Valljuk be, a legtöbb ember azzal sincs tisztában, hogy mit is jelent valójában az autonómia, vagy önrendelkezés! Nem tudják, hogy ezáltal lenne lehetőségünk saját jogaink kézbe vételére és arra, hogy egy országon belül egyes régiók, bizonyos fokig függetlenül a kormánytól önmaguk határozzák meg saját önkormányzati rendszerüket.
Vagyis konyhanyelvre fordítva, mi dönthetnénk oktatási rendszerünkről, úthálózatunkról, tömegközlekedésünkről, nyelvi törvényeinkről, betegellátásunkról. És – ami talán a legfontosabb -, az itt megtermelt javak nem vándorolnának „állambácsi” zsebébe, hanem mi magunk dönthetnénk arról, hogy mire fordítjuk azokat.
Az autonómiához a nemzetközi és európai uniós jogszabályok szerint is minden népnek joga van. Az más kérdés, hogy nem élünk ezekkel a jogainkkal.
És, hogy miért nincsenek ezzel a lehetőséggel a legtöbben tisztában? A válasz egyszerű: Mert politikusaink eladták az igazi magyar érdekképviseletet, önző, anyagi és hatalmi célok miatt. Hogy mi erre a bizonyíték? Az, hogy ki sem merik ejteni a szájukon az autonómia, vagy önrendelkezés szót.
A kezdeti lépések
Mert mivel kellene, hogy kezdődjön egy ilyen projekt megvalósítása? Először is, beszélniük kéne minderről, hogy bevésődjön a köztudatba! Terjeszteni kéne ennek lehetőségét, hirdetni, népszerűsíteni, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy mik az előnyei és hátrányai egy ilyen rendszernek! Fel kéne építeni egy koncepciót, olyan módon, hogy azt szlovák polgártársaink számára is vonzóvá tegyük és érezzék, hogy ez nem valami olyasmi, ami ő ellenük irányul.
Be kéne nekik mutatni, hogy mindebből semmi hátrányuk nem származik, sőt… Ezzel végre pontot lehetne tenni az évszázados nemzetiségi ellentétek végére, és le lehetne rakni a békés együttélés alapjait. Hiszen mindezzel az ő nemzetiségi jogaik semmiben nem csorbulnának és a szlovák nyelv éppúgy államnyelv maradna a jövőben is.
Mi szükséges mindehhez?
Egyetlen dologra van csupán szükség mindehhez. Ez pedig a politikai akarat. Szándék arra, hogy az önrendelkezés lehetősége minél szélesebb körben elterjedjen. Hogy szlovák polgártársaink is érezzék, hogy ez nem ellenük irányul és hogy mindez a jövőbeni békés együttélés záloga!
Olyan rendszer ez, amely világ- és Európa-szerte számos országban működik már, úgymint Dél-Tirol, Aland-szigetek, Belgium, Katalónia, baszk autonómia, Korzika. De ide sorolhatnánk a svájci kantonrendszert is, mely ország kisebb, mint Szlovákia, területén mégis 4 hivatalos nyelvet használnak.
Az átlagembereknek elegük van a politikából
Láthatjuk, hogy az emberek túlnyomó többségének elege van a politikából és a politikusok képmutató hazudozásaiból. Ezek az emberek egyáltalán nem követik a politikát, nincsenek tisztában a politikai szereplők jellemével, nem tudják, ki kicsoda a politikában. Egyszerűbben fogalmazva, hányingerük van már az egésztől. Sajnos viszont, ha gyermekeink, unokáink és utódaink jövőjét szeretnénk biztosítani és a felvidéki magyarság megmaradását, akkor muszáj lenne erőt vennünk a hányingerünkön! Néha a szappanopera előtt, alatt, helyett, vagy a Facebookos, az okostelefonos csevegés helyett utánanézhetnénk, hogy ki kicsoda a közéletben és mik a céljai.
Egy ember jelleméről a szavain kívül sokat elárul a tekintete, a gesztikulációja és az, ahogy hozzááll bizonyos kérdésekhez. Meg kéne tanulnunk kicsit tájékozódni és a sorok között olvasni! Mert, amíg nem tudjuk legyőzni a politika keltette hányingerünket, amíg csak a szórakozással foglalkozunk és közömbösek maradunk a társadalmi problémák irányába, addig minden marad a régiben.
Addig mindig olyan politikusra, olyan pártra fog szavazni a nagyérdemű, akiknek a képét a legtöbbet látja a tévében, az újságokban, a billdboardokon. Pedig ők nem biztos, hogy a legtisztább, legönzetlenebb emberek. Mi pedig olyan naivak vagyunk, hogy elfelejtjük megkérdezni, hogy honnan a kampányhoz felhasznált tömérdek pénz.
A közöny megöli társadalmunkat
Nem szabadna hát közömbösnek lenünk egy közösség problémáinak irányába. Hiszen, ami 100, 50, 30 kilométerrel odébb van, mondjuk egy másik városban, az nem biztos, hogy nem fog elérni ide is! Fel kéne fognunk, hogy mind egy fajhoz tartozunk, nemzetiségtől és nyelvünktől függetlenül! Mind emberek vagyunk elsősorban, akiket az „Oszd meg és uralkodj!” elve alapján megosztanak és elhitetik velünk, hogy ellenségek vagyunk, pedig nem.
De mindezek mellett még azt is beszugerálják nekünk, hogy kicsik és gyengék vagyunk ahhoz, hogy bármin is változtatni tudjunk. Pedig hát, gondoljunk bele, hogy 150 tagú a szlovák parlament, a civilek pedig majdnem 5 és fél millióan vannak!
A döntés a mi kezünkben, élni kell vele!
Mi vagyunk tehát a csendes többség. Ideje lenne hallatni a hangunkat és kinyilvánítani akaratunkat. Mi, a nép vagyunk az az erő, aki felruházza a politikusokat, képviselőket a döntéshozatalhoz szükséges erővel. Tőlünk kapják a felhatalmazást.
Ideje lenne hát tájékozódnunk és megnézni, hogy kinek a kezébe adjuk az ütőkártyákat és a lehetőséget sorsunk alakítására. Hiszen a politikus egy közszolga. Ők vannak tehát miértünk és nem pedig fordítva. Tudatosítanunk kell, hogy minden csak rajtunk múlik, mert minden egyes sejt hatással van a többire.
Azért nincs tehát Felvidéknek önrendelkezése, mert mi nem teszünk érte. Nem népszerűsítjük együtt és egyénileg ennek eszméjét. Nem nyilvánítjuk ki politikusainknak az erre való igényünket. Nem kötjük ultimátumhoz szavazatunkat. Nem tudatosítjuk, hogy enélkül teljesen törvényszerű, hogy előbb-utóbb teljesen elfogyunk.
Úgy tartja a mondás, hogy nem jó széllel szemben vizelni. Ám azt sem szabad elfelejtenünk, hogy csak a döglött halat sodorja magával az ár, és A FORRÁSHOZ CSAK ÁRRAL SZEMBEN VEZET AZ ÚT!
Végh Tamás
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
