Boris Johnson brit miniszterelnök a kedden elhunyt Mihail Gorbacsov néhai szovjet párt- és állami vezető bátorságát és feddhetetlenségét méltatta. Emmanuel Macron francia elnök pedig a „béke emberének“ nevezte.
Johnson azt írta a Twitteren, hogy mindig csodálta Gorbacsov bátorságát és feddhetetlenségét, amit akkor mutatott meg, amikor békés úton vetett véget a hidegháborúnak.
– írta Johnson.
Macron Gorbacsovot a „béke emberének“ nevezte, aki szavai szerint „megnyitotta az utat az oroszoknak a szabadság felé“.
„Az európai béke melletti elkötelezettsége megváltoztatta közös történelmünket“
– írta a francia elnök a Twitteren.
Az EB és az ENSZ vezetője a hidegháború lezárásával kapcsolatos érdemeit méltatták
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke és António Guterres ENSZ-főtitkár Mihail Gorbacsov érdemeit emelte ki a hidegháború lezárásában.
„Mihail Gorbacsov olyan vezető volt, akit tiszteltek és akiben megbíztak az emberek“
– írta von der Leyen a Twitteren. Emlékeztetett arra, hogy a politikus jelentős mértékben részt vett a hidegháború lezárásában és a vasfüggöny lebontásában, ami megnyitotta az utat a szabad Európa felé.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) főtitkára egyedülálló vezetőnek nevezte Gorbacsovot, aki jobb irányba változtatta a világot – írja az AFP.
„Gorbacsov rendkívüli államférfi volt, aki megváltoztatta a történelem menetét“
– mondta Guterres közleményében. Szerinte a Szovjetunió egykori vezetője többet tett a hidegháború erőszakmentes befejezéséért, mint bárki más.
Hosszan tartó betegség után, életének 92. évében elhunyt Mihail Gorbacsov Nobel-békedíjas volt szovjet párt- és állami vezető, aki történelmi szerepet játszott az úgynevezett szocialista társadalmi berendezkedés felszámolásában az egykori Szovjetunióban és szövetséges országaiban.
Mihail Szergejevics Gorbacsov 1931. március 2-án született a sztavropoli határterület Privolnoje nevű falujában, egy parasztcsaládban. 1950-ben iratkozott be a moszkvai Lomonoszov Egyetem jogi karára, és még egyetemistaként belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP). Az egyetemi éveket követően 1955-ben visszatért szülőföldjére, ahol Komszomol- és párttisztségek után 1970 áprilisában a sztavropoli határterület pártbizottságának első titkára lett. A jogi végzettség mellé 1967-ben agrárközgazdász diplomát is szerzett. 1971-ben beválasztották a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságába (SZKP KB). 1978-ban a mezőgazdaságért felelős KB-titkár lett, 1980 októberétől pedig már teljes jogú állandó tagként vehetett részt a legfelső pártgrémium, a Politikai Bizottság (PB) ülésein. Szovjet viszonylatban szokatlanul fiatalon, ötvennégy éves korában ért a csúcsra: Viktor Csernyenko halála után, 1985. március 11-én Andrej Gromiko külügyminiszter javaslatára az SZKP KB őt választotta főtitkárrá. 1988. október 1-jétől elnöke volt a Legfelsőbb Tanács Elnökségének, a szovjet kollektív államfői testületnek is. Fiatalos lendülete, kezdeményezőkészsége új színt kölcsönzött a megcsontosodott szovjet bel- és külpolitikának, véget vetett a brezsnyevi pangás időszakának. Az SZKP 1986. évi XXVII. kongresszusán meghirdette a peresztrojkát (átalakítást), a gazdasági-politikai élet gyökeres átszervezését, a glasznoszty (nyilvánosság) 1988-ban bevezetett jelszavával pedig a politika társadalmi ellenőrzését. Irányításával a Szovjetunió eljutott a többpártrendszer bevezetéséig, a demokratizálódás kibontakozásáig. A politikai rendszer megreformálása keretében bevezették az államfői intézményt, és 1990. március 15-én a pártfőtitkár Gorbacsovot választották a Szovjetunió első – és mint utóbb kiderült utolsó – elnökévé. Amikor 1990. október 15-én Gorbacsov megkapta a Nobel-békedíjat, az indoklás kiemelte érdemeit a kelet-nyugati kapcsolatok átalakulásában, továbbá abban, hogy a szovjet társadalom nagyobb nyitottságának megteremtésével hozzájárult a nemzetközi bizalom megerősödéséhez. Hazájában az emberek tekintélyes része a Szovjetunió összeomlásával és az azt követő káosszal kapcsolja össze ugyan a nevét, de életútja és tettei alapján a világ a mai napig megbecsült, történelmi mércével mért személyiségként ismeri el, a 20. század második felének egyik legmeghatározóbb politikusaként tartja számon. Az utóbbi években sokat betegeskedett, több ízben műtötték, szellemileg viszont friss maradt, és nyomon követte a világban zajló politikai eseményeket.
Teraz.sk, MTI
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
