Miért tragédia, ha a főnök a szeretőnk?

A legtöbb fájdalom és szenvedés alapja, ha nem merjük, nem tudjuk kimutatni, amit érzünk. Elfojtjuk, esetleg leválasztjuk magunkról azokat az érzéseket, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni. Amikor a Vasárnap magazintól megkaptam a felkérést, hogy ezúttal a munkahelyi kapcsolatokról írjak, azonnal tudtam, hogy a határaink megfelelő felállításáról írok. Fontos téma ez, mert amellett, hogy meghatározza és befolyásolja az általános közérzetünket, mindennapi motiváltságunkat, fizikai és lelki aktivitásunkat is irányítja.

Amikor nem tudunk nemet mondani

Szükségtelen és meglehetősen ártalmas is, ha mindig minden élethelyzetben, mindenkinek szinte minden kérésére és elvárására igent mondunk. Fontos, hogy felállítsuk az egészséges határainkat, hogy megmutassuk a másik embernek, meddig mehet el, mit tehet velünk, hogyan és milyen módon kommunikálhat. Mi vagyunk azok, akik megtanítjuk a környezetünknek arra, hogy miként bánjon velünk. Ha pedig semmire sem merünk nemet mondani, akkor előbb-utóbb azon kapjuk magunkat, hogy mindig fáradtak, rosszkedvűek és enerváltak vagyunk. Énhatáraink felállítása nélkül magunk ellen kezdünk élni.

Figyelmen kívül hagyjuk a vágyainkat, a szükségleteinket azért, hogy valaki más vágyait és szükségleteit kielégítsük. Amikor nem tudunk nemet mondani, igent mondunk, és egyben lehetőséget adunk, hogy mások manipuláljanak bennünket. Átadjuk az önálló és szabad döntésünk jogát valakinek, akit egyáltalán nem érdekel a kölcsönös, kiegyenlített kapcsolódás, mert csak elvenni, kapni szeret.

Érzelmek között

Hogy jó-e együtt dolgozni olyan emberrel, akihez érzelmileg erős szálak fűznek? Erre a kérdésre nem lehet sem határozott igennel, sem pedig nemmel válaszolni, mert nem az a kérdés, hogy jó-e, helyes-e vagy szabad-e ezt választani. Sokkal inkább az, hogy milyen hatással van a munkavégzésre, ha együtt dolgozunk a barátunkkal, családtagunkkal, házastársunkkal, szerelmünkkel, esetleg titkos szeretőnkkel?

Ismerjük, felvállaljuk-e a hátrányait, előnyeit? Most nem szabad általánosítani, sztereotípiákban gondolkodni. Hiszen minden ember más, minden kapcsolati kötelék más alapokon áll. Léteznek olyan családi vagy baráti vállalkozások, amelyek jól és hatékonyan működnek, ahol mindenki tudja és teszi a dolgát. Másoknál ellenben nem válik be, ha a barátságot és a szerelmet keverik a munkával.

Mindenki más, és más tapasztalatot szerez erről. Ha a tapasztalás negatív, valószínű, hogy óvatosabban és körültekintőbben fog barátot, szerelmet választani a munkahelyről. Ha pozitív, nem fog ezzel a kérdéssel foglalkozni egészen az első negatív tapasztalatig, már amennyiben lesz olyan. Sok belső és külső tényezőtől függ, hogy az évek során ki milyen tapasztalásokat gyűjt össze, és azokat később mire és hogyan hasznosítja az életében. Elköveti-e újra ugyanazokat a hibákat, vagy változik és változtat mindazon, ahogy korábban viselkedett vagy ahogyan döntött. A helyes önismeret és a tudatos életvitel sokat segíthet abban, hogy kölcsönös, együttműködő emberi kapcsolatokat működtessünk a munkahelyen és azon túl is.

Kapcsolatteremtési helyszín

Az elsődleges és leggyakoribb ismerkedési, kapcsolatteremtési helyszín még mindig a munkahely. Gyakori, hogy barátságok, rövidebb-hosszabb szerelmi, szeretői viszonyok vagy akár házasságok is kialakulhatnak a munkahelyi kapcsolatokból. A munkahelyünkre naponta bejárunk, ott töltjük a legtöbb időnket. Ez az a hely, ahol mindennap látnak és érzékelnek bennünket. Felnőttként nincs még egy ilyen hely, ahol ennyire szem előtt lenne a személyiségünk valamennyi oldala, lelki és érzelmi állapotunk egésze – akármennyire is szeretnénk olykor mindezt elrejteni.

Alapvetően sosem azzal van a gond, ha szerelmesek leszünk egy munkatársunkba vagy épp a főnökbe. A valódi problémát és szenvedést az okozza, ha ezt a bensőséges és intim viszonyt nem kezeljük megfelelően.

Amikor az érzelmi tudatosságunk nem megfelelő, az hátráltathat bennünket a munkavégzésben, cselekvésben, koncentrációban. Ha a magánéleti gondjainkat bevisszük a munkahelyünkre, és ott vezetjük le a feszültségünket (akár a társunkon, akár egy másik kollégán), az bizony problémát jelent.

Munkahelyre nem valók az érzelmek?!

Valóban így lenne? Vajon milyen munkahely lenne az, ahol semmilyen érzelem sem kaphatna teret? Vajon jó lenne egy olyan helyre naponta bejárni, ahol egy kedves gesztust, egy biztató szót, egy baráti érintést sem kapunk? Bizonyára nem.

A rideg, érzéketlen, eredmény és célorientált közeg épp olyan káros, mint az érzelmileg túlfűtött energiatér, ahol mindenféle érzelemnyilvánítás megengedett.

Szerencsére egyre több vállalat gondolja úgy, hogy számít a munkatársak érzelmi és mentális állapota. Hogy igenis fontos, hogy szívesen járjanak be dolgozni, mert tudják, az általános örömérzet fokozza a pozitív motivációt. Ma már egyre több cég alkalmaz olyan life coach szakembert, akinek az a feladata, hogy a dolgozók önismereti, érzelmi tudatossága (természetesen a szakmai kompetencia mellett) a lehető legoptimálisabb legyen. Az állandóan rosszkedvű, fizikai és szellemi fáradtsággal küzdő emberekkel nem lehet innovatív és kreatív módon együtt dolgozni és egymást támogató közösséget építeni.

Tragédia az, ha a főnök a szerelmünk?

Ahol érzelmek vannak, ott megjelenhet a manipuláció, a félelem, a függőség, a kiszolgáltatottság, a szorongás is. De mindez csupán addig ijesztő, ameddig nem tanulunk meg nemet mondani és határozottan felállítani az énhatárainkat. Ameddig teret adunk kiegyenlítetlen, számunkra méltatlan, kiszolgáltatott és függőségi helyzetben tartó kapcsolatoknak, addig félni fogunk. Nem tragédia, nem hiba, ha a főnökünk lesz a szerelmünk, de az sok problémát és szenvedést fog okozni, ha a tiszta, kölcsönös, szeretetteljes kapcsolódások helyett hiány, szükséglet és ösztön szinten kapcsolódunk majd másokhoz.

Montorffy Letti

fejlesztő coach