Mennyi volt?
Az USA GDP-je 29,184,9 milliárd dollár (2024). Katonai költségvetése összesítve 997 milliárd dollár (841 milliárd+apró). Ez GDP-jének 3,41%-a, a világ hadikiadásainak 37%-a, a NATO kiadások több mint fele.
Mennyi lesz?
A NATO teljes védelemi költségvetése 2025-ben cca. 1 807 325 000 000 USD-ra várható. A június 24‑én és 25‑én, Hágában megrendezett NATO-csúcson döntés született arról, hogy a tagországok 2035-ig 5%-ra növelik védelmi célú kiadásaikat. Hogy miért épp ötre? Azért, mert ez az az érték, amihez az USA-nak semennyit nem kell növelnie a jelenlegin. Az öt százalék 3,5 tényleges + 1,5% infrastrukturális ráfordításból kell álljon.
Utóbbit teljesíti minden híd, vasút, reptér stb., ami alkalmas katonai eszközök tárolására, továbbítására, mozgatására gyártására meg ilyenek. Vagyis, ha úgy épül meg egy Duna-, vagy Ipoly-híd, hogy elbírja a 60 tonnás Abramsot, akkor az ára benne van a másfél százalékban.
Mennyi az?
De a 3,5% húzósabb. 2024-ben Magyarország 2,14%-ot, Szlovákia 2,0%-ot költött ilyesmire, amit 10 év alatt 3,5%-ra kel növelniük. Hogy mennyi a különbözet? A jelen oktatási költségeinek kb. egyharmada. Nagyjából annyi, mintha holnaptól nem fizetnénk az általános iskolákat intézményestől, tanárostól, gyerekestől. Hogy tovább nem volna ingyenes, minden tanuló maga finanszírozná magát. Vagy ugyanez a középiskolákkal. Vagy az egyetemekkel. Ennyi a különbözet. Ezt a pénzt az államnak elő kell teremtenie. Honnan fogja? Elszedi az adófizetőktől. Máshonnan nem tudja. Ne tévedjünk. Hiába nő a GDP, a százalék nem összeg, hanem arány. Vagyis a kiadás arányosan nő.
Valami
A tíz év arra kell, hogy az adóterhek növekedése, vagy a juttatások csökkentése széthúzható legyen és ne egyszerre zuhanjon a meglepett választókra. Mert ha így történne, talán elégedetlenség és ellenállás üthetné fel a fejét.
De van itt még valami. Mivel az USA összességében többet áldozott eddig védelemre, ez az emelés számára semmi újabb terhet nem jelent. De senki ne gondolja, hogy a mi érdekünkben tette. Nem. Szüksége volt ránk, most meg már nincs. Tehát úgy húzta fel a költségeket, hogy neki ne fájjon. Nem is fog: a 3,5 az tulajdonképp 3,41%. Ezzel azonban a NATO fenntartási költségeihez való hozzájárulását – a többiek rovására – abszolút 57%-ról 49%-ra szorítja le.
Mindeközben az USA hadigépezetének céljai messze túlmutatnak az Észak-Atlanti térség katonai védelmének biztosításán, ami a többi tagországra egyáltalán nem igaz! Például, van rajtuk kívül valaki, aki harcolna Tajvanért? – nincs. Ha feltételezük, hogy az USA katonai képességeinek fele elegendő lenne a NATO önvédelmére, akkor már most is sokkal többet költünk mi, mint az amerikaiak. Akkor is, ha másról sem hallunk, mint hogy eddig az USA vigyázott ránk, mert ők igazán jók. Meg önzetlenek. Meg önfeláldozók. Meg hősiesek – meg ügyesek! És azt csinálnak velünk, amit akarnak.
Miért is?
De miért is kell duplájára emelnünk a védelmi kiadásokat tíz év alatt (a fenti táblázatban CSAK a 3,5% 1784 Mrd-ról 3325 Mrd-ra nő)? Mert az oroszok fegyverkeznek. És az semmi, meg is támadnak bennünket. Itt kő kövön nem marad. Csak rubel rubelon.
Feltéve, hogy az oroszok semmit nem csökkentenek a jelenlegi háború miatt felturbózott katonai kiadásaikon, ami teljesen valószínűtlen, 2035-ben 313 milliárd dollárt költenek majd hadicélokra. A NATO jelenlegi ráfordításának ötödét, a tervezettnek (csak a 3,5-ot figyelembe véve), tizedét! Akkor minek is kell nekünk ez a púp? Zavarba ejtő kérdés. A válaszra kicsit várnunk kell.
