Sok esetben hozzátartozók kérnek segítséget tőlük, mert eszköztelennek érzik magukat szeretteik szerhasználati problémáival szemben. A Katolikus Karitász RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat nemcsak az alkohol-, szerencsejáték- vagy drogfüggőségben érintetteket támogatja, hanem a családtagokat is.
Budapesten, Szombathelyen, Székesfehérváron, Kecskeméten, Egerben, Szekszárdon és Vácon is működik RÉV szolgálat. A budapesti intézményt Tóth Balázs vezeti, vele beszélgettünk.
– Több mint három évtizede támogatnak szenvedélybetegeket. Mely függőségek kapcsán keresik meg Önöket a leggyakrabban?
– Egyértelműen az alkoholfogyasztási szokásokkal összefüggő problémák miatt fordulnak hozzánk a legtöbben. A szenvedélybetegek következő csoportját a marihuána- és más illegális szereket fogyasztók alkotják, a viselkedéses függőségek tekintetében pedig az utóbbi időben érzékelhetően növekszik a szerencsejátékosok száma. Az intravénás szerhasználók viszont kevésbé jelennek meg nálunk.
– Egyre nagyobb problémát jelent az okoseszközök, az internet túlzott használata is. Ezt mennyire érzékelik a munkájuk során?
– Internetfüggőséggel szinte alig, csak nagyon ritkán találkozunk. Jellemzően ezek is olyan esetek, amikor a szülő keres fel minket, aki azon aggódik, hogy a gyereke túl sok időt tölt számítógépes játékokkal. Ilyenkor általában szülőkonzultációt tartunk, hiszen a gyerekek internethasználatát alapvetően ők tudják szabályozni. A szülőket abban próbáljuk segíteni, hogyan alakíthatják ki a kölcsönösen elfogadható kereteket és korlátokat. Az online játékokkal, a tudatos eszközhasználattal a honlapunkon is foglalkozunk.
– A RÉV fenntartója a Katolikus Karitász. A vállaltan katolikus szellemiség hogyan jelenik meg a működésükben? Ad-e ez valami többletet?
– Leginkább a másik emberhez való kapcsolódásunkon keresztül érzékelhető ez. Nem véletlen, hogy két bibliai idézet lett a jelmondatunk: „Mert éhes voltam, és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok” (Mt 25,35), illetve „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt. 25,40). Arra utalnak ezek, hogy
– A RÉV a remény, az élet és a változás szavak kezdőbetűiből alkotott mozaikszó, amely ugyanakkor védett kikötőt, biztos menedéket jelent. Révbe érhet-e egy szenvedélybeteg, aki hagyományos értelemben soha nem gyógyul meg?
– Úgy tekintünk magunkra, mint menedékre vagy biztonságos kikötőre, ahol a függőségeiben megfáradt utazó megértést, védelmet és támogatást kap. Aztán ha megerősödött, révkalauzként segítünk neki, hogy a veszélyes vizeken, a szirtek és zátonyok között a függőségből a szabadságba tudjon hajózni. Biztonságos kikötő vagyunk tehát, ugyanakkor az utazást segítő révészekként is szolgálunk. Ilyen összefüggésben is működik ez a mozaikszó.
javulnak a kapcsolatai, egészségesebb lesz. Bővül az önismerete, jobban megérti önmagát és másokat is, ez pedig magabiztossá teszi. Az időnként megjelenő sóvárgás kezelésére pedig olyan technikákat tanítunk, amelyek segítségével meg tudja őrizni a józanságát.
– Maguk az érintettek vagy inkább a hozzátartozók azok, akik első körben megkeresik Önöket?
– Sok esetben először a hozzátartozó fordul hozzánk azzal, hogy baj van, a szerette túl sokat iszik, játszik, vagy valamilyen szert használ. Ha maga a szenvedélybeteg eleinte nem akar eljönni, a hozzátartozóval kezdünk dolgozni. Olykor már néhány alkalom is elég ahhoz, hogy az érintettet be tudja hívni az ellátásba, de sokszor több idő kell ehhez, és olyan is előfordul, hogy egyáltalán nem sikerül. Ez utóbbi esetben a hozzátartozót tudjuk segíteni abban, hogy megtanulja, hogyan húzza meg a személyes határait, miként fejezze ki az igényeit a másik felé.
Ha az érintett eljut hozzánk, már van esélye arra, hogy elinduljon egy segítő folyamat, amelynek célja lehet az absztinencia. El tud kezdeni egy egyéni felépülési programot, de lehetőség van pár- és családterápiára is, vagy csoporthoz csatlakozhat.
