Ma kora délután egy magyarul beszélő hölgy hívott fel azzal, hogy hajlandó lennék-e interjút adni a Guardian-nek. /Mármint e brit lapnak./
Készségesen igent mondtam.
Megkérdeztem a hölgyet, ki készítené a beszélgetést.
Azt mondta, Shaun Walker, a lap moszkvai tudósítója.
Csodálkoztam, hogy miért érdekli e világlapot, amit én mondanék nekik. Ismerve, hogy mivé lett ez a még hat-nyolc évvel ezelőtt is tisztességes napilap, úgy éreztem, szándékuk nem egyenes és netán eszköznek tekintve a kormányon akarnak egy újabbat rúgni.
A stúdiófelvételem utáni időpont és a hely egyeztetése után a hölgy mondta, azonnal, „egy-két percen belül” Shaun Walker visszahív a végső megerősítésért.
Mielőtt letettük volna a kagylót, ártatlan hangon még azt mondtam a hölgynek, hogy nekem is lenne egy kérésem: az interjú legyen kölcsönös, azaz a Magyar Hírlapnak szeretnék vele egy interjút készíteni. Kérésemet nyugtázta.
Ez volt fél háromkor. Most fél hét van.
A Guardian elnémult.
6-8 évvel ezelőtt, ha ugyanez történik, az újságíró legalább telefonált volna. Valami olyan kifogással, hogy ennyi ideje nincs, vagy hasonló.
De ők pontosan olyanok lettek mára, mint amilyen cikkek e lapban Magyarországról megjelennek.
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
