Miért tragédia, ha a főnök a szeretőnk?

Miért tragédia, ha a főnök a szeretőnk? Horváth Bianka2023. 06. 08., cs – 14:05

Alapvetően sosem azzal van a gond, ha szerelmesek leszünk egy munkatársunkba vagy épp a főnökbe. A valódi problémát és szenvedést az okozza, ha ezt a bensőséges és intim viszonyt nem kezeljük megfelelően.

A legtöbb fájdalom és szenvedés alapja, ha nem merjük, nem tudjuk kimutatni, amit érzünk. Elfojtjuk, esetleg leválasztjuk magunkról azokat az érzéseket, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni. Amikor a Vasárnap magazintól megkaptam a felkérést, hogy ezúttal a munkahelyi kapcsolatokról írjak, azonnal tudtam, hogy a határaink megfelelő felállításáról írok. Fontos téma ez, mert amellett, hogy meghatározza és befolyásolja az általános közérzetünket, mindennapi motiváltságunkat, fizikai és lelki aktivitásunkat is irányítja.

Amikor nem tudunk nemet mondani

Szükségtelen és meglehetősen ártalmas is, ha mindig minden élethelyzetben, mindenkinek szinte minden kérésére és elvárására igent mondunk. Fontos, hogy felállítsuk az egészséges határainkat, hogy megmutassuk a másik embernek, meddig mehet el, mit tehet velünk, hogyan és milyen módon kommunikálhat. Mi vagyunk azok, akik megtanítjuk a környezetünknek arra, hogy miként bánjon velünk. Ha pedig semmire sem merünk nemet mondani, akkor előbb-utóbb azon kapjuk magunkat, hogy mindig fáradtak, rosszkedvűek és enerváltak vagyunk. Énhatáraink felállítása nélkül magunk ellen kezdünk élni.

Figyelmen kívül hagyjuk a vágyainkat, a szükségleteinket azért, hogy valaki más vágyait és szükségleteit kielégítsük. Amikor nem tudunk nemet mondani, igent mondunk, és egyben lehetőséget adunk, hogy mások manipuláljanak bennünket. Átadjuk az önálló és szabad döntésünk jogát valakinek, akit egyáltalán nem érdekel a kölcsönös, kiegyenlített kapcsolódás, mert csak elvenni, kapni szeret.

Érzelmek között

Hogy jó-e együtt dolgozni olyan emberrel, akihez érzelmileg erős szálak fűznek? Erre a kérdésre nem lehet sem határozott igennel, sem pedig nemmel válaszolni, mert nem az a kérdés, hogy jó-e, helyes-e vagy szabad-e ezt választani. Sokkal inkább az, hogy milyen hatással van a munkavégzésre, ha együtt dolgozunk a barátunkkal, családtagunkkal, házastársunkkal, szerelmünkkel, esetleg titkos szeretőnkkel?

Ismerjük, felvállaljuk-e a hátrányait, előnyeit? Most nem szabad általánosítani, sztereotípiákban gondolkodni. Hiszen minden ember más, minden kapcsolati kötelék más alapokon áll. Léteznek olyan családi vagy baráti vállalkozások, amelyek jól és hatékonyan működnek, ahol mindenki tudja és teszi a dolgát. Másoknál ellenben nem válik be, ha a barátságot és a szerelmet keverik a munkával.

Mindenki más, és más tapasztalatot szerez erről. Ha a tapasztalás negatív, valószínű, hogy óvatosabban és körültekintőbben fog barátot, szerelmet választani a munkahelyről. Ha pozitív, nem fog ezzel a kérdéssel foglalkozni egészen az első negatív tapasztalatig, már amennyiben lesz olyan. Sok belső és külső tényezőtől függ, hogy az évek során ki milyen tapasztalásokat gyűjt össze, és azokat később mire és hogyan hasznosítja az életében. Elköveti-e újra ugyanazokat a hibákat, vagy változik és változtat mindazon, ahogy korábban viselkedett vagy ahogyan döntött. A helyes önismeret és a tudatos életvitel sokat segíthet abban, hogy kölcsönös, együttműködő emberi kapcsolatokat működtessünk a munkahelyen és azon túl is.

Kapcsolatteremtési helyszín

Az elsődleges és leggyakoribb ismerkedési, kapcsolatteremtési helyszín még mindig a munkahely. Gyakori, hogy barátságok, rövidebb-hosszabb szerelmi, szeretői viszonyok vagy akár házasságok is kialakulhatnak a munkahelyi kapcsolatokból. A munkahelyünkre naponta bejárunk, ott töltjük a legtöbb időnket. Ez az a hely, ahol mindennap látnak és érzékelnek bennünket. Felnőttként nincs még egy ilyen hely, ahol ennyire szem előtt lenne a személyiségünk valamennyi oldala, lelki és érzelmi állapotunk egésze – akármennyire is szeretnénk olykor mindezt elrejteni.

Alapvetően sosem azzal van a gond, ha szerelmesek leszünk egy munkatársunkba vagy épp a főnökbe. A valódi problémát és szenvedést az okozza, ha ezt a bensőséges és intim viszonyt nem kezeljük megfelelően.