Azt szoktuk mondani, hogy akinél már kialakult a függőség valamilyen szer vagy viselkedés iránt, annak egész életében figyelnie kell erre. Érdemes eljárnia valamilyen támogató közösségbe. Ez lehet a RÉV, de akár más közösség is. A lényeg, hogy legyen segítő kapcsolata, amelyhez fordulhat. Ha pedig elindul a felépülés útján, onnantól már maga is tud segíteni a sorstársakon úgy, hogy megosztja a személyes történetét azokkal, akik még az út elején járnak. Olyanok is vannak szép számmal, akik felismerték, hogy gondjuk van a legális vagy illegális szerekkel, vagy a szerencsejátékkal, és maguk jelentkeznek konzultációra. A hozzátartozók bevonása ilyenkor is indokolt lehet, hiszen
– Attól kezdve, hogy az érintett felkeresi Önöket, egy bizonyos protokoll szerint haladnak vagy személyre szabva?
– Rendszerint onnan indulunk, ahol ő tart. Közösen átbeszéljük a célokat, tisztázzuk, mit szeretne elérni, és ehhez hogyan tudunk hozzájárulni. A célokat nem mi fogalmazzuk meg, és azt sem mi mondjuk meg, hogy milyen ütemben haladjunk közösen ezen az úton. A felépülés nagyon összetett dolog, és egyáltalán nem csak azt jelenti, hogy valaki lemond a függőséget okozó szerről vagy viselkedésről. Nagyon sok más összetevőt is meg kell vizsgálni, köztük az emberi kapcsolatait, a hivatásához való viszonyát, az érzelmeivel való kapcsolatát.
Akkor tud józan maradni, ha átértékeli az élete minden területét. Ebben tudjuk segíteni.
– Van-e olyan sikertörténet, amelyre szívesen emlékszik vissza?
– Inkább azt mondom, sok olyan emberrel találkozunk, aki azért jön el hozzánk, mert elakadt az élete egy pontján és nem tud mozdulni onnan. Nem találja a megoldásait, az ebből eredő feszültséget pedig valamilyen szerrel vagy kóros viselkedéssel oldja. Elindul egy segítő folyamat, amelynek hatására megtanul megbirkózni a nehézségekkel, megtanulja kezelni a sokszor fájdalmas érzéseit, megérti a függőségét, és lesznek eszközei arra, hogy a józanságot elérje és megtartsa. Ennek pozitív hatása lesz az életére, mi pedig látjuk ezt a felépülési folyamatot.
A szerencsejátékosok körében sokszor találkozunk drámai történetekkel, amikor valaki például rövid idő alatt mindenét elveszíti, és teljesen újjá kell építenie az életét. Nagyon felemelő, hogy kísérhetjük ebben a helyzetben, és láthatjuk, ahogy egzisztenciálisan felépül. Persze ez nem lineáris folyamat, mindig előfordulhat, hogy valaki visszacsúszik. Ezt már az elején el szoktuk mondani, hozzátéve, hogy nem szabad megijedni ettől, inkább tanulni érdemes belőle.
Mi magunk is számtalan csoportos foglalkozást tartunk az érintettek és a hozzájuk közel állók megsegítésére. Kéthetente szerdánként ingyenes hozzátartozói csoportot viszünk, ebbe bárki, bármikor bekapcsolódhat, de a részvétel egy első interjúhoz kötött. Itt egyrészt azzal foglalkozunk, mit tehetnek a hozzátartozók azért, hogy a szerettük ellátásba kerüljön. Másrészt abban támogatjuk őket, hogy megtalálják a saját szerepüket ebben a helyzetben. Ha valaki azt tapasztalja, hogy a szerettének függőségi problémái vannak, azt javaslom, mindenképpen kérjen segítséget. Szerencsejátékos csoportunk heti rendszerességgel, minden csütörtökön találkozik, ehhez is bárki csatlakozhat, akinek a szerencsejátékkal, online fogadással, sportfogadással, kaparós sorsjegyekkel kapcsolatos problémája van. Azt tapasztaljuk, hogy aki egyszer eljön, az egy ideig általában itt is marad, és változás indul el benne. Minden évben indítunk művészetterápiás csoportot, amely nagyon népszerű. Idén önismereti csoportot is tartottunk nőknek, illetve nemrég ért véget a filmes csoportunk, amelyben filmrészleteken keresztül beszélgettünk a függőségről és a hozzátartozók szerepéről. A csoportokon kívül van egyéni konzultáció is, ahol négyszemközt lehet beszélni a munkatársunkkal, illetve pár- és családterápiát is igénybe lehet venni. Igyekszünk mindenkinek úgy segíteni, ahogyan az számára a leghasznosabb.
Szöveg: Ottlik Judit
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. július 19-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
