Szlovákia ezen a héten újabb politikai fordulat szemtanúja lehetett, amikor a kormánykoalíció egy szavazás erejéig lecserélte az SaS-t néhány szélsőséges, a kormány több tagja által fasisztának minősített politikusra. A cél az inflációs segélycsomag megszavazása volt, amely esetleges sikertelensége vélhetően végső állomást jelentett volna Igor Matovič politikai karrierjének.
Azt ugyanis nehezen tudtuk volna elképzelni, hogy a Fico-ügy után néhány héttel egy újabb hatalmas pofon után még felálljon a politikai ringben. Erre viszont nem került sor, mert az egyszerű emberek mindent megtettek a szavazatok biztosítása érdekében. Ahogy már sokszor, most is szembe köpték saját magukat, mert sokszor éppen ők riogattak leghangosabban Kotlebával és társaival.
Ezúttal a gyűlöletpártok voksa nem jelentett gondot, mert a cél szentesítette az eszközt. Más kérdés, hogy mi lesz erre a választópolgárok reakciója, hiszen már csak néhány hónap és az önkormányzatok sorsáról döntünk, ahol az OĽANO is érdekelt. A pénzügyminiszter, aki Heger helyett továbbra is a lapokat osztja a látszatkormányban, addig megpróbál néhány tőle megszokott módszerrel tetszetőssé válni az emberek szemében.
Akár még a gyermekes családokat segítő csomag is lehetőség lehetne, igaz, a júliustól érkező növekedés, az egyszeri, valamivel több mint 74 euróval magasabb családi pótlékon kívül nem hoz olyan jelentős anyagi forrásokat a családi költségvetésbe az idén.
Magyarul: az emberek nem fogják túlzottan megérezni, s október végére akár el is felejthetik a 100 eurós összeget. Azt viszont ne gondoljuk, hogy Matovič mindezzel nincs tisztában, hiszen egész eddigi politikai pályafutása a kommunikációs hadműveletekről szólt, kisebb-nagyobb sikerrel, bár kormányfőként ezek legtöbbször nem jól sültek el.
Az viszont egyértelmű, pénzügyminiszterként ő akarja diktálni a feltételeket, s már maga Heger is megmondta, nem ő a főszereplő. A miniszterelnök szerint a koalíciós tanács dönt, de egyre inkább Matovič kottája szerint játszik a zenekar. Egyre hamisabban, de mindenki szeretne túlélni, s megvárni a jobb időket, mert az még lehetőséget jelenthet számukra.
A kérdés, amely már bennem is többször felmerült, hogy a 13.nyugdíj korábbi kifizetése ugyan látszólag rövidtávú megoldást jelent a nyugdíjasok számára, de valóban csak ennyire képes vagy hajlandó a kormány a szépkorúakat illetően. Nyilvánvaló tény, hogy csak az oltások idején játszott ez a társadalmi réteg fontos szerepet a kormányzatnak, akkor motivációs eszközöket is igénybe vettek, de hosszú távon megoldást nem kínálnak a gondjaikra, ezért aztán az inflációhoz kötött, csúsztatott emelésen túl, amely majd januártól hoz változást, nagyon nem akarnak ezen a téren lépéseket tenni. A nyugdíj összegének emelése ugyanis folyamatos kiadást jelentene, amelyre nem tudnak forrásokat szerezni. Vagy inkább meg se próbálnak. Tegyük hozzá, a jelenlegi inflációs ütem mellett a januári emelés is csak kozmetikai lesz, mert addigra az előrejelzések szerint további drágulást fogunk tapasztalni.
Azt viszont nem hiszem, hogy a kormány teljesen feladná a nyugdíjasok megsegítését. Erre utal Boris Kollár pár nappal ezelőtti kijelentése is a tévés vitaműsorban, amelyben kifejtette, ősszel a pénzügyminiszter új csomagot mutat be. Igaz, hogy semmi konkrétum nem hangzott el, de Matovič gondolkodását ismerve feltehetően nem fogja hagyni, hogy ősszel a szépkorúak voksait a két nagy ellenzéki párt, a Smer és a Hlas húzza be, amelyre viszont komoly lehetőség adódik, ha a nyugdíjasok azt fogják látni, a kormányzat ismét csak megfeledkezik róluk.
A 13.nyugdíj korábbi kifizetése ugyanis csak egy kozmetikai megoldás, amely a problémákat eltolja, s a karácsony előtti időszakban az ilyenkor érkező plusz összeg nagyon hiányozhat. A kisebb összegből élő szépkorúak pedig a stabil választói bázist jelentik, s az is tény, nem ők az egyszerű emberek fő szavazói, de annyira még a jelenlegi kormánypártok sem naivok, hogy elhiggyék, tetteiknek nincs következménye. Azt pedig nem mondhatjuk, hogy a pénzügyminiszter nem kedveli a nyugdíjasokat, egyszerűen opportunista módon inkább azon csoportok felé húz, ahonnan több szavazatot remél.
Az önkormányzati és megyei választások teljes feladása viszont egyetlen kormánypártnak sem opció, hiszen ez jelenthet még lehetőséget számukra az elkövetkező időszakban, mert egyértelmű, hogy a következő években kevés esélyük lesz újra kormányzati pozíciókba kerülni.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
