Annak idején, a televíziózás őskorában Rodolfo számos este bűvölt el a nézőket bűvészmutatványaival, és közben nem átalkodott elismerni, hogy „figyeljék a kezemet, mert folyton csalok”. Bármennyire is figyeltünk, mégis mindig átvert minket, és soha nem jöttünk rá a féltve őrzött titkaira. De legalább elismerte!
Bugár is nyugodtan mondhatná Rodolfo után szabadon: figyeljék a szememet, mert folyton csalok! Csak a Most-Híd elnökében nincs semmi önkritikára és beismerésre való hajlam, olyasmi, mint az egykori csodás bűvészben volt! Ő nem mondja, csak csinálja!
Pedig mondhatná: Amit ma kijelentek, holnap már egész mást jelent! De a szememmel mindig jelzem ennek a lehetőségét, úgyhogy az vesse rám az első követ, aki sziklát akar vissza! Ha nem vették volna észre, akkor is sunyin néztem, amikor azt mondtam, előrehozott választások lesznek Szlovákiában, de ha nem, akkor kilépünk a kormányból! Észrevették, hogyan néztem, miközben ezt mondtam? Nagyon huncutul! És összevontan a szemöldökömet is, mint a hírhedt Rózsa Sándor, lelki és szellemi társelődöm.
Nos, ebben a nézésemben benne volt nagyon is a harmadik lehetőség! Hogy amit mondtam, annak nemhogy a fele se igaz, hanem az egész egy hatalmas blöff! Tehát senki se próbálkozzon most azzal megvádolni, hogy nem az igazat mondtam az országos tanácsülést követően!. Csak mást mondtam, mint amit gondoltam, aztán azt cselekedtem, amit gondoltam és nem azt, amit mondtam. Ez ilyen egyszerű! De a sokatmondó nézésem mellett a járásom valamint a csípőm ringása is legalább olyan jelentőséggel bír, mint a Kis Grofóé. Ő is lelki társ, de lehet, hogy ő ezt kikéri majd magának! Én ezekkel a metakommunikációs eszközökkel fejezem ki az igazságomat, nem pedig a mögöttes szavakkal. Amikor himbálózok és széles mozdulatokkal gesztikulálok, akkor figyeljenek, mert akkor csalok.
Meg a mások becsapása mellett van egy másik jó tulajdonságom is, hogy minden olyan gyorsan lepereg rólam, mint az impregnált köpenyről az esőcsepp. Nem könnycsepp, mert sírni csak a győzteseknek szabad! Én meg vesztes vagyok, örök vesztes. Most is két napot vesztettem el a szabadságomből! Mosolygott is a recepciós meg a szobalány, amikor távoztam a szállodából, és sok sikert kívántak mindketten a szlovák kormány túléléséhez.
Tegnapelőtt még azt hitték naivan az emberek, hogy kormányerőből kormányváltó erő leszek, mára ez már nem így van! Mert nem figyeltek eléggé! De én mindig felkelek, mert muszáj! Ma is van valamilyen nemzeti ünnep, előkeresem a legszínesebb kokárdámat, igaz kissé megfakult rajta a piros-fehér-zöld, de sebaj, az a fontos, ami belül van, „Jól csak a szívévével lát az ember”. Jó, hogy eszembe jutott ez a Antoine de Saint-Exupéry idézet, ezzel kezdem majd az ünnepi beszédemet valamelyik magyar településen, meg koszorúzok is.
Csak legyen, aki meghallgasson, Béla! A koszorút meg jól gondold meg, hova teszed!
Száraz Dénes
Nyitókép: Facebook
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