Ki ne maradjon…
Van persze másik játékos is, aki számít: Kína. Ahhoz ugyan fel kellene kötnünk a nadrágunkat, hogy jól kitaláljuk, mivel is fenyeget bennünket. Talán aliexpressz-csomagpontnak álcázott Tienanmen teret létesít Budapesten, Brüsszelben és Washingtonban, vérengzési céllal. – De ha nem, a kínai fenyegetés akkor is kézzelfogható. Legalább is von der Leyennek. És azoknak, akik rendelkeznek a mi pénzünk fölött.
Akárhogy számolom, az oroszok és Kína együttes várható 2035-re a NATO jelenlegi kiadásának fele. A jövőbelinek negyede. Ez lenne a paritás? Ezen a ponton szűnik meg a fenyegetés? Lehet.
De az is elképzelhető, hogy ennyi kell a globális hegemónia fenntartásához. A kérdés újfent ugyanaz: ez volna az Európai Unió célja? Vagy csak a vízilovakkal vagyunk? Szeretném megkérdezni: ez minden uniós polgár álma? Vagy a többségé legalább? Vagy csak a gubernátor(nő) elvárása? Előfordulhat még, hogy a NATO-országok polgárainak számítani fog valaha is a szava(zata)? Picit többet, mint egy antidemokrácia elnyomott polgáraié? Vagy maradunk így és hagyjuk hülyére venni magunkat?
Van ugyan még egy igen fontos játékos, India, de a lényeg éppen az, hogy a NATO-kiadások esztelen növelése csakis ezzel, vagyis a teljes globális fegyverkezési ráfordítással magyarázható. A NATO tagállamoknak legalább ekkora befektetést kell eszközölniük, hogy fenntartsák az USA globális ütőképességét. Mert ez az orosz fenyegetésre akkor is sok, ha létezik.
Kétségbeesett fellendülés
A fentiek fényében fel kell tenni a kérdést, hogy amikor a mértéktelen és indokolatlan kiadásnövelés magyarázatául az orosz fenyegetést hozzák elénk, lehet-e ez kielégítő indoklás? Nem kellene legalább egy kísérletet tennünk a mélyebb és valószínűbb okok feltárására?
Miközben az ukrán tagsággal az uniós szinten kb. 3%-nyi mezőgazdát taszítják romlásba, az energia és nyersanyaghiány miatt bezáró német gyárakat hadiipari vállalkozások vásárolják fel ahol majd a tehenészek gyártják a töltényeket. Azzal a reménnyel terveznek, hogy a NATO döntései növelik megrendeléseiket, s ezek kiszolgálásához növelniük kell kapacitásaikat.
A folyamat megnyugtatja a zsugorodástól, sőt recessziótól tartó posztpolitikusokat, akik azt remélik, hogy a folyamat csillapító hatással lesz a munkanélküliség növekedésére és a GDP csökkenésére – vagyis stabilizálja a nyugat-európai társadalmakat.
Kilátások
Kérdés azonban, hogy a nyersanyag- és energiaigényes hadiipar honnan és milyen áron szerzi be alapanyagait és hol értékesíti termékeit? Előbbit talán a szétbombázott új tagállamtól, Ukrajnától. Ki ígérhette ezt meg nekik? A NATO? Hiheti-e bárki, hogy az amerikai tulajdonba kerülő források piaci ár alatt szállítanak majd az Uniónak? Meseszerű elképzelés!
A leggyakoribb tüzérségi lövedék (a 155mm-es) ára 2020 és ’23 között négyszeresére nőtt. Bizonyára sokkal többe kerül egy Leopard 2A7, de még egy M1 Abrams is ma, mint korábban. Vajon a kiszorított orosz nyersanyagok miatti szükségében képes lesz-e értékesíteni termékeit bárkinek is a nyugat-európai hadiipar? A válasz: nem. Miért venne bárki egy Leopardot három Merkava, vagy négy K2 Black Panther áráért? Ha egyáltalán, vásárlóként csakis az EU tagállamaira számíthatnak.
Az állítást még egy, igen fontos tényező is alátámasztja. Az európai hadiipar ugyanis nemcsak nyersanyagoldalról kiszolgáltatott, hanem technológiában is az. Nincsenek európai chipek, minden NATO-kompatibilis radar-, felismerő-, azonosító- és irányítórendszer amerikai, a gyártás során ezek kerülnek be minden európai gépbe. A Eurofighter, a JAS, a Rafale mind ezeket használja. De az Uniós szájhadseregeknek nincs hírszerzése sem. Nincsenek műholdjai, nincs európai Starlink, nincs X, se telegram, sőt, még egy nyamvadt európai Swift se létezik.
