai zúzmarás időkben a család, az iskola és a templom adja. Ott tanulható a józan erkölcs, a munka szeretete, az élethosszig tartó független tanulás öröme, az értékek tisztelete, az igazsághoz ragaszkodás, embertársaink szeretete. Iskoláinkat tudásalapon, erkölcsileg ellenőrizve, jóakarattal kell vezetni. Az orvosok hivatásrendjéhez hasonlóan valóban megbecsült tanárokra, bizalomra épülő társadalomra van szükség.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
