Mi lett Rákosi Mátyás családjával?

Mi lett Rákosi Mátyás családjával?

A 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb negatív alakjáról, Rákosi Mátyásról viszonylag sok információ áll a rendelkezésünkre, ám jóval kevesebbet tudunk Szabadkán maradt családtagjairól. A Szerbiához tartozó magyar város világháborús áldozatainak névjegyzékében talált információ szerint a néhai főtitkár apja, bátyja és húga egy auschwitzi gázkamrában hunyt el, tudható meg Molnár Tibornak az ArchívNet legújabb számában megjelent cikkéből.

Rosenfeldből Rákosi

Ismert tény, hogy a magyar történelem egyik legvitatottabb és legmegosztóbb személyisége – Rákosi Mátyás – Adán látta meg a napvilágot. A Tisza-menti településen vezetett zsidó felekezeti születési anyakönyv tanúsága szerint Rákosi Mátyás – akkor még Rosenfeld vezetéknéven – 1892. március 9-én született, apja Rosenfeld József, anyja Léderer Cecília; mindkét szülő származási helyeként Topolyát jelölték meg. A Rákosi-önéletrajz tanúsága szerint Rosenfeld József kereskedelemmel foglakozott, az anya pedig a gyermekeket nevelte: összesen 13-an voltak testvérek – a sorban Mátyás az ötödik volt – de közülük csak 11-en élték meg a felnőttkort.

A Rosenfeld-család Adán nem találta meg a számítását, ezért 1898 októberében Sopronba költöztek: 1904 januárjában itt kapták meg a belügyminisztériumi jóváhagyást a családnév Rákosira történő magyarosítására. Ezt követően a család rövid időre visszaköltözött Topolyára. Hamarosan Szabadkára kerültek, és a jelek szerint itt rendezkedtek be tartósan. Rákosi Mátyás az 1905-1906-os tanévtől a szegedi Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanulója lett, ahol 1910 júniusában tett sikeres érettségi vizsgát. Ebben az évben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Az 1910-1911-es tanévben felvették a budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémiára, amelyet 1912-ben fejezett be. Ezt követően Hamburgban, majd 1913-ban Londonban folytatta tanulmányait.

Az I. világháború kitörésekor – 1914 nyarán – bevonult a szabadkai állomáshelyű m. kir. 6. honvéd gyalogezredhez. Elvégezte a tartalékos tiszti tanfolyamot, és 1915 tavaszán – hadapródként – a 6-os honvédek egy menetalakulatával az orosz hadszíntérre helyezték. 1915 áprilisában orosz hadifogságba került, ahonnan 1918 tavaszán szabadult; májusban térhetett haza Szabadkára, ahol két hónap szabadságot kapott. 1918 augusztusában frontszolgálatra alkalmasnak nyilvánították és hadnaggyá léptették elő. A frontra azonban már nem került ki, kiképzőtisztként tevékenykedett. 1918. október 31-én részese volt a szabadkai vasútállomás katonai birtokbavételének.

Bácskában 1918. november elejéig tartózkodott. Feltehetőleg még a szerb csapatok beérkezése előtt Budapestre utazott, ahol belépett a frissen megalakult új politikai szervezetbe, a Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1918 novemberét követően már – feltehetően – soha többé nem találkozott Szabadkán maradt családtagjaival. 1925-ben, egy rendőrségi kihallgatás során, a következőket vallotta családi kapcsolatairól: „Izraelita szülőktől származom, apám szabadkai kereskedő, aki meglehetős vagyonnal rendelkezett. Szüleim vallásos zsidók, akikkel politikai nézeteim nem egyeznek. Jó viszonyban vagyok velük, az érintkezésünk azonban megszakadt, mert nem akartam szüleimet a jugoszláv hatóságok vegzálásainak kitenni.”

Rákosi Mátyás további pályafutása ismeretes: 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság létrehozásában és annak működtetésében,1920 és 1925 között a Komintern megbízásából részt vett több közép-kelet-európai kommunista mozgalomban, 1925 és 1940 között börtönben volt, a következő öt évet pedig Moszkvában töltötte, a második világháborút követően Magyarország kommunista vezetésében vállalt szerepet kegyvesztettségéig és száműzetéséig, amely után a Szovjetunióban élt 1971-ben bekövetkezett haláláig.

Holttá nyilvánítás

Joggal merül fel a kérdés: mi történt a Rákosi-család Szabadkán maradt tagjaival? A választ Szabadka II. világháborús áldozatainak névjegyzékében találjuk meg: apja, a Topolyán 1860-ban született Rákosi József, bátyja Béla, aki 1886-ban Topolyán született, és húga Hajnalka, aki 1908-ban Sopronban született, a holokauszt áldozatai lettek. A szűkszavú adattár forrásként a szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/1947 számú, 1947. július 10-ei keltezésű határozatát jelöli meg, amely a Rákosi-család tagjainak holttá nyilvánítására vonatkozik.

Az említett – szerb nyelvű – bírósági határozat már jóval beszédesebb. Kitűnik belőle, hogy a holttá nyilvánítási eljárást Horovicz Jenőné szül. Rákosi Jolánka kezdeményezte, és az ügyben Stantić Cecília bíró járt el. Eseti gondnoknak Fischer Albert szabadkai illetőségű kereskedősegédet nevezték ki. Az irat tanúsága szerint Rákosi Józsefet, Bélát és Hajnalt Szabadkáról deportálták: Bácsalmáson keresztül Auschwitzbe szállították őket. Ezt követően – a bíróság megállapítása szerint – mindhárman az auschwitzi gázkamrában veszthették életüket, haláluk időpontjaként 1944. június 29-ét állapították meg.

A Vp. 379/1947 számú bírósági határozat azonban rajtuk kívül még két személy adatait foglalja magában: Rákosi József, Béla és Hajnal mellett még két Rákosi-testvér – Mária és Margit – holttá nyilvánítását is. A bírósági határozat 4. pontja a Topolyán 1904-ben született Kardos Sándorné szül. Rákosi Máriára vonatkozik: esetében a halál megállapított időpontja 1938. december 31., helyszíne pedig Moszkva. A bíróság ezt a megállapítást – az indoklás szerint – Rákosi Zoltán és Csillag Miklós budapesti lakos vallomására alapozta.

A határozat 5. pontja az 1902-ben Adán született Rákosi Margitra vonatkozik: halála időpontjául a bíróság 1932. december 31-ét, helyéül pedig Szabadkát állapította meg. Az indoklás szerint Mária a megnevezett időpontban Szabadkán elhunyt – amit Fischer Albert tanúvallomása is igazolt – de „a haláleset nincs bejegyezve az anyakönyvekbe”. A bejegyzés tényének hiányát bíróság a szabadkai Anyakönyvi Hivatal által kibocsátott bizonylatra alapozta.

Molnár Tibor teljes cikke, valamint a források az ArchívNet 2014. 3. számában találhatóak


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »