„Migránsokat csinálnak a cigányokból”

„Migránsokat csinálnak a cigányokból”

Rengeteg, szociális bérlakásban élő székesfehérvári cigánynak nem hosszabbították meg a szerződését, ezért sokan közülük az utcára kerültek. Többen a város közepén található erdőben vagy a vasúti sínek szomszédságában húzták meg magukat. Fürdeni és mosakodni a plázába és a távolsági buszpályaudvarra járnak. Elveszítheti lakhatását a kisebbségi önkormányzat elnöke is.

Végül nem marad más számunkra, csak az erdő – mondja egy fiatal cigány lány Székesfehérvár közepén, a Várfal parkban. Őt a nyáron lakoltatták ki szociális bérlakásából, három kiskorú gyermekét a megyében helyezték el nevelőszülőknél, minden hónapban egyszer tudja őket meglátogatni. A mosakodást és a mosást vagy a munkahelyén, vagy a közelben található távolsági buszpályaudvar zuhanyzójában oldja meg. A lány nincs egyedül, alig megyünk pár métert, és felháborodott cigányokkal találkozunk a buszállomáson.

– Azt mondták az önkormányzatnál, hogy mehetünk, nyitva a határ. Migránst csinálnak a cigányokból! – mondja az egyik fiatal férfi felháborodottan. Háta mögött ketten próbálnak egy kérvényükre adott, hivatalos választ kisilabizálni. Amikor meglátják a kiemelt „elutasítva” feliratot, egyikük a földre köp. Ugyanazt panaszolja nekünk a kávét szorongató karika-fülbevalós asszony, mint a nevetve cigarettázó fiatalember. Hogy nem tudnak albérletbe menni, mert nem képesek kigazdálkodni a kauciót, de ha sikerülne is, sehova nem engedik be őket öt-hat gyerekkel. – Rászoktatnak minket a bankrablásra meg az italra – mondják nevetve.

Szalai Mariannától elvették a gyerekeit, ezért élettársával együtt megpróbáltak végezni magukkal. Az egykor a városgondnokságon dolgozó nővel már az erdőben beszélünk. Egy barátjukhoz költöztek ki, a fehérvári panelsor mögé, a fák közé, így szállásuk lett egy nejlonból és falapokból össze­tákolt kalyibában, de állásuk nekik már nincs.

A legtöbb székesfehérvári cigányt a Széchenyi utca 76. szám alól költöztették ki. Az épületnek már csak a nyomait találjuk meg: befalazott ablakokat és egy több­emeletnyi magas téglahalmot. Huszonöt bérlakás volt itt, akadt olyan, amelyikben három-négy család is élt.

A közeli, üresen álló telkeken húzta meg magát családjával Kovács István. Korábban a férfi a vasútnál dolgozott, most szinte karnyújtásnyira lakik a sínektől. Tizenöt nap alatt hagyta el bérlakását, amikor jöttek a végrehajtók. Lomizásból él, kunyhóját is az utcán talált holmikból szedte össze, elmondása szerint egy nyár alatt. A bodega melletti ágon egy óra lóg, pontosan jár is. – Így lakályosabb – mondja nevetve. Szabad­téri tűzhelyén semmit nem tudott főzni ottjártunkkor, mert esett az eső. Így aztán a sparhelten álló edényekben összegyűlt az esővíz, és belehullottak a falevelek. Mi lesz majd télen? István nem tudja. Közben „szomszédja”, Sándor kunyhójából szól a rádió. A kvótareferendum a téma.

Kérdésünkre, hogy előfordultak-e balhés családok a lebontott telepen, Kolompár Ernő bólogatva mondja, hogy igen, de szerinte legtöbbjükkel semmi probléma nem volt. Beszél arról a 2011-es helyi rendelkezésről, amelynek értelmében öt plusz két évre lehet szociális bérlakást kiutalni a rászorulóknak. Szerinte 2018-ig hagyni kellett volna a cigányoknak, hogy maradjanak. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) szerint azonban a város gyakorlata nem diszkriminatív, és elfogadhatónak tartották azt is, hogy a város csak átmeneti segítséget nyújtana a szociális bérlakásokkal, ráadásul – szól az önkormányzati érvelés – legalább kétszáz főnek kellene még segítséget nyújtaniuk. Kolompár Ernő visszakérdez: miért, a kilakoltatottaknak nem kell segíteni? A roma kisebbségi elnök amúgy annak az erdőnek a közelében lakik, ahol sok kilakoltatott cigány él. Legalábbis még egy darabig, ugyanis már ő is kapott egy felszólítást, hogy augusztus 31-én lejárt szociális bérlakásának bérlete, és azt nem hosszabbítják meg. Már a végrehajtótól is megkapta a felszólítást, a napokban várja jövetelüket. Kolompár Ernő, Székesfehérvár cigány kisebbségi önkormányzatának elnöke ezért valószínűleg nem sokkal térdprotézisműtétje előtt az utcára kerül majd. Vagy a közeli erdőbe.

Szerettük volna az ügyben megszólaltatni a székesfehérvári önkormányzatot is, ám közölték: a korábban kiadott közlemé­nyeikhez semmit nem szeretnének hozzátenni. Ezekben egyrészt az EBH határozatát ismétlik. Másrészt közlik, hogy a lakhatási kérdést egységes szakmai irányelvek és szabályok alapján, részrehajlás nélkül, egyformán és jogszerűen kezelik, megkülönböztetést senki irányában nem gyakorolnak. Ezért Székesfehérvár nem adja ismételten bérbe a szociális bérlakást azoknak, akik már hosszú ideje ott élnek. Nem derül ki viszont közleményeikből, hogy mi épül majd a lebontott Széchenyi utcai ingatlan helyén.

Vonulás a hajléktalanokértTöbb száz ember vonult A Város Mindenkié csoport felhívására szombaton, hogy ezzel is felhívják a figyelmet arra, a lakhatási válság több millió embert érint, és hogy követeljék a kormánytól és a helyi önkormányzatoktól az érdemi lépéseket a lakhatási válság enyhítése érdekében. A belvárosi Erzsébet téren ételosztást tartottak, majd a demonstrálók átvonultak a II. János Pál pápa térre. A szervezet szerint ma 30-40 ezer ember él a legszélsőségesebb lakhatási szegénységben, hajléktalanként az utcán, szállókon vagy kunyhókban. (MN)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 10.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »