Ötletek, amelyek korábban stigmatizáltak vagy tiltottak voltak, ma általánosan elfogadottá válnak. Bizonyos értelemben a legtöbb, majdnem az összes összeesküvés-elmélet stigmatizált tudás, amelyről nyíltan beszélnek a médiában és politikai szereplők is, azaz már tulajdonképpen nem számítanak stigmatizáltnak.
Az összeesküvés-elméleteket az teszi olyan kellemetlenné, hogy gyakran nagyon okos emberek is elfogadják azokat – mondta el a Maszolnak Michael Barkun, az amerikai Syracuse Egyetem professor emeritusa, akinek szakterületei a politikai szélsőségek, a vallás és erőszak kapcsolata, illetve az összeesküvés-elméletek.
– Úgy tűnik, hogy az utóbbi időben nem csupán „underground” szereplők terjesztenek összeesküvés-elméleteket, hanem számos országban maga az állam. Hogyan jutottunk ide?
– Nem igazán beszélhetek az európai helyzetről, de ami az Egyesült Államokat illeti, az az általános tendencia, hogy az összeesküvés-elméletek a szélekről, vagy ahogyan fogalmazott, az „undergroundból” a kultúra főáramba mozdultak el. Ez az első, ami történt, a második – ami ezzel összefügg –, hogy a mainstream politikában is megjelentek összeesküvés-elméletek, ennek pedig a legtisztább jelzése Trump elnök volt, aki régóta, még a politikai szereplése előtt közismerten azt terjesztette, hogy Obama elnök nem az USA-ban született. Azóta számos más összeesküvés-elmélettel azonosítható a neve, így ő egyben szimbóluma ezeknek és terjesztője is.
– Soros György különösen néhány európai országban, de az Egyesült Államokban is összeesküvés-elméletek főhősévé vált. Miért történt ez? Miért nem Bill Gates – akit szintén szoktak különböző vádakkal illetni, vagy Jeff Bezos vált célponttá?
– Azt hiszem, hogy tiszták az okok, hogy miért alakultak ki összeesküvés-elméletek inkább Soros, mint Gates vagy Bezos körül, holott nekik jóval több pénzük van. Az egyik tényező a zsidó származása, a másik, legalábbis az USA-ban, hogy külföldi születésű, a harmadik, hogy a pénzügyben ismert, a negyedik pedig, hogy nem kifejezetten közszereplő, ritkán nyilvánul meg az Egyesült Államokban, míg Bill Gates vagy Jeff Bezos sokkal gyakrabban. Ennek eredményeképpen az emberek sokkal inkább rávetíthetnek bármilyen abszurd elképzelést, amit szeretnének, míg a többi említett tényező egy sor régi sztereotípiát erősít.
– A munkásságában megjelenik a „stigmatizált tudás” fogalma, mindazoké a vélt vagy valós ismereteké, amelyeket nem fogadnak el a hivatalos fórumok. Mit gondol, megtörténik vagy megtörtént, hogy ezek valamelyike mainstreammé vált?
– Azt hiszem, ez most is történik, más szavakkal az, hogy ötletek, amelyek korábban stigmatizáltak vagy tiltottak voltak, ma általánosan elfogadottá válnak. Bizonyos értelemben a legtöbb, majdnem az összes összeesküvés-elmélet stigmatizált tudás, amelyről nyíltan beszélnek a médiában és politikai szereplők is, azaz már tulajdonképpen nem számítanak stigmatizáltnak.
– Egy korábbi könyvében kidolgozta az összeesküvés-elméletek tipológiáját: az egyik típus az eseményre épülő elméleteké, a másik a rendszerintűeké, a harmadik a szuperkonspirációké. Fejlesztette ezt tovább, vagy ma is működőképesnek tartja?
– Ma is használom, mert úgy gondolom, hogy az összeesküvés-elméleteket lehet a mértékük, vagy a jelenség mérete szerint osztályozni. Minél szélesebb körű az összeesküvés-elmélet, annál valószínűbb, hogy téves, így annak mentén elemezni, hogy mi mindent akar megmagyarázni, egy hasznos módszer az osztályozásra.
– Mit gondol, miért hisznek egyesek összeesküvés-elméletekben, mások meg nem?
– Különböző magyarázatokról olvasni, amelyek például a tanultsághoz, „okossághoz” kötik ezt, de én legalábbis kétlem, hogy ezek jó válaszok volnának. Ez egy nehéz kérdés, és kétlem, hogy választ tudnék adni rá: nem hiszem, hogy valaki el tudná különíteni az összeesküvés-elméletek híveit intelligencia vagy pszichopatológiai fogalmak mentén. Ezeket sajnos nagyon okos emberek is elfogadták, és olyanok is, akik egyébként teljesen normális és működőképes, sikeres életet folytatnak – ez teszi az összeesküvés-elméleteket olyan kellemetlenné. Ha egyszerűen azt mondhatnánk, hogy ezek az emberek mind őrültek vagy buták, akkor könnyebben kezelhetnénk a témát – de sajnos nem ez történik.
– Ha már itt tartunk: volt valaha olyan elmélet, amelyet ön is elfogadott vagy legalábbis valószínűnek tartott?
– Nem fogok válaszolni erre (nevet), csak annyit mondhatok, hogy időnként engem is megkísértettek – de általában véve szkeptikus vagyok.
– Mit gondol arról, hogy Alex Jonest és számos szélsőjobboldali figurát szerre tiltanak le különböző közösségi oldalakról? Hatékony eszköz ez?
– Mindenekelőtt hadd szögezzem le, hogy a meglátásom szerint a szélsőjobboldalnak nincs monopóliuma az összeesküvés-elméletek fölött. Bár én erre fókuszáltam a munkámban, de számos baloldali elmélet is van, ezt mindenképp érdemes tisztázni. Ami Alex Jonest illeti, minden bizonnyal a legfontosabb szereplő az USA-ban, ami az összeesküvés-elméletek terjesztését illeti: ha megnézi a honlapját, az Infowars-t, láthatja, hogy rendkívül zseniálisan használ különböző eszközöket erre a célra. Ami a tiltást illeti: bármi is történjen, Alex Jones nyer: ha a Facebookon jelen lehet, akkor azért, mert egy újabb lehetőséget kap az emberek elérésére, ha pedig letiltják onnan, akkor azért, mert mondhatja, hogy „aha, ez mutatja, hogy egy összeesküvés zajlik ellenünk, hogy megakadályozza az igazság napvilágra kerülését”. A Facebook döntése bár lehet indokolt, de közvetlenül Alex Jones kezére játszanak vele.
– Végül: vannak kedvenc összeesküvés-elméletei?
– Ó, ez egy nehéz kérdés! Általában az illuminátus renddel kapcsolatos elméleteket emelem ki, mert nagyon régóta keringenek bármilyen empirikus alap nélkül. Ha tehát egyet említhetnék, akkor ezt mondanám, de a gyíkemberekkel kapcsolatos elméletek is a kedvenceim közé tartoznak.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