Amikor az érzelmi tudatosságunk nem megfelelő, az hátráltathat bennünket a munkavégzésben, cselekvésben, koncentrációban. Ha a magánéleti gondjainkat bevisszük a munkahelyünkre, és ott vezetjük le a feszültségünket (akár a társunkon, akár egy másik kollégán), az bizony problémát jelent.

Munkahelyre nem valók az érzelmek?!

Valóban így lenne? Vajon milyen munkahely lenne az, ahol semmilyen érzelem sem kaphatna teret? Vajon jó lenne egy olyan helyre naponta bejárni, ahol egy kedves gesztust, egy biztató szót, egy baráti érintést sem kapunk? Bizonyára nem.

A rideg, érzéketlen, eredmény és célorientált közeg épp olyan káros, mint az érzelmileg túlfűtött energiatér, ahol mindenféle érzelemnyilvánítás megengedett.

Szerencsére egyre több vállalat gondolja úgy, hogy számít a munkatársak érzelmi és mentális állapota. Hogy igenis fontos, hogy szívesen járjanak be dolgozni, mert tudják, az általános örömérzet fokozza a pozitív motivációt. Ma már egyre több cég alkalmaz olyan life coach szakembert, akinek az a feladata, hogy a dolgozók önismereti, érzelmi tudatossága (természetesen a szakmai kompetencia mellett) a lehető legoptimálisabb legyen. Az állandóan rosszkedvű, fizikai és szellemi fáradtsággal küzdő emberekkel nem lehet innovatív és kreatív módon együtt dolgozni és egymást támogató közösséget építeni.

Tragédia az, ha a főnök a szerelmünk?

Ahol érzelmek vannak, ott megjelenhet a manipuláció, a félelem, a függőség, a kiszolgáltatottság, a szorongás is. De mindez csupán addig ijesztő, ameddig nem tanulunk meg nemet mondani és határozottan felállítani az énhatárainkat. Ameddig teret adunk kiegyenlítetlen, számunkra méltatlan, kiszolgáltatott és függőségi helyzetben tartó kapcsolatoknak, addig félni fogunk. Nem tragédia, nem hiba, ha a főnökünk lesz a szerelmünk, de az sok problémát és szenvedést fog okozni, ha a tiszta, kölcsönös, szeretetteljes kapcsolódások helyett hiány, szükséglet és ösztön szinten kapcsolódunk majd másokhoz.

Montorffy Letti

fejlesztő coach

Kapcsolódó cikkünk

A munkahelyi viszony olyan tabu, amit a felek sokszor nemcsak a kollégáik, hanem családtagjaik előtt is titkolnak. Talán, mert tudják, hogy amit tesznek, nem feltétlenül helyes. Talán, mert védeni akarják azt a két szférát, ami összefolyt. A kollegialitást és a magánéletet. Néhány olvasónk vállalta, hogy megosztja személyes tapasztalatait velünk. Hogy mások erőt merítsenek, vagy tanuljanak belőlük.

A főnök szeretője

„A munkahelyemen történt, én voltam a harmadik, szenvedő fél – kezdi történetét Nóra. – Az egész ott kezdődött, hogy a főnököm, aki a negyvenes évei elején járt, szakított a barátnőjével. Nem kellet sok idő ahhoz, hogy ennek híre menjen az irodában, hiszen Balázs állandóan ott lógott, viccelődött a lányokkal. Egyszer csak azt vettük észre, hogy az egyik beosztottammal többször is randiznak. Nekem ez már az elején sem tetszett, rossz előérzetem volt, hiszen nem jó a munkát és a magánéletet keverni. A félelmem be is igazolódott. Onnantól kezdve, hogy bejelentették, együtt vannak, a beosztottammal nem lehetett bírni, folyton késett, többször olyan is volt, hogy be se jött. Nem lehetett számítani a munkájára, és ha valamit szóvá tettem, azonnal panaszkodva futott Balázshoz. Olyannyira elviselhetetlen lett a helyzet, hogy megkértem őket, beszéljük meg higgadt felnőttek módjára, hogyan lehetne mindenki számára megfelelővé tenni. Mondtam nekik, örülök, hogy boldogok, de jó lenne, ha a munkafolyamat emiatt nem változna, hagyják otthon a szerelmet.

Erre megkaptam, hogy biztosan féltékeny vagyok, hogy ne irigykedjek.

Ezt már én sem bírtam, kifakadtam, és elmondtam, igencsak igazságtalan, hogy másoknak túlórázniuk kell a főnök szeretője miatt. Balázs ekkor lépett közbe, azt mondta, hogy hozzászokom ehhez a helyzethez, vagy nincs szükség a munkámra. Így otthagytam őket. Később mesélték, hogy ez a munkahelyi szerelem odáig fajult, hogy a fontos, céges kérdésekben is a kis szerető döntött, mindenkinek parancsolgatott. Jó is, hogy ezt nem kellett megvárnom. Másfél év után partnert váltott, s mit ad Isten, engem visszahívtak a régi, vezetői pozíciómba. Örömmel mentem, mert nagyon szerettem ezt a csapatot. Egyetlen kikötésem volt, hogy a szerelmi dolgok maradjanak otthon, akkor is, ha a munkahelyen lobbannak lángra.”

