A népi megfigyelés szerint május 12-13-14. táján a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, sőt sokszor fagy is jön, amely a sarjadó rügyeket, vetéseket tönkreteheti, kárt okozhat a kertekben.
A tudományos magyarázat, melyet nyilván nem ismertek eleink az, hogy május elején betörnek a Kárpát-medencébe sarkvidéki hideg légtömegek.
A közép-európai, így a magyar néphagyomány is „fagyosszentek” néven tartja őket számon.
A hagyomány szerint a keresztényüldözések idején, a 3-4. században élt a három szentéletű férfi, akik sok ókeresztényhez hasonlóan hitükért haltak vértanú halált.
Egy népi magyarázat szerint Pongrác a kánikulában egy subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok, ezért
mérgükben évről évre visszajönnek, hogy bosszantsák főképpen a gazdálkodó embereket.
Magyar legendájuk viszont úgy tartja, hogy azért fagytak halálra, mert névünnepükön saját ruháikkal takargatták be a betegeket, akik életben maradtak, ők azonban belehaltak a hirtelen jött hidegbe.
A régi időkben a gazdák nagyon féltek ezektől a napoktól. A termés elvesztésétől való szorongás olyan erős volt, hogy Pongrác, Szervác, Bonifác kultuszának semmi nyoma sincs néphagyományaink között. Még, szoborállítással sem remélték, hogy jóindulatuk megnyerhető.
A szegedi tanyák öregjei szerint a garabonciások valamikor el tudták űzni a fagyosszentek haragját, mert ezekben a napokban könyvükből ráolvastak az időre.
A földművesek elővigyázatosságból
a kényes egynyári zöldségeket, uborkát, babot, paradicsomot, paprikát csak a fagyosszentek után ültették el.
Ha Pongrác napján esik, az jó a mezőnek, de árt a szőlőnek.
Ha kisüt a nap, bő termést hoznak a szőlősgazdáknak.
Zagyvarékason úgy vélték, ha fagyosszentekkor nincs felhő, akkor sok bor lesz.
A Drávaszögben, Vörösmarton erről regula szól:
Sok bort hoz a három ác, Szervác, Pongrác, Bonifác, Ha felhőt egyiken se látsz!”
Nagydobronyban úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható.
Ezt is mondják:
Pongrác napi eső. Zöldül már a mező”.
Berettyóújfalusi rigmus szerint: „Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz.”
Ha májusi fagy érte a szőlőt, Eger szőlőművesei ezt mondták: „a fagyosszentek megszüreteltek”.
Védekezésképpen a gyümölcsösökben ilyenkor füstölnek. Az alábbi népi rigmus is erre szólít fel:
Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök!“
A szőlőskertekben ma is alkalmazzák a füstölést, a mesterséges köd vagy szélképzést, illetve a fűtést.
Az Ipoly menti néphit szerint a fagyosszentek után következő Zsófia is hozhatott fagyot. Ipolybalogon mondogatták:
Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász.“
Ha ilyenkor nagy a hideg, az ősz is hosszú lesz.
A fagyosszenteket Göcsejben „fagyosnapok” néven tartják számon.
Orbán a kocsmárosok és a bor védőszentje, ezért számtalan hagyomány, népi bölcsesség kötődik hozzá.
Magyarlakta vidéken a XVII. századtól kezdve állítottak a szőlőhegyeken kápolnát, szobrot, ahol kehellyel, szőlőfürttel mutatkozik, de megjelenik keresztek mellékalakjaként is.
A néphagyomány szerint ha Orbán megvédte a termést a fagytól, akkor borral vendégelték meg a szobrát a gazdák, ha viszont fagykáruk lett, akkor megvesszőzték.
Ha a fagyosszentek utolsó napjaiban vigyáz a szőlőre, megünneplik, ha nem, akkor megveregetik szobrát. Régen a Vajdaságban szinte minden szőlőskertben megtalálható volt szobra akár fatörzsből, vagy szalmából is.
Kassán harangot öntöttek jóindulatáért. Egyes helyeken misét mondatnak ezen a napon.
Az Ipoly mentén Urbánkának nevezték, tiszteletére kőszobrot vagy kápolnát emeltek.
A Nyitra menti falvakban körmenetben keresték fel a szobrot, s ha jó idő volt, megkoszorúzták, de rossz idő esetén kövekkel dobálták meg.
Adonyban virágokkal és zöld ágakkal feldíszített kápolnában tartották az Orbán-napi misét. Ezekből a virágokból mindenki igyekezett egy keveset a présházba vinni, abban a hitben, hogy az Orbán-napi szentelt virág megvédi az épületet a villámcsapástól.
Orbán napján véget ér a tél, mert Orbán leszáll a kályháról, legalábbis így tartják Göcsejben és a Muravidéken. Eleink ezen a napon nem csak a hőmérsékletre figyeltek.
Ha esett, akkor gyenge, savanyú bortermésre számítottak, míg felhőtlen ég esetén a Délvidéken édes, gazdag bort vártak.
Az esőt sok helyen felfogták és megitták, esetleg a boros kancsókba töltötték, hogy így teljenek meg majd szüret idején is.
Felhasználták ezt a napot termésbecslésre is, mert „ha Orbán napja szép, úgy bő lesz az esztendő”.
A fagyosszentekhez kötődő hiedelem helytállóbb lesz, ha figyelembe vesszük az 1582-es naptárreformot. Ekkor tértek át ugyanis a ma is érvényes Gergely-naptárra.
Akkor a korábbi – még a Julius Caesartól származó – naptár pontatlansága miatt felgyülemlett 10 nap hibát azzal küszöbölték ki, hogy 1582. október 4-e után másnap október 15-ét írtak.
Ettől kezdve tehát 10 nappal eltolódtak a dátumok a régi naptárhoz képest. A fagyosszentek időjárási szabálya viszont – Pongráchoz, Szerváchoz, Bonifáchoz kötődve – május 12-14. maradt ezután is.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
