A kubai rezsim támogatói azt mondják: hiba a kubai szegénységről beszélni, mert az nem kirívó.
Érdemes ennek utána nézni.
Egyrészt tény, hogy Afrika után Latin-Amerika a világ legszegényebb térsége. Azaz a szegénység nagy.
Másrészt azt mondják, a kubai 40 dollár havi átlagbér megtévesztő, mert ehhez hozzá kell számítani 2 tényezőt:
- a jegyrendszert, mely minimális áron biztosít a kubaiaknak alapvető élelmiszereket,
- a hatalmas állami szubvenciós rendszert, mely miatt a lakbérek és a rezsi filléres tétel, de számtalan kulturális tétel is ingyenes vagy filléres;
korábban mindehhez hozzátették az ingyenes oktatást és egészségügyet is, ma már nem teszik, mert nincs a régióban ország, ahol ne lenne meg ugyanaz.
Mindezt beleszámítva valóban megállapítható, hogy Kuba nem szegényebb, mint pl. a régióban Guatemala, Haiti, Nicaragua, Kolumbia, Suriname, Venezuela, ahol az átlagbér a kubai 3-5-szöröse ugyan, de se jegyrendszer, se állami szubvenciók.
Ezzel az érveléssel két fő gond van.
Az egyik: a kubai forradalom nem ezt ígérte. Nem azt, hogy az ország a régió szegény országai között büszkén elfoglalja helyét.
A másik: a régió országainak többsége jobban áll.
S most már az se igaz, ami korábban megvolt: a „szegények vagyunk, de egyenlőek” érv. A megkezdett korlátozott kubai kapitalizmus már meghozta azt az eredményt, hogy lett egy vékony középosztály. S bár ennek a középosztálynak az életszínvonala még kelet-európai szemmel is nevetségesen alacsony, ez így is hatalmas csúcs az átlag kubai szintjéhez képest.
Marad egy érv: a „de legalább nálunk nincs nyomor”. Ez máig tény: Kubában mélyszegénység nincs, nincsenek nyomortelepek, s más hasonló jelenségek.
A térség messze legrosszabb helye ebből a szempontból Haiti, ahol a lakosság 25 %-a nyomorban él. Haiti után a legrosszabb Venezuela, Guatemala, Nicaragua és Kolumbia, 10-20 % körüli szinttel. Mindenhol máshol ez a szint 10 % alatti, a volt brit szigetállamokban pedig 5 % alatti.
Ez maradt az egyetlen mára, amit fel lehet hozni Kuba mellett, de ez is egyre csökkenő érv: a karbantartás elmeradása miatt a kubai nem-nyomortelepek kezdenek egyre inkább azok lenni. Csak ezekben – ellentétben más latin-amerikai országokkal – nincsenek bűnbandák. Egyszerűen a kubai diktatúra a rendfenntartói szemszögből máig erős, azaz képes az erőszakmonopóliummal élni.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
