A Transzfogarasi úton történő balesetek egyértelműen a medve etetésével állnak összefüggésben. Évek, inkább évtizedek óta kialakult rossz és veszélyes szokásról kellene lemondani, ám ez, ha nem is lehetetlen, de nehezen elérhető cél. A mostani, három külföldi turistát érintő medvetámadás is az etetéssel, illetve a vad fotózásával, a szelfikészítési szándékkal hozható kapcsolatba. Az ottani, megváltozott viselkedésű – elkorcsosult? – medvék, hasonlóan a Bálványos felé vezető út mellett kéregető társaikhoz, megszokták, hogy könnyen érkezik a táplálék, s ha nem kapják, követelhetik. Vagyis támadhatnak. Ez olykor tragikus következményekkel jár, ám sem ez, sem a tetemes bírságok nem elég riasztóak, ugyanis a medve etetése vált a térség egyik idegenforgalmi vonzerejévé. Táplálékot kerestek és találtak a kovásznai szívkórház udvarába látogató medvék is, ami elfogadhatatlan és tarthatatlan állapot.
Összetett és a hazai viszonyokat tekintve megoldhatatlannak tűnik ez a problémakör. Ahhoz, hogy bár egy elfogadható rendezési irány körvonalazódjék, nélkülözhetetlen a pontos, letisztult, érzelmektől és indulatoktól mentes helyzetértékelés. Az érintett felek, mind a zöldek és az ökológusok, mind a vadászat mellett állást foglalók hajlamosak kizárólag a maguk szemszögéből, érdekeik szerint megítélni ezt a helyzetet, ám a megoldás vélhetően csak kompromisszumos lehet. Ezt a szakértőknek kell javasolni, de politikai támogatás nélkül elképzelhetetlen a rendezés. Megkerülhetetlen mind az önkormányzati, mind a kormányzati döntéshozatal, illetve felelősségvállalás, a kiindulópontot pedig a jogalkotók jelentik: jó és kiegyensúlyozott törvények kellenek, és be kellene végre látni, hogy nem csak a medve számít, az emberi élet elsődleges. Az eddiginél szigorúbban kellene büntetni a medvéket etető turistákat, noha minden gondot ez sem orvosolna, miként önmagában a vadászati kvóta emelése sem Erre utal Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ szóvivője is, közösségi oldalán kifejtve, hogy az államfő „óriásit tévedett”, amikor alkotmányossági óvást emelt a medvék vadászati kvótájának megduplázását célzó törvénytervezet ellen. Azt is megjegyzi, a vadászaton kívül más intézkedésekre is szükség van, és Tusnádfürdő példáját említi, ott ugyanis az elmúlt években javult a helyzet. „Az utóbbi évek eseményei egyértelműen bizonyítják, hogy a természetes ellenséggel nem rendelkező nagyvad javára kialakult elfogult szemlélet emberi életeket követel. Sajnos már majdnem minden héten van egy áldozat” – rögzítette Csoma Botond kiránduló, állatokat kedvelő emberként, aki soha nem vadászott és nem is fog.
A természetjárók nézőpontja egyfajta középutat is jelenthet. Ők ugyanis semleges félként csupán biztonságot szeretnének, azt, hogy ne legyenek újabb, a medvék számlájára írható emberáldozatok. A gazdák elvárása is jogos: ők abban érdekeltek, hogy a nagyvad sem őket, sem állataikat, se terményeiket ne veszélyeztesse, pusztítsa el vagy dézsmálja meg. Utópia lenne ez ma Romániában? Persze kérdéses, hogy miként alkalmazható a tusnádfürdői modell olyan települések mellett, ahol kukoricás vagy számos állattartó gazdaság található. Ahhoz, hogy minél többen érezhessék biztonságban magukat, természetesen nem kell kilőni az összes medvét, a korlátozó, határozott intézkedések viszont elkerülhetetlenek, ahogy az érintett felek együttműködése is elengedhetetlen. De vélhetően lőni is kell, hiszen a vadgazdálkodás – ami nem azonos a trófeavadászattal – szempontjai sem elhanyagolhatóak.
A legtöbb fejfájást a települések körül somfordáló (Brassóban olykor a belvárosba is bekeveredő), rendszeresen károkat okozó, megváltozott viselkedésű egyedek okozzák, ezt a jelenséget a lehető legszigorúbban kellene korlátozni. A medvének semmi keresnivalója az utcákon, a kórház udvarán, a szálloda konyhájában, a könyvtár előtt, és a sor folytatható. Az is látható, hogy a tétlenség, a meddő, lájkvadász elmélkedés sehová sem vezet, csak a megoldatlan kérdések halmozódnak. Olyan, mintha egy bozótosban üldögélnénk egy jókora medve szomszédságában, bizakodva abban, hogy minden jó, ha a vége jó lesz; ám ez egyrészt kockázatos, másrészt, ebben a helyzetben senki sem érezné igazán jól magát…
Medve falatozik a kovásznai szívkórház udvarán. Fotó: Bodor János
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
