Ez a veszteség nagyobb, mint amit az európai uniós csatlakozás (2007) utáni években mértek, és fájón mutat rá arra, hogy a gazdasági növekedés, az infrastruktúra bővülése nem elég ahhoz, hogy itthon marasztalja a húszas és harmincas éveikben járó fiatalokat, akik nem csupán azért mennek el ismét nagy számban – mert 2012 után mérséklődött a kivándorlás, sőt, tíz évig többen telepedtek haza, mint ahányan kivándoroltak –, mert Nyugaton több pénzt kapnak, és az ottlét jobb szakmai fejlődést kínál, hanem a más államok által nyújtott jobb közszolgáltatások miatt is. A betegközpontú egészségügyi ellátás, a gyermekbarát oktatás, az ügyfélbarát ügyintézés sehogy sem akar meghonosodni tájainkon: a döntéshozók és a közalkalmazottak is keményen ellenállnak minden változtatásnak, s ha ennek ellenére történik valami előrelépés – mint a bírói és ügyészi nyugdíjazási feltételek módosítása –, az rettentően lassú és apró haladás: ez a nehezen megszületett törvény 15 év múlva ér célba (amikor az átlagpolgár nyugdíjazási korhatára várhatóan 65 év fölé emelkedik már), és van még jó néhány kivételezett kategória, amelynek kiváltságai egyelőre érintetlenek, tehát a folyamat vége beláthatatlan. Ennél nagyobb baj azonban, hogy nem tűnik visszafordíthatatlannak, sőt: ahogy a pénzügyi elemzők arra számítanak, hogy a 2027 tavaszára tervezett kormányfői rotációval – a Nicu&Marcel páros találmányával – hatalomra kerülő Sorin Grindeanu alatt ismét „elrobban” a deficit, a politikai elemzők a rendszer visszarendeződésétől tartanak. És ez az, amiből a felnőtt életük és pályájuk elején levő generációk nem kérnek többet.
A politikusok pedig ugyanúgy nem látszanak észrevenni ezt a jelenséget, mint ahogy a tavalyi infláció és a villanyáram drágulása után hirtelen nagyon megemelt adók által kiváltott elégedetlenség is meglepetésként érte őket. A felelősebb vezetők kizárólag a költségvetési hiány csökkentésére összpontosítanak, és egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy milyen mértékben fogynak az adófizetők. Ha mégis tesznek valamit, az csak a már meglévő egyenlőtlenségeket növeli, mint a néhány száz vagy ezer kisvállalkozásnak ígért túlélési segély, miután az utolsó utáni rend bőrt is lenyúzták a magánszektorról. E kapkodó foltozgatás helyett jobb lenne kedvező, kiszámítható körülményeket teremteni, ahol a cégek tervezni, működni, növekedni tudnak – mert ez hozhat fellendülést; az újabb meg újabb váratlan és toronymagas sarcok megakasztják a gazdaságot. Aláássák a megélhetést, a kilátásokat és velük együtt a bizalmat és a reményt. Így csak a kitelepedési kedvet lehet fenntartani – és mivel ez nem lehet cél, a kormánynak tennie kell valamit az aktív korosztályokért. De nagyon gyorsan. Máris késésben van.
Nicușor Dan âllamfő a németországi román diaszpórával is találkozott 2025 nyarán. Fotó: presidency.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