Kalandból szerelem

A friss diplomás Enikő egy családias cégnél dolgozik, aminek rengeteg előnye van. „Nem túl jó érzés ezt bevallani, de a munkahelyem az egész életem. Az egyetem alatt már gyakornok voltam itt, aztán amikor végeztem, felvettek a személyzeti osztályra. Az egyetem alatt tanultam és dolgoztam is, kimaradtak a bulis évek, így amikor dolgozni kezdtem, az egyik kolléganőm lett a legjobb barátom. Kis cég vagyunk mindenkit ismerünk, én ezt nagyon szeretem. Aztán az egyik karácsonyi bulin jobban megismerkedtem a raktáros fiúval. Az elején csak kalandnak indult a dolog, de azt vettük észre, hogy több lett, egymásba szerettünk. Sokáig titkoltuk a kapcsolatot, mert nem tudtuk, mit fognak szólni a többiek. A barátnőm pedig, aki a személyzeti osztály vezetője, kifejezetten ellenezte a munkahelyi szerelmi kapcsolatokat. Azt hiszem, egész jól titokban tudtuk tartani, mert négy hónap után, amikor már egyre komolyabban gondoltuk és színt vallottunk, nagyon meglepődött mindenki.

Szerencsére jól fogadták a kollégák a kapcsolatunkat, csak a barátnőm viselkedett furán. Előtte sok közös programunk volt, moziba jártunk, néha munka után bárokba, de ezután már nem akart velem sehova se jönni. Mintha azzal, hogy barátom lett, vele szakítottunk volna.

Az elején ez rosszulesett, de aztán túltettem magam rajta. És hogy miként alakult a munkahelyi szerelmi kalandom? Már a második babánkat várjuk, és soha ilyen boldog nem voltam, mint most.”

Család mellett

„A feleségem is tudta, soha nem titkoltam. Direktben nem beszéltünk róla, de nem is tagadtam.” Iván három gyerek édesapja, és bár bevallása szerint nagyon szereti a feleségét, soha nem hagyná el, mégis évekig volt szerelmi kapcsolata a kolléganőjével. „Mind a hárman egy helyen dolgoztunk, aztán a feleségemmel eldöntöttük, hogy családot alapítunk. Sorban jöttek a gyerekek, a feleségem már nem adott annyit magára, elhanyagolt lett, hiszen a gyerekekkel törődött. A kolléganőm pedig olyan csinos maradt, mint amilyen régen is volt. Így aztán nem volt nehéz flörtölni vele, ő vevő volt a vicceimre, és azt vettem észre, hogy átléptük azt a határt, ahonnan már nincs visszaút. Ő nem akart soha komoly kapcsolatot, neki megfelelt egy-egy lopott óra, ahogy nekem is. Biztos vagyok benne, hogy a feleségem tudott róla. Volt több olyan elszólása, amiből egyértelművé vált. De soha nem hozta fel a témát, nem veszekedtünk emiatt. Szerintem ő is tisztában volt azzal, hogy nemcsak én vagyok a hibás, rajta is múlott, hogy ide jutottunk.

A kolléganőmmel évekig játszottuk ezt a játékot, aztán mintha rám unt volna, egyre inkább ritkulni kezdtek a találkozások, majd meg is szűntek. A feleségemmel azóta sem beszélünk erről, a kolléganőmmel is kizárólag szakmai lett a kapcsolatom.

Soha nem volt ez fura, nem éreztem kellemetlenül magam, nem szorongtam, nem féltem a lebukástól. A feleségem sem panaszkodott, szerintem neki is megkönnyebbülés volt, hogy nem kell velem szexuálisan törődnie. Tehermentesítettem őt. Soha nem kerestem az új kapcsolatot, csak hagytam magam sodródni az árral. Mi se mutatja ezt jobban, minthogy ez az egy kalandom volt, ráadásul ez is évekig tartott. Nem vagyok csapongó, csak így hozta az élet.”

Munkahelyi társkereső

„Az összes barátnőmet a munkahelyemen ismertem meg – Richárd azt mondja, hogy aki sokat dolgozik, annak nincs ideje ismerkedni, nem marad más, mint munkahelyi románcokba bonyolódni.

Annak minden előnyével és hátrányával. – Diszkóba nem járok, az online társkeresőkben nem hiszek, a barátaim között pedig mindenki házas, meg nem is akartam soha ilyen összeboronálós helyzetbe hozni őket.

Szóval maradt a munkahelyi társkeresés. Igazából soha nem sült el rosszul, szakítás után mindig valamelyikünk áthelyeztette magát, vagy munkahelyet váltott, de olyan is volt, hogy tovább dolgoztunk egy helyen. Szerintem ez a nőknek sokkal nehezebb. De ha két felnőtt ember belátja, hogy a kapcsolatuk nem vezet semerre, akkor nincs helye a játszmázásnak, a fenyegetőzéseknek és a drámának. Szerencsére nekem nem is volt ezekben részem, szóval én csak ajánlani tudom a munkahelyi szerelmet.”

Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »