Mikor legyen az ember melankolikus, ha nem május végén, amikor újra szomorúan konstatálja, hogy megint nem jött össze valamelyik május éjszakáján letépni minden orgonát! Hogy tervbe volt-e? Nem igazán tudni, még sejteni se. De egyre inkább múlik az idő, és már az sem vigasztal, hogy amit nem tettél meg ma, halaszd holnapra.
Csak annyi a biztos, hogy Vörösmarty szerint „ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalúl, festett egekbe néz.” Ábrándozni viszont jó dolog, különösen májusban, az év legszebb hónapjában, amikor már teljesen észhez tért a természet, minden színpompás körülöttünk, a szép idő olyan hangulatot teremt, hogy még a legdepressziósabbak is kikacagják a búskomorságot. Bár idén május első fele nem igazán kényeztetett el minket, talán még fűteni is kellett a lakásban, a szabadban pedig májusi nagykabátban jártunk. Igaz, a fagyosszentek nem hoztak idén fagyot, de esőt annál inkább. De a népi bölcsesség szerint a májusi eső aranyat ér. Meglátjuk!
A szlovák belpolitikába nem hozott aranyat májusban se az eső, csupán egy hivatalnok kormányt, amely mire gond nélkül tud tájékozódni a minisztériumokban, már csomagolhat is. Az irodájukban a miniszterek ki se tudnak nyitni ennyi idő alatt minden fiókot az íróasztalukban. Talán még a titkárnőjük nevének megjegyzésére se futja az idejükből.
A távozók, a menesztettek pedig marakodnak tovább, nem is annyiara az egykori ellenzékkel, mint inkább a régi koalíciós társaikkal. Sorra jönnek létre az új pártok, nem tétlenkednek a volt miniszterelnökök sem. Dzurinda megint kék lett és aktív, Heger pedig végre demokrata. Csak hát a régi dicsőségből, ha volt olyan, nem lehet megélni, nem igazán követik őket a többiek. Csak a Szövetségből kivált hidasok kapaszkodtak fel eddig Dzurinda rozoga ladikjába. Az OĹaNO szakosodik, roma és magyar tagozata is lesz, még szerencse, hogy Gyimesi kiszállt onnan. A SaS nem csak a parlamentbe akar bejutni, biztos, kormányozni is szeretne. Jaj annak a koalíciónak! Nyomulnak a progresszívak a köztársasági elnökükkel, hozzájuk simulhat Pellegrini is. Jó kérdés, kinek hiszik majd el, hogy ki az igazán nemzeti és konzervatív, a Smer, a Republika, a SNS, esetleg a KDH? A Sme rodinának teljesen mindegy, hogy kivel. Bárkivel hajlandók lesznek úgy, mint az elnökük, a szlovák házelnök.
A parlamentnek még működnie kellene, dolgozniuk se ártana a képviselőknek szeptember végéig, de fütyülnek rá, inkább már kampányolnak. Különben is nagyon ritka az olyan európai parlament, amelyben a képviselők több, mint egyharmadának nincs is parlamenti frakciója, sehova se tartoznak, felelősséggel sem senkinek.
Minket, magyarokat sem kerültek el a májusi zivatarok. Osztódva szaporodott a Szövetség, egyes prominens hidas platformtagok beintettek nem csak az egyesült magyar pártnak, hanem az egész Felvidéknek.
Visszatérve a májusi éjszakákhoz és az orgonához, ami nem védett virág, valójában le lehetne mindet szedni, ha a kertekben közben nem uszítanák ránk a farkaskutyát. Boldogult budapesti egyetemista koromban kocsmából a budaőrsi kollégiumba jövet kedvenc május éjszakai időtöltés volt az orgonalopás. Hazafele még azon járt az eszünk, hogy a koedukált kolleszban kinek adjuk majd oda, de aztán legtöbbször Ica néni, az éjszakai portás kapta meg aprópénz helyett, amikor záróra után beengedett minket.
Hát, biza ilyen semmilyen volt idén a május! Hiába a szerelem hónapja, a rossz idő és hangulat miatt talán többen szerettek ki egymásból, mint egymásba…Nem csoda, hogy melankóliások, búskomorok és lehangoltak vagyunk így a hónap végén.
Ukrajnában és Oroszországban vajon mikor virágzik az orgona és a béke olajága?!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
