Orvosok mondták el véleményüket a nyelvművelésről, feszegettük a magyar dallamhangsúly, az Ómagyar Mária-siralom verselésének, a mondattani elemzésnek, a tudományos publikációs tevékenységek torzulásának, vagy éppenséggel a nemzet fogalmának kérdését – részletezi Balázs Géza nyelvész professzor.
Balázs Géza professzor az Ötpacsirta Szalonban rendezett jubileumi ünnepségen – balazsgeza.hu
Viharos története volt Európa egyik legrégebbi, ma is eleven folyóiratának, a Magyar Nyelvőrnek. A Szarvas Gábor alapította lap 150 évvel ezelőtt, 1872-ben indult, sok nehézséget átvészelt. A jubileumot a napokban a fővárosi Ötpacsirta Szalonban ülték meg a lap alkotói és hívei. A főszerkesztőnek, Balázs Géza nyelvész professzornak tett föl kérdéseket a Gondola.
– Professzor úr, az Ön most megjelent könyve, annak címe szerint e tudományos folyóiratnak viharos volt a története. A mennykőcsapások mennyiben segítették ezt a különleges magyar értéket abban, hogy ezt a magas kort megérje?
– Természeti törvénynek tűnik, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában… 1872-ben Szarvas Gábor elindította a magyar nyelv folyóiratát, a Magyar Nyelvőrt, később létrejött egy hasonló lap, és rögtön ellenségeskedés támadt, sőt az MTA megvonta a laptól a támogatást. Ennek ellenére a Nyelvőr tovább élt, feltámadt, Simonyi Zsigmond és Lőrincze Lajos szerkesztésében pedig a magyar nyelvtudomány vezető folyóirata lett. Talán az is természeti törvény, hogy ellenszélben lehet nagyot alkotni. Egyébként ma is folyik nyelvészeti háború tele személyeskedéssel.
Nyelvészek együtt: Pölcz Ádám, Balázs Géza, Minya Károly.
– A lap ma is a Szarvas Gáborék kialakította fejléccel jelenik meg, noha volt időszak, amikor ezt „modernizálták”. Ez utóbbi időszak nem tartozik a fénykorok közé, ám voltak a Magyar Nyelvőrnek több alkalommal is nagy korszakai. Ezek mennyiben köszönhetőek a kiemelkedő karakterű főszerkesztőknek, s mennyiben az akkor összetoborzott csapatoknak?
– Az alapító, Szarvas Gábor nemcsak jó nyelvész, hanem nagyon jó szerkesztő is volt. A lapkészítés csínját-bínját ismerte. Simonyi Zsigmond nagyon nagy nyelvész volt, hűen követte az előd programját, de végülis belehalt a személyeskedő támadásokba. Balassa József a legnagyobb ellenszélben, a két világháború között fenntartotta a lapot, Beke Ödön 1946-ban újraindította és megalapozta Lőrincze Lajos korszakát. Lőrincze személyisége, népszerűsége sokat jelentett a lapnak, sajnos halála után a Nyelvőr a közönség számára érdektelenné vált.
A jubileumi ünnep közönsége.
– A világ egyik legrégebbi eleven folyóirata a világ egyik legrégebbi eleven nyelvét – mint neve is mutatja – ŐRZI. E felvillanyozó felelősség miképpen vonzhat az új nemzedékekből szerzőket és olvasókat a Magyar Nyelvőrhöz?
– A Magyar Nyelvőrnek ma is van vonzereje, annak ellenére, hogy sem a korszak alaphangulata – bármilyen értéknek az „őrzése” -, sem pedig a tudományos közélet nem kedvez a közösségi, értékteremtő ismeretterjesztésnek. A Magyar Nyelvőr szerkesztését határozott kérésre 2022-ben vettem át, programom a tudományos alapértékű, sokféle megközelítés legszélesebb körének a bevonása, sokféle nézőpont megismertetése és akár tudományos tabutémáknak a feszegetése. Csak az első évfolyamban tekintélyes orvosok mondták el véleményüket a nyelvművelésről, feszegettük a magyar dallamhangsúly, az Ómagyar Mária-siralom verselésének, a mondattani elemzésnek, a tudományos publikációs tevékenységek torzulásának, vagy éppenséggel a nemzet fogalmának kérdését. És a számítógépemben gyűlnek a 2023-as év ugyancsak izgalmas témái.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