Másszóval, versenyképes gyártást a nyugati oldalon egyedül az Egyesült Államok tud fenntartani.
A hadigazdaság következményei
A tény, hogy az oroszok igen komoly növekedést villantottak az egyes fegyvernemek kapacitásainak tekintetében – amire a nyugat nem volt képes – a olyan cikkek megjelenéséhez vezettek, amik az orosz hadigazdaság hátrányait taglalják.
Maga a háború, mondják, a strukturális problémák felerősödéséhez vezet, így nem segíti az alacsony termelékenység javítását, de brutális sebességre gyorsítja a demográfiai szakadékok kiteljesedését és következményeit.
Irracionális hazudozás
A fenti várakozásokat mind a nyugati média írta meg – mint az orosz lépések következményeit. Kérdésem: ha a Nyugat pörgeti fel a hadiipart, annak vajon más következményei leszenek? Nem? Akkor mindezek ellenére vállaljuk a kiadások növelését? Mert így a „védelmi célú” európai költekezés a saját indoklása szerint egy olyan a gazdasági modellt támogat, ami
Másszóval, egy irreális veszély felnagyítására hivatkozva elszegényíti saját lakosságát.
Délibábos hadsereg
A terv deklaratív célja egy (elvileg) ütőképes hadsereg felállítása. Félő, hogy ezt nem indokolja más, mint a kilátástalan helyzetbe hozott európai gazdaság felpörgetésének kétségbeesett vágya. Az „ütőképes hadsereg” létrehozásához a fegyvereken túl szükség volna felkészült és elszánt katonákra is, „akiket” a nyugat sajnos elfelejtett „fenntartani” az utóbbi évtizedekben. Ehelyett lenézte, lekicsinyelte és megvetette a hazaszeretetet, a nemzetet és a hagyományt. Lenullázta mindazokat az értékeket, amik alapot jelenthetnének ennek az elszántságnak.
Németországban Z generáció 33 %-a támogatná a sorkatonaság bevezetését. De harcolni csak a lakosság 24%-a volna hajlandó a hazájáért, míg 66% nem. Vagy nem biztos a dolgában, ami ugyanaz (Gallup International 2023). sajnos még azt a feltételezést sem vethetjük el, hogy a 24%-ban több a 30 feletti, mint a 40 alatti, de annyi bizonyos, hogy utóbbiak egyharmada migrációs hátterű.
Muszlimok és keresztények
Külön érdekesség, hogy nem találtam valós adatot a Németországban magukat muszlimnak vallók számáról. 2024-ben a teljes népesség 25,6 %-a volt migráns hátterű (kb. 21 millió), de csak 3,3 millió a muszlim. Érdekes! Mire kell gondoljak? Hogy keresztények lettek? Hinduk? Hitetlenek? Netán zsidók? – nehezen hiszem. Pedig, ami a hitet és az elszántságot illeti, felmerül a kérdés, vajon mekkora a közös halmaza a „harcolók”24%-os és a „migránsok” 33%-os csoportjának?
Szerintem pontosan nulla. Ellenkező esetben fel kellene tételeznem, hogy ugyanazok az emberek fognak Németországért harcolni (az oroszokkal), akik békés hétköznapokon verik, erőszakolják és késsel szurkálják halálra leendő német bajtársaikat.
Végső kibontakozás
A háború, írják nyugati szakértők, brutális sebességre gyorsítja a demográfiai szakadékok kiteljesedését és következményeit. „Felmérések azt mutatják, hogy az orosz vállalatok jelenleg súlyos munkaerőhiánnyal küzdenek, és a háború csak súlyosbította a helyzetet. – írja Heli Simola vezető közgazdász – …becslések szerint mintegy 200 000 orosz katona esett már el a csatatéren. Ha a sebesülteket és sérülteket is figyelembe vesszük, az áldozatok teljes száma 700 000–800 000-re emelkedik”. Ennélfogva nem lesz elég munkaerő, ami lassítja a gazdaságot.
Ha tehát volna 21/2= 10 millió dolgos német (férfi), aki meghalna a hazájáért, a családja védelmében; és nem halna meg 28 millió (33%) nem német, akiknek nagyobb része sosem dolgozott és nem is akar, akkor ők tovább élveznék a győzelem gyümölcseit – az üres országban. Csak dolgozni nem fog senki a halottak helyett – épp, mint az oroszoknál.
A szokásaikat elnézve felteszem, a nőkkel azért valahogy csak elbírnának.
Micskó András
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
