Sokáig volt lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy nem lettemmisszionárius. Nem volt erre semmi indíttatásom, ahogyan lelkésznek lenni sem vágytam, de úgy képzeltem, hogy ők azok,akik az egész életükkel szolgálják az Urat, én meg csak így „mellékállásban”. Pláne zenetanárként. Aztán ahogy teltek az évek,és a hétköznapjaimban egyre nagyobb teret kapott a hitoktatás,még rosszabbul éreztem magam. Bár készültem, imádkoztam,volt vázlatom, tervem, üzenetem, mégis nagyon kevésgyereknél lehettem szemtanúja annak, ahogy hitre jut.Annál többször láthattam, hogy elkeveredik, tekervényes utakon jár, sőt mintha még attól is távolodna,amiről azt hittem, hogy már biztosan az övé.
Hírdetés
Forrás:evangelikus.hu
Tovább a cikkre »
