Érdekes kérdés, hogy az egyiptomiak miért építettek templomokat a saját tudati fejlődésükhöz, ha egyszer már a piramisok ott voltak nekik? Miben tud segíteni egy templom a tudati tökéletesedés útján? Milyen formában vitték tovább az egyiptomi misztériumiskolák papi rendjei az atlantiszi tudást?
Miután az egyiptomiak megkapták az atlantisziak tudását, csiszolniuk kellett azt, illetve át kellett alakítaniuk annak érdekében, hogy ez számukra is felhasználható legyen. Az atlantisziak tudásának nyomdokain haladva világos volt számukra az Univerzum működése. Így többek között az, hogy minden csillagrendszer életében megvannak a sajátos fejlődési ciklusok, melyek alatt az adott csillagrendszer teremtményeit tökéletesedési folyamatokon kísérik végig. Nagyon egyszerű a képlet: központi csillagunk, a Nap körüli forgásunk ideje egy év, azaz 365 nap. Ugyanakkor létezik egy Központi Nap is, amely körül a naprendszerünk forog. Ez a keringés 25 920 évig tart. Ez egy nagy fejlődési szakasz (világév), amely 12 egyenlő részre, világhónapra osztható. (A Dendera-i templomban láthatjuk az egyik szentély mennyezetén a zodiákust, illetve egy sokkal részletesebb és bonyolultabb ciklust.)
A reinkarnációs körforgás úgy működik az emberi testbe költöző lélek számára, hogy az isteni lelkünk mindegyik korszakban, tehát ennek a 25 920 évnek valamennyi korszakában legalább egyszer, de jellemzően inkább többször leszületik a Földre. Mindegyik korszakban más hatások érik őt, hiszen ahogyan forgunk a Központi Nap körül, mindig más csillagok hatnak ránk.
Az egyiptomiak tudták az atlantisziak tudása alapján, hogy az Univerzumot energiák hatják át, mivel a Világegyetem egésze energiából tevődik össze. Maga az Univerzum egy kétpólusú rendszer, amiben negatív és pozitív energiák találkoznak egymással. Mind a negatív, mind a pozitív energiáknak megvannak a sajátos tulajdonságaik. Az ember él, szeret, vágyódik, gondolkodik, rendelkezik bizonyos logikával, ösztönökkel, s van egy intuitív része.
Atlantisz esetében kristálytechnológiával végezték ezeket a műveleteket, így az annyival volt jobb, mint az egyiptomi, hogy sokkal kisebb eszközökre volt szükség az aura ideális behangoltságának eléréséhez. A későbbi korszakokban az emberek számára már nagyobb eszközökre volt szükség ugyanennek a hatásnak az eléréséhez. Voltaképpen hatalmas méretű templomokat kellett alkotniuk ahhoz, hogy a megfelelő hangoltság állapotába tudják juttatni az embereket. Ezért is építettek ilyen nagy és éppen ilyen adottságokkal rendelkező templomokat az egyiptomiak.
Tulajdonképpen a templomok azért épültek, hogy azokat a különböző kozmikus energiákat, amelyeket a 25 920 év alatt folyamatosan sugároz az Univerzum (a csillagok és egyéb égi tünemények), speciális módon befogják és az emberek számára fogyasztható rezgésszámon továbbsugározzák, alkalmasint közvetítsék.
Mivel a templomok már eleve olyan földsugárzásokra épültek, amelyek tiszták és erősek voltak, közvetlen kapcsolatban, kommunikációban álltak Gaia, a Földanya spirituális lényével. Ez azért is volt fontos, mert ily módon a templomok alulról is képesek voltak energiát felszívni és közvetíteni a templomban fejlődők számára, méghozzá tiszta formában. Ne felejtsük el, hogy a Föld egy fejlett intelligencia, egy szellemiség, aki megannyi kozmikus korszakban számos lelki fajt hordott a hátán, s még azután is birtokában van a letűnt civilizációk tudása és bölcsessége, hogy azok már réges-rég elhagyták a bölcsőjüket.
Így a Föld nem csak az egyes emberi evolúciós ciklusok, hanem a korábbi, emberiséget megelőző fajok periódusait is végigkísérte és képletesen fogalmazva végignézte felemelkedésüket. Ettől is olyan értékesek az egyiptomi templomok, hiszen azokat gondos és tudatos választás eredményeként építették az egyes szent helyekre, biztosítva ezzel az ott élők tökéletesedésének maximális támogatását.
A papok sosem csak egyetlen templomban tanultak. A spirituális tanulmányoknak különböző lépcsőfokai, ha úgy tetszik, szintjei voltak. De azok a templomok, ahová kifejezetten a szükséges tapasztalatok megszerzéséért, illetve a megfelelő hangoltság eléréséért jártak, párba voltak állítva egymással. Ekképpen a beavatottak úgy végezték a tanulmányaikat, hogy azok ne csupán egy rezgésszámemelést eredményezzenek, s ne csak bizonyos tapasztalatok elsajátítását célozzák meg, mint például a gyógyításét vagy az Univerzum bölcsességét, vagy a jóslásét, vagy a csillagelemzését, vagy az emberiség korszakainak analízisét, hanem úgy válogatták össze a templomokat, hogy mindegyik fajta energiából kapjanak, amire aktuális életükben és tudati fejlődési szakaszukban szükségük van ahhoz, hogy a tökéletesedés és a harmónia újabb és újabb fokozatai kialakulhassanak az aurájukban.
Mivel a templomok élő spirituális könyvtárak voltak, ugyanakkor a tudati és lelki fejlődés színterei is, évtizedek alatt nyerték vissza isteni emlékezetüket az arra érdemes és méltó papok. Bizonyos piramisok ebben tudtak segítséget nyújtani, mert kvantumgépezetekként hangolták az aurát és hol tudati, hol testi utazásokat tettek lehetővé az avatottak számára. Így a piramisok bizonyos fokig olyanok voltak, mint a pályaudvarok, ahonnan a magasabb rezgésű világokba lehetett utazásokat tenni. De az élet és a fejlődés egyéb szegmensei a templomokban és azok körzeteiben kiépült városokban zajlottak.
Ahogy a Föld és a nép egy-egy újabb korszakba lépett, úgy változtak meg a templomok és a piramisok által közvetített energiák minőségei is, hiszen az újabb korszakban elvárt fejlődéshez újabb típusú energiákra volt szükség. A piramisok és a templomok újrahangolása és működtetése végett pedig a vezetők lelkei rendszeresen visszatértek, testbe szálltak és irányították az életet.
Boldog napot!
The post Miért templom és nem piramis? appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
